Vigyázz mit kívánsz!

Irány Los Angeles!!

Zihálva forgolódtam az ágyba mígnem valami puhának nem ütköztem.
-Ss..-suttogta Nick mire kinyitottam a szemem.
-Nick mit csinálsz itt? -kérdeztem kómásan.
-Szerinted? -nézett le rám. -Néztelek ahogy alszol -simította meg az arcom gyengéden. Eltoltam a kezét majd hátat fordítottam neki.
-Olyan könnyen veszel mindent -szólaltam meg.
-Dehogy veszek -válaszolta miközbe hátulról hozzám bújt.
-Magától értetődőnek veszed, hogy ketten vagyunk neked. Én meg Diana -motyogtam. -Mi a célod ezzel miért fűzöl engem is? -érdeklődtem.
-Én nem fűzlek -ült fel mire én is felültem.
-De igen -vágtam rá.
-Evi veled akarok lenni -nézett a szemembe.
-Akkor miért vagy Dianaval? -mosolyodtam el szomorúan.
-Ez...ez bonyolult -húzta el a száját.
-Képes vagyok felfogni -horkantottam fel.
-Evi nem mondhatom el -nézett rám.
-Szerelmes vagy belé -morogtam. -A legjobb lenne ha véget vetnénk ennek a viszonynak vagy minek. Mindkettőnknek jobb lenne -álltam fel és az ablakhoz sétáltam.
-Valóban ezt akarod? -állt meg mögöttem. Nem válaszoltam, össze szorított szájjal bámultam ki az ablakon.
-Kedvelem Dianat és nem fogok a háta mögött veled kavarni. Ha nem akadsz le rólam és nem felejtesz el akkor ott maradok Los Angelesbe vagy vissza megyek Pestre -fordultam felé. A szavak nehezen jöttek, de muszáj volt véget vetnem ennek az egésznek. Nick egy ideig állt velem szembe majd lehajtotta a fejét.
-Csak Diana az oka? -kérdezte végül. Bámultam rá ő pedig viszonozta a pillantásom. -Vagy Jonathan is közre játszik? -tette hozzá miközbe az arcomat fürkészte. Nagy erőfeszítésembe került, hogy az arckifejezésem nyugodt maradjon. Nick most komolyan féltékeny? Ha neki ott lehet Diana akkor nekem miért ne lehetne Jonathan? Persze sose tekintetem Jonathanra úgy, nekem ő olyan volt mint Hanna csak éppen fiúba.
-Na és ha igen? -kérdeztem végül mire megrándult az arca.
-Mondd, hogy csak azért mondtad ezt, hogy lerázz -suttogta és a hangja tele volt fájdalommal. Elképedve meredtem rá. Most Nick vagy kurva jó színész vagy pedig komolyan gondolja az érzéseit. Vagyis tényleg fáj neki a gondolat, hogy esetleg én meg Jonathan....
-Nick hagyd ezt abba kérlek. Ne tégy úgy mintha fontos lennék neked -néztem rá fáradtan.
-Hányszor bizonyítsam még, hogy fontos vagy nekem? -tárta szét a kezét tanácstalanul.
-Lehet, hogy fontos vagyok, de nem úgy. Én..én nem akarok a fölös második lenni -sütöttem le a szemem. -Még csak 15 vagyok és soha se voltam nyerő a futó kapcsolatokra pláne nem a titkolt kapcsolatokra - néztem rá. Nick halkan felsóhajtott majd az egyik kezével beletúrt a hajába.
-Nem tudlak semmivel se meggyőzni? -kérdezte végül csüggetten. -Csak azzal ha azt mondod szeretsz -gondoltam magamba, de hangosan nem mondtam ki.
-Sajnálom -suttogtam. -Barátok azért lehetünk -tettem hozzá egy nagyon halvány mosoly kiséretébe.
-Igen persze barátok -motyogta majd az ajtó felé indult aztán szó nélkül kiment.

