Bűbájos Angyal XSZÜNETELX

23.rész

A biológia óra iszonyat unalmas volt,konkrétan leragadt a szemem miközben figyeltem.De se baj.Figyeltem,az a lényeg. Szünetben,rögtön "faggatni kezdtem" Daliat.

-Szóval?-kérdeztem unalmas arckifejezéssel.

-Szóval mi??

-Ricky..-hunyorítottam rá.Nem válaszolt semmit,csak angolosan távozott.Nem semmi.Utána sem mentem,nem foglalkozok az ilyen emberekkel.

Úgy vagyok vele,hogy az ő élete,és ha nem mond semmit róla,akkor legalább egyedül rontja el.Közöm igazából semmi,csak  a kíváncsiság szólalt meg belőlem.Pakolászás közben,Nathan jött oda hozzám.

-Vee.Neharagudj hogy nem rég bunkó voltam.

-Mikor?-néztem rá.

-Mikor megkértelek hogy fotózz le.

-Hozzá szoktam,hogy én csak arra vagyok jó,amikor valaki S.O.S-t kiált.-vissza fordultam táskámhoz,felkaptam a vállamra,és ki mentem a teremből.

Gondolom mondanom sem kell,hogy engem mindig kihasználtak.Mármint,mikor valaki bajban vannak,szaladjak,mikor nekem van rájuk szükségem,se hírük,se hamvuk nem lehet látni.

Nekem az öcsém a legjobb barátom.Mindig ott vagyunk egymásnak.És ez nem is fog változni.Legalább is remélem.Már pedi nem.Miért vágnánk magunk alatt a fát?Hiszen egy a célunk:boldog,teljes,kiegyensúlyozott életet élni.Mert másképp,nem élet ez a "mókuskerékbe zárt valami".