Úgy tettem mintha nem izgatna a dolog, s Lenát töröltem szárazra, majd felöltöztettem. - Mi legyen a vacsora? – kérdeztem. Egy vállrántással válaszolt. Végül eldöntöttem egyedül, hogy palacsintát sütök. Egyébként útálok, mert a tészta állandóan összeragad. És gusztustalan lesz. Kisétáltam a konyhába, majd elővettem a serpenyőt, kikavartam a tésztát s elkezdem sütni a palacsintákat. Félóra múlva meg is lettem vele, s hívtam Lenáékat vacsorázni: - Drew vacsora! Hozd ki kérlek Lenát is, de előtte mosd meg a kezét! – szóltam ki a nappaliba.
Hallottam, ahogyan meztelen talpa súrolja a hideg parkettát, majd megnyitotta a csapot s minden bizonnyal megmosta Lena kezét. Amíg ideértek én megterítem az asztalt, s rápakoltam a palacsintát. Mindenki jóízűen falatozta a maga kis vacsoráját, majd miután mindenki befejezte felvittem Lenát és elaltattam. *Másnap fél3* Nem fogom hagyni, hogy a lányom az igazi apja nélkül nőjön fel ezért Justinnal a tengerparton fogunk találkozni. Komoly következménye lesz, ha kiderül, de megkértem Mikaylát, hogy fedezzen minket, így gond nélkül találkozhatunk vele. Összeszedtem a cuccokat, amiket vinni akarok majd egy nagy táskába beleraktam, s becipeltem a kocsiba, ahol már Lena türelmetlenül várt. Egy utolsó pillantásokat vetettem a házra, s végül elfordítottam a kulcsot, és már úton voltunk a tengerpart felé, ahol már Justin türelmetlenül várt minket. - Én úgy tudtam háromra volt megbeszélve a találkozás, nem háromnegyed négyre. – vette el a kezemből Justin a táskát. – Te jó isten! Mit hoztál ebbe? – nézett értetlenül a táskára. - Tudod milyen nehéz elindulni Lenával? – vettem ki a gyerekülésből. – Mellesleg enni, inni, törölközőt, Lena holmit. – zártam le a kocsit. – Az ott jó lesz? – mutattam egy kicsit jobban eldugott helyre. Justin bólintott, majd abba az irányba kezdtünk el sétálni. Leterítettem a plédet, majd néhány dolgot kiraktam, s teljesen úgy nézett ki mint egy kis mini piknik.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Átöltöztettem Lenát, majd beküldtem Justinnal a vízbe, én pedig egy kicsit kifeküdtem napozni. Már lassan 3 éve, nem volt egy szabad percem se. Kimondhatatlanul jól esett ez a csend, ami körülvett. Igaz a szememet egy percre sem mertem becsukni. Mindig rajtuk kellett tartanom, de annyira aranyosak voltak, hogy egyszerűen nem bírtam tovább a parton maradni, ezért levettem a kis egyszerű ruhámat, majd beszaladtam hozzájuk a vízbe. Justin átadta Lenát, majd a sekélyebb víz felé tartottunk, s már ahol leért a lába leraktam. Hátranéztem, de Justin nem volt sehol. Úgy voltam vele biztos úszik egyet. Igen ám, de a következő pillanatban már a levegőben találtam magam, s egy hatalmasat csobbantam a vízbe. Mivel nem volt mély a víz, így csak felültem majd egyből ráripakodtam Justinra: - Justin! Elment az eszed? Meg is fulladhatok! - Térdig érő vízben. – forgatta meg a szemét.
Justin háta mögé osontam, majd mikor nem számított rá, ráugrottam a hátára s lenyomtam a víz alá, amit Lena sikongatással és tapsolással díjazott. Justin feljött a víz alól, majd a dühös arcával találtam magam szembe. Közelebb jött hozzám, majd mikor már elég közel volt, megnyomta kétoldalt az arcát, s szembeköpött a vízzel. Letöröltem magamról, majd szemtől szembe néztük egymást pár percig, s rávetettem magam. Így ő dobott egy hátast velem, s én is meg ő is megmerültünk. - Feladom! – nevetett fel Justin. - Jobb is. – néztem rá fenyegetően de végül elnevettem magam. Láttam Lenán, hogy már unja a vizet, így kiszálltunk. Leültünk a törölközőre, s adtam neki pár epret. Nem sokkal később Justin is csatlakozott hozzánk. - Epret? – kínáltam felé. – Van hozzá tejszínhab is. – néztem rá kiskutya szemekkel. Elvett egyet majd bedobta a szájába, s megpróbálta elmutogatni, hogy fújjak a szájába. Térdre álltam, majd közelebb másztam hozzá, s belenyomtam egy nagycsomó tejszínhabot a szájába, s végül annyira belemerültem, hogy a szájára, sőt még az arcára és fújtam. Mikor kész lettem, elégedetten néztem a mesterműmre. Hát Justin már nem volt ilyen boldog. Hátradöntőt majd a kezeivel lefogta az enyémet, s arcát szorosan az enyémhez dörzsölte, így az enyém is tejszínhabos lett. - Elég! Elég! – fickándoztam. Elengedett, majd önelégülten mosolyogott rám. - Nézd! Lenaelaludt. – suttogta.
