- „Engem keresel? – ölelte át a derekamat."
Leheletéből áradt a tömény alkohol, megfűszerezve egy-két szál cigarettával.
Eltoltam magamtól, majd a szemébe néztem. Elképesztően gyönyörű szeme van! Elvarázsolt, ez a fiú. A mosolya, a szeme, a haja. Tökéletes!
- Mi a neved gyönyörű? – kérdezte.
- Amelia. Amelia Gonzlar. – feleltem.
- Örülök a találkozásnak, Amelia. – mosolygott. – Meghívhatlak egy italra?
- Nem kérek, és neked se kellene többet innod. – vettem el a kezéből a whiskys poharat.
- Amelia! Amelia gyere már! Munka van! – kiabált Drew.
- Velem van. – szólt vissza az elragadó szőke herceg.
- Justin! Rég láttalak mostanában. – kezelt le vele Drew. – Úgy látom megismerkedtél a szemünk fényével. – mosolygott rám.
- Szó ami szó nagyon szép. Kapható len.. – kezdett bele Justin.
- Nem! –vágta rá egyből Rob.
- 1500$ sem?
A pupillám kitágult, úgy néztem ki mint egy bedrogozott nő. Nem hittem a fülemnek. 1500$. Soha életembe nem gondoltam volna, hogy én valaha 1500$ fogjak a kezembe. De ez az álom hamar szertefoszlott.
- Nem! Viszlát Justin. – tolt el onnan Drew.
Nem gondolkoztam, csak a rengeteg pénzre tudtam gondolni. És Amandára. Jobb életet tudnék neki biztosítani. Elvakított a pénz.
Hátrafordultam, és eltátogtam Justinnak egy „Munka után a sikátorba találkozzunk"-ot.
*Munka után*
A Justinos ügy miatt, most felvoltam pörögve. Én táncoltam a legboldogabban, és ezt az emberek is észrevették, Így kaptam néhány borravalót is. De legjobban annak örültem mikor a mikrofonból felcsendült a kedvenc mondatom: - Záróra emberek! De holnap is szeretettel várunk minden kedves vendéget! – hangzott el a mikrofonból.
Gyorsan szaladtam tusolni, amit az emberek furcsálltak, ugyanis minig én hagyom el utoljára az épületet. Letusoltam, majd cellux segítségével leszedtem magamról a csillámport, lemostam a sminkem, és végül átöltöztem. Utálom azokat a szűk kis ruhákat, szóval általában egy melegítőnadrágba és pólóba vagyok.
Felkaptam a táskámat, majd kiviharoztam az épületből. Arcomat egyből megcsípte a hideg. Összébb húztam magamon a kabátom, majd óvatos és megfontolt léptekkel haladtam a sikátor felé. Na persze. Szaladtam ahogyan csak bírtam, ugyanis féltem, hogy elmegy Justin. Amint megláttam egy alakot felém közeledni lelassítottam. Megálltam, majd megvártam míg közelebb ér. Hatalmas vigyor ült ki az arcomra, mikor megpillantottam Justint.
- Szia Amelia. – üdvözölt.
- Szia. – mosolyogtam rá.
- Mit szeretnél? – kérdezte.
- Tudod amit bent mondtál Robnak, elszeretném vállalni. Tudod nagyon kell a pénz és... - szakított félbe.
- Arra van a kocsim. – mutat egy hatalmas Range Rover felé.
Vettem egy mély levegőt, és elindultam az autó felé. Bátorkodtam én beülni a kormány mögé, ugyanis nem szeretném ha ő vezetne. Beszállt mellém, majd átadta a kulcsokat.
Elindultunk, részeg volt, de még így is kitűnően navigált. LA olyan részére vitt ahol még életemben nem jártam. És csak a kő gazdagok élnek ott.
- Az ott! – mutatott egy ház irányába.
Leparkoltam, majd ámulásba estem ahogyan kiszálltunk az autóból. Gyönyörű volt! Elképesztő! Én ilyen házat csak álmomban láttam, nem élőbe.
- Gyere mar Amelia! Megfagyok! – ordibált Justin a bejáratból
