Novellák

Végzetes havazás

Havazott. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog! Végre, annyi év után, újból tudok majd szánkózni a barátaimmal! Annyira vártam már... Éppen átjött a barátom Levi, mivel együtt járunk táncra. Elhatároztuk hogy elmegyünk szánkózni. Elősször kimentünk és elhúztam egy darabig a szomszédos utcákban. Utána lementünk az erdőhöz ahol egy hosszú kutyasétáltató út van. Amikor odaértük, csodálattal néztük ahogy az egész útszakaszt belepte a hó

- Van itt domb? - kérdezte Levi

- Van. A SPAR fele - mutattam jobbra el

A domb pont látszódott onnan ahol álltunk. Elkezdtük arra felé húzni a szánkót. Az elején hol én hol ő ült a szánkón, de egy idő után már csak üresen húztuk a szánkót, mivel ha húzzuk egymást, soha a büdös életben nem érünk oda...
Felértünk a dombra majd csúszkálni kezdtünk lefele. Az egész olyan volt mint a valami medence - az egész domb körbevett egy sík területet. Hirtelen megcsapta a fülünket egy böszme hang. Én odakaptam a fejem, Levi nem nézett oda, csak hallgatózott. Két 18 éves srác volt

- Nézd má a nyomikat, ezek szánkóznak! - mondta az alacsonyabb

- Milyen szerencsétlenek!

- Jah, nagyon kretének

- Na menjünk innen...

Elöntött a düh. Meg akartam őket ölni. Ott azonnal. Levire pillantottam akinek az arca egyértelműen leírta mit érez...
Kis idővel abbahagytuk a szánkózást, majd megindultunk hazafele. Vidáman beszélgettünk az úton amikor hirtelen valami hideg csapódott a fejemhez. Oldalra kaptam a fejem - a két 18 éves fasz voltak azok...
Én rájuk meredtem, majd megindultak. Lendítettem a kezemben lévő szánkót. A magas megfogta azt, de én automatikusan belerúgtam a faszába. Az a gecicsepp a faszához nyúlt majd a földre rogyott. Erre a haverja meg akart ütni, de fejen vertem a szánkóval. Levire néztem - futni kezdtünk
Éppen az úton futottunk, amikor hallottuk hogy az a kettő a nyominkban fut. Én megfordultam, majd leütöttem a magasabbat a szánkóval - a szánkó talpa leesett és két felé tört. A faszkalap a földre esett. A másik nekem esett, de belerúgtam, beleütöttem a szánkóval, majd - a szánkót eldobva - többször belevertem a kezeim az arcába. Néztem őket egy darabig, de egyik sem kelt fel. Mintha valami vörös kezdett volna kifolyni a betonra...
Levivel megfordultam, majd folytattuk a futást
De akkor már senki sem futott utánunk...