Reggel az első gondolatom az volt, hogy ma megyek Los Angelesbe. A következő pedig az, hogy Nick nélkül megyek. Kómótosan készülődtem majd lementem reggelizni.
-Jó reggelt -köszöntem majd lehuppantam egy helyre.
-Jó reggelt -köszöntek vissza.
-Veled meg mi történt? -meredtem csodálkozva Jonathanra akinek egy kék monokli volt a szeme alatt.
-Azt én is szeretném tudni -szólt közbe Jace. Jonathan körbe nézett majd a pillantása Nickre esett mire én is Nickre néztem. Szokatlanul csendes volt és amikor észrevette, hogy nézem zavartan lejjebb süllyedt a széken.
-Semmi különös csak tegnap este belém kötött egy részeg mondi -vonta meg a vállát Jonathan miközbe az öccsét figyelte.
-De ugye nem bántottad? -kérdezte Clary aggódva.
-Na, de anya. Hogy gondolhatsz rólam ilyet? -pislogott rá ártatlanul.
-Fiúk annyiszor mondtam már, hogy egy mondént nem bántunk -csóválta meg a fejét Clary rosszallóan.
-Bocs anya, legközelebb hagyom, hogy péppé verjen -mosolygott rá Jonathan. Ekkor eszembe jutott, hogy Nick is kiütötte egyszer Rolit. A pillantásunk találkozott és láttam a tekintetén, hogy ő is arra gondol amire én. Gyorsan befejeztem a reggelit majd kimentettem magam és kimentem az ebédlőből. Nem sokkal utánam Nick is kijött. A falnak támaszkodva álltam és összefont kézzel vártam, hogy oda érjen hozzám.
-Kezdem azt hinni, hogy féltékeny vagy -törtem meg a csendet.
-Lehet -vonta meg a vállát.
-Miért verted meg? -vontam fel a szemöldököm.
-Mondjuk úgy, hogy teljesen kikészültem. Mindent megittam amit találtam aztán összefutottam Jonathannal és rajta vezettem le a feszültségem -foglalta össze.
-Hogy te mekkora idióta vagy -csattantam fel. -Ha egyszer is részegen a közelembe mersz jönni, saját kezűleg nyírlak ki -fenyegettem meg.
-Evi nyugi...még ha részeg is lennék soha se bántanálak -suttogta és gyengéden megérintette az arcom.
-Remélem is. Mert...mert akkor soha nem bocsátanák meg neked -suttogtam. -Nem akarlak téged is úgy elveszíteni mint apuékat -haraptam az ajkamba. Nick a szemembe nézett majd magához ölelt én pedig hagytam. Annyira bírom amúgy, hogy könnyen megbocsátok neki. Valahogy mindig eléri, bár nem tudom, hogy, de eléri.

10 órára kész volt a portál. Egy sporttáskával a vállamon sétáltam le a lépcsőn majd a lift felé indultam. Clary kintre az Intézet falára rajzolt egy portált. Beléptem a liftbe, de mielőtt becsukódott volna Nick lépett be egy sporttáskával a vállán.
-Nick te mit...vagyis hova készülsz? -pislogtam rá meglepetten.
-Los Angelesbe. Apa belátta, hogy nekem kell veled mennem -vonta meg a vállát és rámmosolygott.
-Biztos? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Igen igen biztos -bólogatott. Gyanakodva figyeltem, de ő úgy tett mintha nem vette volna észre. Együtt léptünk ki az Intézetből majd a hangok felé vettük az irányt. Clary és Jace beszélgettek egy örvénylő gondolom portál mellett állva.
-Sok sikert -ölelt meg Clary.
-Köszi -motyogtam.
-A helyén legyen az eszed. Nem szeretném ha zombiként térne vissza -morogta Jace Nicknek majd rámnézett. -Vigyázz magadra rendben? -veregette meg a karom. Válszul átöleltem. Megrökönyödve állt egy helybe majd megpaskolta a hátam és eltolt magától. -Csak semmi érzelem -fintorgott mire elmosolyodtam. Nick kérdőn rámnézett mire biccentettem aztán szorosan egymás kezét fogva megindultunk a portál felé.