Vigyázz mit kívánsz!

Történet.

Nick körbenézett a mosdóba majd a vállát megrántva leült a földre.
-Te nem ülsz le? -nézett fel rám.
-Nem inkább állok -motyogtam összefonva magam előtt a kezem.
-Jobban tennéd ha leülnél -tanácsolta mire bizonytalanul letelepedtem vele szembe. -Nos egyszer volt hol nem volt élt két árnyvadász Emma Carastairs és Julian Blackthorn. Ők ketten parabataik voltak. Az olyan mint nálatok a legjobb barát, de itt van egy szertartás is. Viszont ha a mondik között két legjobb barát egymásba szeret akkor nincs semmi gáz, viszont a parabataiaknak tilos egymásba szeretniük. Ha mégis megtörténik akkor szétválasztják őket. Na szóval elvégzik a rituálét ahol esküt kell tenniük, hogy együtt harcolnak és a többi. A sztori akkor lett érdekes amikor Emma és Julian rájöttek, hogy szerelmesek egymásba. Aztán telt az idő a dolgok valamelyest megoldódtak, de....Nos nem tudjuk a pontos hátterét, hogy mi miért történt, Julian nem volt hajlandó elmondani.
Emma meg akart halni. Razielhez imádkozott, hogy vegye el az életét, de Raziel nem akart elveszíteni egy ilyen kiváló harcost. Így hát alkut ajánlott. Felajánlotta neki, hogy elveszi az életét ami újjá fog születni egy mondiként. Tudom ez így elég abszurd, mi se nagyon akartunk hinni ebben az egészben, egészen tegnapig. Raziel azt mondta Emmának, hogy ha azt kívánja az 15. szülinapján, hogy "Bárcsak árnyvadász lehetne!" akkor a kívánsága teljesül, de ha nem kíván akkor örökre mondi marad és semmit se fog tudni a mi világunkról. Emma beleegyezett mindig is talpra esett lány volt aztán egyszer csak eltűnt. Senki se látta, Magnus értesítette őket a történtekről. Azt is Magnus tudta meg, hogy itt Magyarországon van Emma és Gyöngyösön. Engem küldtek, hogy kersselek meg mivel épp a Budapesti intézetbe tartózkodtam -vonta meg a vállát és rámnézett. Őt nézve gondolkodtam. Léteznek árnyvadászok vagy Nick csak hazudik? Hihetek neki vagy nem? De hát ha a tanár nem láttam meg a többiek akkor vajon csak én képzelem ide? Talán csak álmodom? Megcsíptem a karom, fájt, tehát nem álmodom.
-Emma tudom nehéz elhinni -csúszott közelebb hozzám.
-Az én nevem Evelin és nem Emma -suttogtam odébb csúszva tőle.
-Bocsánat, Evelin. Igazat beszélek hinned kell nekem -nézett a szemembe. Zavartan harapdáltam az ajkam.
-Tényleg léteznek árnyvadászok? -kérdeztem halkan.
-Igen léteznek -bólintott és a tekintete megcsillant. -Az az idézet amit felolvastál? Mondd csak honnan tudtad? -billentette oldalra a fejét.
-Én...én nem tudom. Én csak a házin rágódtam amikor ez eszembe jutott és csak leírtam. Nem sokkal később Facen újra láttam és kiderült, hogy egy könyvbe volt az Éjfél kisasszonyba -hadartam egy szuszra ő pedig homlokráncolva hallgatott.
-Pontosan mikor volt ez? -kérdezte végül.
-2 napja -válaszoltam.
-De tegnap volt a szülinapod -sóhajtott fel. -Különös -motyogta maga elé majd a hajába szántott. A tekintetem megadkadt ugyanazon a tetkón amit tegnap láttam Jacen és Claryn.
-Az mi? -kaptam el a karját és ránéztem a szem alakú rúnára.
-Az a látás rúna, lehetővé teszi, hogy azt is lássuk amit a mondik nem látnak. Születésünkkor kapjuk meg és ez soha nem tűnik el -magyarázta. Szórakozottan húztam végig az ujjam a minta vonalán. Szóval nem egyszerű tetkó ahogy Jace állította. Ők is árnyvadászok lettek volna? -És a többi mit jelent? -néztem fel Nickre majd gyorsan elengedtem a kezét.
-Öö....hát van itt hangtalanság, pontosság, agilitás, angyali erő ez pedig...ez pedig fogamzás gátló -vonta meg a vállát aztán rám vigyorgott, de a sápadt arcomat látva rögtön elkomorodott. -Jól vagy Em...azaz Evi? -érintette meg a karom.
-Igen jól vagyok -húztam el tőle a kezem.  De igazából nem voltam jól, ahogy Nick megemlítette azt a fogamzás gátlót rögtön Roli jutott eszembe.
-Nekem nem úgy tűnik -csóválta meg a fejét. -Milyen az életed? -kérdezte csendesen.
-Annyi mindent tudsz rólam ezt, hogy hogy nem? -öleltem át a térdemet és az álamat a térdemre fektettem.
-Nem tudok én olyan sok mindent -vonta meg a vállát.
-Honnan tudjam, hogy nem valami pchiopata vagy? -fürkésztem őt gyanakodva.
-Szerinted ha egyszerű ember lennék akkor, hogy hogy nem látott senki az osztályba csak te meg az a démon? -érdeklődött felhorkantva.
-Nem tudom -motyogtam elbizonytalanodva.
-Evi nézz a szemembe -fogta két keze közé az arcom mire gyorsan elhúztam a fejem.
-Hagyj békén -suttogtam összébb húzva magam.
-Oké, oké nem nyúlok hozzád -tartotta fel a kezét. -Nem szerted ha hozzád érnek? -érdeklődött.
-Nem erről van szó, csak te idegen vagy és..és én nem bízok az idegenekbe.Bármilyen rossz szándék is vezérelhetne téged -motyogtam.
-Nehezen bízol meg az emberekben? -vonta fel a szemöldökét.
-Valami olyasmi -bólintottam. -Miből gondolod, hogy én vagyok az az Emma? -váltottam gyorsan témát.
-Csak te látsz engem -vonta meg a vállát.
-Amikor a házimat mondtam fel azt suttogtad, hogy te vagy az -sandítottam rá.
-Igen mert mindenki tudja, hogy anno ezt ki mondta -sóhajtott fel.
-Miért? Ki mondta? -kérdeztem kíváncsian.
-Julian, Julian Blackthorn -nézett a szemembe.

