Drogbáró

#14

Tiffany, hol van az az orvos? - doboltam idegesen a bőrszékemben?

- Hívtam már, de fél óra amíg ideér. - fordult felém, és egyenesen a szemembe nézett. - Tudom hogy félsz, és hogy aggódsz érte.
- Nem, dehogy is. Semmi ilyenről nincs szó. - röhögtem az arcába.
- Ja persze... Én sem vagyok vak. - Forgatta meg a szemeit, és a gép fele fordult.
- De tényleg. - mosolyom lehervad, egy rossz emlék felidézése miatt. - Csak nem akarom őt is elveszíteni. Ennyi az egész.
- De ne tegyél úgy, mintha semmit sem éreznél. Az csak rosszabb.

A telefonom rezeg a zsebemben.
- Jó napot, Mr. Black. Itt vagyok a földszinten.
- Jó napot egy perc és már megyek is le. - Tiffany is sétált le velem.
- Üdv. Mr. Cooper.- Átnyújtott egy névjegykártyát. Drake Cooper
- Raffael Black. - fogtunk kezet.
- Tiffany Hills. - nyújtotta a kezét a kis hackerem.
Az orvos csillogó szemekkel érintette kezét.
Jól ismerem Tif-et bejött neki a doki.
Formára vágott szakáll, fekete hátrazselézett haj, nem annyira sportos alkat, de széles vállai vannak.  Ínyére van. Látszik.
- Tiffany. Felkísérnéd Mr. Cooper-t?
- Természetesen! - Tif magát rázva indult meg az doki oldalán. Én mögöttük haladtam, és a nevetésemet próbáltam visszafogni.

Benyitott Annához, aki egy könyvet lapozgatott. Hogy mert felkelni? Mi van ha összeesik, a gyengeségtől? Esküszöm, hogy leütöm. - dühöngtem magamban.

Az orvos sztetoszkóppal vizsgálta meg, utána felültette, a reflexeit nézte. Spatulával megvizsgálta a torkát, és egy lámpával a szemébe világított.

- Volt eszmélet vesztés? - kérdezett engem.
- Igen.
- És mikor kelt fel?
- Egy 15, percre rá amikor megtaláltam. Nem mozdult, nem reagált semmire. A szívverését néztem de azzal hál' istennek minden rendben volt.

Meg igazította magán a fehér köppenyét, és felém fordult.
- Lehetséges, hogy volt agyrázkódás. Ha szédül, és hányingere van, akkor itt van... - kinyitotta a táskáját, és kivett egy gyógyszert. - ezt kell bevenni.
- Rendben köszönjük.- válaszoltam a doktornak, és levezettem.
- Köszönök mindent. - mondtam, és a zsemembe nyúlva kivettem 50 dollárt.
- Raffael. - vakarta meg a tarkóját. - Ugye tegezhetjük egymást. - bólintottam. Az orvosiból van-e még?
Nagy mosolyra húzódott a szám.
- Egy pillanat, és hozom is. - gyorsan felszaladtam, és egy kis csomagot megragadva, biztosra mentem hogy jót hozok-e orvosi kanabisz...
Rafinált az tuti.

-Itt is van Drake. Jó szórakozást. - már nyújtotta volna a pénzt, de a kezét visszatoltam.  - Ajándék. - mosolyogtam rá.
- Azt mondták, hogy nálad van a legjobb anyag.
- Hidd el, a legtisztább, és a legjobb.
- Látszik rajta. - forgatta a kezében a kis csomagot. - Remélem még találkozunk. - fogott velem kezet.
- Én is. Szép napot.

Sétáltam vissza a szobámba, meg nézem, hogy van Anna.
Amikor benyitottam az ajtón, és az ágyra pillantottam, üres volt. A mosdóba is bekopogtam, majd benyitottam, de szintén sehol sincs. Hova lett már megint ez a lány?