Ott voltam Középföldén(Gyűrűk Ura Fanfiction)

8. A táborbontás

|Legolas|

A következő napon Aragorn úgy határozott, hogy bemegy a szurdokba, ahol emberek tűntek el. Mi Gimlivel azonban nem hagytuk cserben, és vele tartottunk. Nem tudom, hogy mit szólt ehhez Susan, mert akkor nem láttam. A falak lassan elnyeltek minket a köd társaságával együtt. Nem hallottunk hangokat, ami miatt eléggé kihaltnak tűnt minden. Egyre csak mentünk és mentünk. Dimbes-dombos volt a környék, alig lehetett látni, hogy mi következik. Az út is hepehupás volt, és köves. Egy idő után megérkeztünk egy erdőhöz, ahol kitaposott ösvény fogadott. Leszálltunk a lovainkról, és úgy vezettük őket. Gimli szorosan fogta a fejszéjét.
Egy barlangnál kötöttünk ki, amelyre ábrák voltak festve.
Hirtelen egy fuvallat szövődött ki a barlang mélyéről, amelyre a lovaink felágaskodtak, és hiába vetettük be minden erőnket, úgyis elszaladtak. Aragorn besétált a mélyedésbe. Gimlivel egymásra néztünk, majd habozva én is beléptem.

|Susan|

-Mit jelentsen az, hogy tovább kell mennünk?!!-rontottam be dühösen a király sátrába engedély nélkül.
-Azt, hogy tovább kell mennünk.-mondta higgadtan.
-Aragorn, Legolas és Gimli nélkül?!-csattantam fel.
-Nélkülük.-bólintott a király.
-Nem kellene megvárnunk őket?-kérdeztem élesen.
-Felnőtt emberek. Majd utolérnek.
-De...-kezdtem.
-Ide figyelj, Susan!-kiáltott fel idegesen.-Majd Minastirith falainál csatlakoznak hozzánk. Ez az ő döntésük volt, nem az enyém.
Igaza van.Elnézést kérek, felség!
Akartam mondani, de a büszkeségem nem engedte. Aprót biccentettem, és méltóságteljesen elhagytam a sátrat.
Hogy tehették ezt?! Itt hagytak engem... és hogyha valami bajuk esik? Mi lesz velem? Mi lesz velem Legolas nélkül?
Visszamentem a saját sátramba, leültem a földön levő állati bőrökre, amiken aludtam. Nem volt a legkényelmesebb, de nekem ez is megtette. Lefeküdtem, és ahogy letettem a fejem a prémekre, a tekintetem elkezdett homályosodni és hamarosan az Álmok Mezejére léptem.

Legolas arcán egy féloldalas mosoly terül el, ahogy kisímit az arcomból egy hajtincset és a fülem mögé teszi. Hosszú, platinaszőke haja a vállan nyugszik, pár tincs kiszabadult a fonatából. A szemei csillogtak az izgalomtól, akár némi drágakő. Hegyes tündefülei egy kissé pirosak voltak, de ez is csak az izgatottság jele nála. Az egyik kezét a derekamon tartotta, a másikat a nyakhajlatomba, és így még közelebb húzott magához. A testünk összepréselődött, és egyre közelített a az ajkaival az enyém felé.
-Susan!-suttogta.
Majd hirtelen élesebben hallottam a hangomat, és felültem. Az álmom egy pillanat alatt eloszlott Legolasszal, és a sátor bejáratára meredtem. Az egyik őr volt az, Horge, jó barátom.
-Susan, ideje tábort bontani.-mondta halkan.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem dühösen.
-Indulunk Gondorba.-jelentette ki.
-Tessék?! Aragornék visszajöttek?
-Nem.-szórította össze a száját.
-Akkor meg hova akar indulni a király?!-csattantam fel, miközben ki ugrottam az ágyból. Ruhástól aludtam el, remek.
-Gondornak szüksége van ránk!-mondta ingerülten az őr.

Hiába vitatkoztam a királlyal, a tanácsadókkal, bárkivel, mindenki azt mondta, hogy azonnal tábort kell bontanunk és el kell indulnunk Gondorba. Sauron a Fehérvárost akarja elfoglalni. És azt ha beveszi....
Összecsomagoltam, és felültem a lovam hátára. Ábránd idegesen kaparta a talajt. Utoljára visszanéztem a sátorom helyére, és a bejáratra a hegyeknél, majd a király mellett indultunk el 4000 fő kíséretével.

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid lett ez a rész és ilyen sokat kellett várni rá. Remélem tetszeni fog, sok puszi! Jó olvasást, Szende💞.