Drogbáró

#12

Másnap eléggé zokni voltam. Alig aludtam valamit. Forgolódtam és ezer féle lehetőség fordult meg az agyamban.

Hogy szépítsek az állapotomon, letusoltam, fogat mostam, kivasaltam a hajam, és egy lehelletni sminket feltettem.

Miközben a szempilláimon húzom át a spirált, hallom, hogy valaki bejött az ajtón. A léptei egyre hangosabban értekbel ide, majd a fürdőszoba ajtó túloldalán megtorpant. Annyira figyeltem hogy az orrnyergemet is majdnem befestettem.
Nyílik az ajtó, és Raffaellel találom szembe magam, aki egy kicsit zavarban van. Megmondom az őszintét, én is. Összekuszált haja, és a szeme alatt lévő táskák is arról árulkodnak, hogy ő sem alhatott többet mint én, de ez az egész még így is szívdöglesztően állt neki.

- Megyünk. Gyere. - nézett a szemembe elhatározottan. Semmit sem szóltam, csak követtem. Kicsit zavart ez a parancsnoki hangnem, de nem annyira, hogy vitába keveredjek vele.

Így fényben nem is tűnik annyira nehéznek az útvonal, mint amit este gondoltam. Labirintus.
A folyosón végig haladtunk, fel a lépcsőn, és be a nagy bőrajtón. Elémtárul egy nagy dolgozó szoba, az egyik falon végig könyvespolc, egészen a mennyezetig. Négy vagy öt asztal, mindegyiken számítógép és iratok. Középen egy kanapé fotelokkal, és egy puha szőnyeg pihen alatta, középen egy dohányzó asztallal.

Tegnap este nem is így nézett ki. Nem volt ilyen hatalmas.

- Hol vannak a többiek? - nézett rám.
- Honnan kellene tudnom? - mondtam csípősen. Nem mondott semmit, de egy kidagadó ér a halántékán, nem a nyugodtságát bizonyítja.

Tiffanyék épp ekkor léptek be. Rob és Harry röhögcsélve követték, de amint megpillantották Raffaelt  abbamaradt minden zaj.
- Minden oké...Főnök? - kérdezi Rob.
Raffael csak bólint.

Mindenki leül közénk, és figyelik Raffaelt.
Kihúzza a zsebéből a papírfecnit, ami az én nyakláncomból esett ki. Tiffany a kezébe veszi, elolvassa a sorokat, majd unva átadja Robnak, aki egy szempillantást vetett rá, majd odadobta Harrynek.

- És ezzel most mit kezdjünk? - nézett rá Tiffany.

- Gondoltam, hogy esetleg valami eszetekbe jut. - Vakarta meg a tarkóját.

- Mikor beszéltél utoljára a nagymamáddal? - szólt oda kedvesen Rob.
- Nem is-ismertem soha. - húztam el a számat. Az egész életem egy hazugság... Ez miért ne lenne az? - És ha csak egy eltérítő ? Lehet hogy ezzel próbálnak időt lopni tőlünk. Amíg rágódunk ezen az ügyön, addig... - meséltem el az agyömlésem.

- Kizárt! - Lombozott le Raffael. - Máskor is eltörhetted volna azt a láncot.

- És ha pont így tervezték el? Amíg nem volt rajtad beletették...- Gondolkozott Tiffany...- Hol az a nyaklánc?
- Idehozom. - felpattantam gyorsan, mert pont abban a könyvben van, ami róla szól. Ha bárki megtalálná, eléggé gáz lenne...Gyorsan kirohantam az ajtón, le a lépcsőn, be a szobámba, és a könyvet elővéve, hoztam a láncom darabjait. Gyorsan vissza mentem, és a dohányzó asztalra tettem, amit körbeültek a srácok. Raffael a kezébe vette, vizsgálgatja, majd továbbadja. Tiffany kezébe került, és ő is alaposan megnézte.
- Nézzétek csak. - Forgatta a nyaklánc függesztését. - Ez egy ragasztás. Látszik rajta, hogy mostanában lett ragasztva.
- Hordod mindig a láncot? - kérdezte Harry
- Mindig rajtam van. Sose vettem le. - néztem fájdalmasan a törött darabokra. -Vagy...- jutott eszembe hirtelen. -Voltam uszodába két hete. Akkor levetették velem.
- Kik? - nézett rám figyelve Raffael.
-  Két férfi. Mondták hogy le kell vennem, a szaunába, és hogy a portán majd visszaadják. Furcsáltam, de nem nagyon foglalkoztatott. - vontam vállat.
-  Akkor ez csak egy elterelés akart lenni.- Nézett Rob.
- Hogy néztek ki? - Kérdezte Tiffany.
- Nem emlékszem az arcukra. - törtem a fejem, de nem  jutott eszembe.
Egyszerre kaptuk fel a  fejünket az  ajtó irányába, mert mozgolódást hallottunk. - - Megnézem. - Ment ki Harry az ajtón, Rob, a fegyvert a zsebéből kihúzta és utána eredt. Egy  kis félelmet keltettek bennem.
Nem volt semmi hang miután kimentek. - Most mi van? - Kérdeztem Raffaeltől.
- Nem tudom. - megfogta a kezem, amitől a vérem felforrt. A szivem egy másodperc alatt ezret vert.
Magával húzott ki a folyosóra. a srácok sehol se voltak. Belökött a saját szobámba, majd rámzárta. Most mi van?
Bemegyek a fürdőszobába, és becsapódik az ajtó. Egy férfi volt, barna bőrű, szakállas, és egy kést szorongatott a kezébe. Megfagyott bennem a vér. Egy másodperc alatt lefogott és a nyakamhoz szorította a kést.
- Segítség! - Kiáltottam, de befogta nagy lapátkezével a számat.
- Nem ölni meg, ha nem sikít.-  Ezeket a szavakat mondta nagyon szar akcentussal.
Szipogtam, és remegtem, a levegőt nagyon nehezen vettem. Az ájulás kerülgetett.
Lefogva vezetett az ajtóhoz, amit nem tudott kinyitni.
- Kulcs. Kinyitni. - mondta a férfi.
- Nincs nálam. Bezártak. - mondtam szipogva.
Odavezetett az ablakhoz, és miközben a nyakamat fogta, zsebéből előhúzta a stukkert, és az ablakot kilőtte. Hangosan szétpattantak az üvegdarabok, és csörömpöléssel a földet érték. Összerezzentem, és próbáltam oldalra nézni, ne pattanjon a szemembe az üvegszilánk. Innen nézve nagyon magas.
-Ne! Ne! ÁÁÁá!-Síkítottam, leugrott velem együtt. Semmi bajom nem lett hála az égnek.
Egyik kezével a két kezemet fogta össze, masikkal a hajamat fogta erősen. Bele sajdult a fejem. Pár métert sétált velem, egy fekete furgonig.

- Anna! - hallottam Raffael mély kiáltását. Az arab erre gyorsan felfigyelt. Bedobott a fekete furgonba, és ez után rámzárult az ajtó, és remegve vártam hogy mi lesz, amikor teljes erővel elindult az autó, és nekivágódtam a kocsi oldalának...

⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜
Sziasztok! Először is boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Másodszor pedig bocsánatot szeretnék kérni tőletek amiért ilyen sokáig nem volt rész. Ez a kis akció jelenet remélem kárpótol majd titeket.
Szombaton pedig jön a folytatás!

Puszii: Dream
⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜⬛⬜