Drogbáró

#18

Jó. Mostmár leszálnál rólam? - kicsit kínos helyzetbe kerültem. De ő nagyon is élvezte. Sőt...
- Miért? Szerintem tök jó így. - mosolygott ördögien.
- Ha Tiffany bejön, vagy a srácok, akkor is így gondolod majd? - most én mosolyogtam ördögien, hátha megfogom, de...
- Csak neked lesz kínos. - kacsintott rám. Na ebbe van igazság. Hirtelen elfordultam, és Raffaelt lelöktem az ágyról, és hangosan elkezdtem nevetni. A kezem után nyúlt, és magával rántott. Én ráestem, és a hajam az arcába lógott, de még a szemébe néztem.
- Megütöttem a fejem. - mondta szomorúan Raffael.
- Nekem meg lezsibbadt a kezem, és a lábam. - mostmár kvittek vagyunk. Felkászálódtam róla. És az ajtó irányába mentem.
Raffael felpattant, és az ajtó elé ugrott.
- Nem mehetsz ki. - nézett rám azzal a bizonyos elhitted fejével.
- Hány évesnek érzed magad? - raktam keresztbe a karom.
- Megütöttem a fejem miattad. Nem engedlek el, amíg nem adsz puszit. - nevett.
- Na jó. Károsodott az agyad is, amikor lezuhantál az ágyról vagy mi? - fogtam a fejem.
- Addig nem mehetsz el. - mondta és az ajtónak dőlt.
- Igéred? - léptem közelebb hozzá.
- Sosem szegtem meg a szavam. - Kacsintott rám. Én csak néztem rá hogy persze persze. Csak egy puszi.
Az arcához hajoltam, és az arcára nyomtam egy puszit, majd mintha az idő felgyorsult volna, Raffael egy pillanat alatt elfordította az arcát, és a pusziból egy váratlan csók lett. Amikor ezzel tudatosultam, elakadt a lélegzetem, és azt hittem, hogy összeesek. Hagytam hogy csókoljon. Lágy volt, és érzelmes. Szerelembe ejtő. Nem sokáig bírtam, muszáj volt visszacsókolnom. Most őszintén ki hagyná ki? Egyből a kezeit a derekamra tette, és közelebb húzott magához. Kezeimet a tarkója fele vezettem. Erre ment ki az egész játék. Fordított a helyzetünkön. Most én nyomódtam neki az ajtónak.
Aztán kopogás zavarta meg ezt a mennyei pillanatot.
- Remélem nem szexeltek, mert nálam előbb senki sem avathatja fel a házat. - kopogott, és üvöltött Rob. - megriadtam, és Raffaellel rögtön szétváltunk. Egyáltalán nem látszik rajta, csak egy kicsit szét van borzolva a haja, az ajkai élénkebbek. Áhh dehogy.
Én rögtön a mosdóba mentem, megigazítani a ruhám, és a hajam, mert egy madárfészekhez hasonlít.
Közben hallgatóztam, mit mondd Raffael Robnak.
Rob benyitott, és kapkodta a tekintetét ide-oda, közben engem meglátott a mosdóba.
Raffael bedig bent volt a szobában.
- Nem volt semmi se. Meghagyom neked. Nyugi. - röhögött. - Mármint azt, hogy felavathatod a házat.
- De közted és közte van valami... Érzem. - mosolygott ördögien Rob.
- Nincs semmi se. - mosolygott

Még jó, hogy ilyen sok tükör van, szinte mindenhol látom.

- Kijössz, vagy hallgatózol még egy sort? - kiabált Rob
- Nem hallgatóztam. - léptem ki a fürdőszobából.
- Aha, majd el is hiszem. - Rob röhögött, Raffael pedig meg sem szólalt. Vajon miért?
- Kapjátok be. - mondtam, majd kimentem a szobából...