Vigyázz mit kívánsz!

Magnus Bane

Mia nyomába beléptünk az ebédlőbe. Amikor elmentem Nick mellett megcsapott az illata. Valahogy ki kéne derítenem, hogy milyen dezodort használ. Ugyanmár Evi ez téged miért érdekel??
-Jó reggelt -köszöntem és a tekintetem meg akadt egy hupi kék öltönybe öltözött, tüskés hajú pasin. A nyakába számtalan lánc csüngött.
-Evi bemutatom Magnust, Brooklyn fő boszorkánymesterét. Magnus ő itt Evi -mutatott be minket egymásnak Balogh úr. Magnus sárga macska szeme rám vándorolt és érdeklődve végigmért.
-Ő lenne hát Emma Carastairs? -érdeklődött. Összefontam magam előtt a kezem és önkéntlenül közelebb húzódtam Nickhez.
-Igen ő az -bólintott Balogh.
-Nincs semmi baj, Magnus régi barátja a családnak -érintette meg a könyököm Nick.
-Macska szeme van -motyogtam.
-Egy boszorkánymesternél ez nem szokatlan -kuncogott fel.
-Mondd csak Emma emlékszel valamire? -állt meg előttem Magnus.
-Evelin vagyok -javítottam ki.
-Részletkérdés -forgatta meg a szemét.
-Anyáék küldtek? -szólalt meg Nick.
-Fogjuk rá -biccentett. -Kíváncsiak már nagyon rád -nézett vissza rám Magnus.
-Nem inkább te voltál kíváncsi? -kérdezte Nick mosolyogva.
-Ne feleselj. Rosszabb vagy mint apád -csóválta meg a fejét Magnus. -Na szóval Emma -nézett újra rám.
-Evelin -motyogtam.
-Akkor Evelin -legyintett. -Mire emlékszel? -érdeklődött.
-Semmire -tártam szét a kezem miközbe lehuppantam egy székre.
-Akkor minek kívántál? -szaladt fel a szemöldöke.
-Hányszor kell még elmondanom? -túrtam két kézzel a hajamba.
-Hagyd majd én -mosolygott rám Nick mire hálásan rápislogtam aztán hozzá láttam a reggelihez.
-Nagyon csini vagy -vigyorgott rám Karolin.
-Nem kellett volna pénzt költeni rám -néztem rá.
-A kishugom vagy, nem hagyhattuk, hogy rongyokba járj -mosolygott rám Ádám.
-Mi? Ő a hugod? -meredt ránk Magnus.
-Nem csak egy a vezeték nevünk -vonta meg a vállát Ádám. -Meg hugomnak fogadtam -tette hozzá és rám kacsintott. Zavartan haraptam bele a lekváros kenyerembe aztán ittam egy korty tejet.
-Nekem is csinálsz? Addig elmondom Magnusnak a dolgokat -sandított rám Nick. Biccentettem majd neki is megvajaztam egy kenyeret aztán jó vastagon tettem rá neki barack lekvárt.
-Parancsolj -tettem le elé.
-Thx -vigyorgott rám.
-Hasonlítasz kicsit Emmára -nézett rám Magnus.
-Nem, nem hiszem. Láttam róla festményt -ellenkeztem.
-Ő is makacs volt -dőlt hátra.
-Khm..mondták már rám páran -sütöttem le a szemem.
-Mit éreztél amikor megláttad Nicket? -billentette oldalra a fejét.
-Megdöbbentem, hogy mégis ki a franc mászott be az ablakon -motyogtam a bögrémbe bámulva.
-Rögtön vágtad, hogy ki ő? -kíváncsiskodott.
-Nem, nem tudtam, hogy micsoda -ráztam meg a fejem.
-Hallom kapcsolatba akartál lépni a mondi barátaiddal -csevegett tovább.
-Magnus kérlek. Hagyd már legalább megreggelizni -emelte meg a hangját Nick.
-Hogy bírod elviselni? -intett Magnus Nick felé mire ő felhorkantott.
-Ő az egyetlen akibe teljesen megbízok -vontam meg a vállam.
-Most megsértődtem -szólalt meg Ádám.
-De ez az igazság. Ő nekem olyan mint valami mentőöv, vagy egy égi áldás aki... aki megmentett -harapdáltam az ajkamat.
-Jah már háromszor -vetette át a kezét a vállamon Nick. -Én lettem Evi testőre szóval aki vele kekeckedik az olyan mintha velem kekeckedne -közölte. Szótlanul ettem tovább, de amikor a bögrémért nyúltam elkaptam Magnus pillantását. Töprengve az asztalra könyökölve nézett kettőnket. Engem meg Nicket.
-Nincs jobb dolgot mint minket nézni? -sóhajtott fel Nick.
-Fiatalember egyszer nekem is elfogy a türelmem -zökkent ki Magnus a gondolataiból.