Bámultam rá, de semmi nem ugrott be a név hallatán.
-Most kéne ledöbbennem vagy megvilágosodnom? -érdeklődtem némi csend után.
-Igen talán -nevette el magát. -Semmire se emlékszel a korábbi életedből? -kérdezte mire tagadólag megráztam a fejem. -Akkor, hogy hogy kívántál? -tárta szét a kezét.
-Már elmondtam a házim által rátaláltam az éjfél kisasszonyra és tegnap szülinapomra azt a könyvet kaptam meg és csak azután kívántam -vontam meg a vállam.
-Miért pont azt, hogy árnyvadász legyél? -tárta szét a kezét.
-Hát...hát nem tudom. Talán mert ők erősek és nem olyan..olyan gyengék mint én -suttogtam lehajtva a fejem. -Ha tényleg én vagyok az az Emma akkor nagy hülye voltam, hogy eldobtam magamtól azt az életet -temettem a fejem a kezembe. Nick nem szólt semmit, de pár pillanat múlva már mellettem ült és vigasztalóan megpaskolta a kezem.
-Nem vagyok valami nagy lelkizős, de jó sírni a vállamon -jegyezte meg mire felpillantottam rá. Kedves mosolyal kitárta felém a karját mire odabújtam hozzá. Meglepően jó illata volt. Mintha fenyő illata lett volna ami izzadság szaggal keveredett. De kellemes volt, pedig én utáltam ha valakinek izzadság szaga volt, beleértve magamat is. A földet bámultam miközbe lassacskán megnyugodtam. Tényleg én lennék az az Emma? De hiszen nincs bennem semmi különleges. Felpillantottam Nickre és elfigyeltem az arcát. Helyes -állapítottam meg magamba. Nick olyan srác lehet akiért biztos epekednek a csajok. Nick ekkor rámnézett és az arcomat fürkészte.
-Na mi a pálya? -érdeklődött és az ajka körül halvány mosoly játszott.
-Miért jöttél el értem? Veled kell mennem? -kérdeztem halkan. Ekkor Nick nadrág zsebébe valami el kezdett rezegni. Káromkodva előkapta a zsebéből. Olyan volt mint egy telefon csak nagyobb.
-Társaságunk van -pattant fel aztán megragadta a karom és talpra rántott.

Huh aki olvassa tudna róla véleményt mondani?? Jó ez így? Vagy inkább hadjam abba??