Mia szobájába voltam és a földön ülve rajzoltam neki. Megkért, hogy rajzoljak neki egy lovat amit majd ő kiszínez. Én pedig örömmel elválaltam. Jó volt valami hétköznapit csinálni. Teljesen elmerültem a rajzolásba miközbe a rádióból szóló zenéket hallgattam.
-Nem rossz -hallottam magam mögött egy hangot mire ilyedten hátra kaptam a fejem.
-Muszály ijesztgetnie? -förmedtem Magnusra.
-Bocsánat harcikakas, de kopogtam -forgatta meg a fejét. -Beszélni szeretnék veled -indult meg az ajtó felé.
Talpra kászálódtam és kimentem utána a folyosóra.
-Mennyit tudsz róluk? -nézett rám kérdőn.
-Csak annyit amennyit elmondtak. Hogy félig angyalok, akkor Idris a hazájuk -vontam meg a vállam.
-Az előtt mielőtt kívántál nem történtek veled különös dolgok? -érdeklődött.
-Hát eszembe jutott egy idézet amit állítólag Julian vagy ki mondott. Akkor egyszer vagyis a szülinapom reggelén az ablakon keresztül kellett elmenekülnöm. Kb 2 méter volt az ablakom és a föld között. Leugruttam és talpra érkeztem. Meg szeretek a tetőn lenni -dőltem a falnak. -Ezek nem jelentenek semmit ugye? -vontam fel a szemöldököm.
-Nem volt semmi más? -puhatolózott.
-Találkoztam valakikkel. Tegnap előtt. A nőt Clarynek a férfit pedig Jacenek hívták. Épp a bátyám elől menekültem, de nagyon éhes voltam Clary pedig meghívott. Jace meg valami olyat mondott, hogy nem sajnálhat meg minden mondént aki az útjába kerül. Láttam a csuklójukon a szem alakú rúnát, mikor rákérdeztem azt mondták, hogy csak egyszerű tetkó -nézetem Magnusra.
-Clary meg az a jó szíve -morogta az orra alatt.
-Ismeri őket? -kerekedett ki a szemem.
-Jah ismerem. Ők a valaha volt legnagyobb árnyvadászok -dőlt neki a falnak. -Te nagyon jóba voltál egykor Claryvel, Jacebe meg ha jól tudom szerelmes voltál -ráncolta össze a homlokát.
-Most akkor Jace vagy Julian? -zavarodtam össze.
-Jacel csak plátói volt a szerelmed. Juliannal pedig nagyon is komoly -szántott bele a tüsi hajába.
-Te se tudod, hogy mit miért tettem? -kérdeztem halkan.
-Erre csak te tudhatod a választ. Van egy olyan érzésem, hogy akármiért is tetted nem mondtad el senkinek. Még Juliannek se -nézett a szemembe. Az ajkam megremegett a kitörni készülő könnyektől.
-Én...én nem akartam. Nem tudom miért tettem, hogy miért akartam meghalni. Ez a mosatni életem ezerszer rosszabb. Ha vissza tudnám csinálni megtenném -szipogtam.
-Ha felzaklattad letépem a tököd -hallottuk Nick hangját.
-Csak beszélgettünk -mosolyodott el Magnus majd megveregette a karom és egyszeribe a rossz hangulatom elpárolgott. Csodálkozva pislogtam rá. Hogy csinálta ezt? Végül is boszorkánymester vagy mi. Nick odaért hozzánk és gyanakodva nézett rám.
-Jól vagy? -kérdezte aggódva.
-Persze nincs semmi bajom -mosolyogtam rá halványan.
-Akkor jó -biccentett. -Gondoltam el mehetnénk valamerre, nap közbe nem annyira veszélyes -vigyorodott el.
-Hova? -kérdeztem zavartan.
-Bárhova -tárta szét a kezét.
-Később nem jó? Még nem fejeztem be a rajzot. Mia irtó zabos lesz rám -húztam el a szám.
-Tehetséges rajzos csak úgy mint édesanyád -jegyezte meg Magnus.
-Szuper -biccentett Nick.
-Akkor én mentem -léptem hátra egyet. -Szia Magnus -köszöntem el egyet intve és vissza mentem Mia szobájába. -Héé már elkezdted színezni? -kuporodtam le mellé.
-Aham tök szépen rajzolsz -mosolygott fel rám.
-Áá...annyira nem vagyok ügyes -legyintettem mosolyogva.
A hátamat az ágyának vetve néztem ahogy színez. Bárcsak én is ilyen kicsi lennék. Igaz Mia már nem is olyan kicsi ha suliba járna akkor most lenne negyedikes. Vajon kik a szülei?
-Pszt Evi -hallottam Nick hangját mire oldalra néztem aztán felálltam és oda mentem hozzá.
-Nick jó, hogy itt vagy -ragadtam meg Nick karját és kihúztam a szobából.
-Mi az? -nézett le rám kérdőn.
-Miának kik a szülei? -néztem fel rá.
-Balogh a nagyapja. A szülei...azok pedig pár éve maghaltak -túrt bele a hajába.
-Szegény -suttogtam szomorúan. -Tud róla? -néztem hátra az ajtó felé.
-Árnyvadász. Az árnyvadászok erősek -sóhajtott fel. -Bírnunk kell a fájdalmat -nézett le rám.
-De ő még csak egy kislány -sziszegtem a fejemet ingatva.
-Régen volt oké? -tartotta fel a kezét. -Kimegyünk a városba járőrözni, velünk tartasz? -váltott témát.
-Nem kell démonnal találkoznom? -pislogtam rá.
-Azt én nem tudom. Mit szólnál hozzá ha megkapnád az első rúnáidat? -csillant fel a szeme.
-Ömm...legyen -adtam be a derekam aztán követtem őt le a lépcsőn.