I love you to the MOON and b(l)ack

Prológus

Egy futó érintés, aminek egész nap ott ég a helye, akár egy friss billogé.

Egy eloldalazásban a derékon megpihentetett kéz.

Egy baráti hátba veregetés, ami simogatássá szelídülve végigcsúszik a gerincükön libabőrt hagyva maga után.

Egy combon felejtett kéz, a Nagyteremben, vacsoraközben.

Egy kölcsönkért toll, aminek átadásakor ujjbegyek és tekintetek szikráznak össze.

Egy kínos mosoly, mikor a folyosón a tömeg összepréseli testüket.

Egy, a másikon felejtett pillantás a bájitaltan órán, amibe mindketten fülig pirulnak.

Egy görcsbe rándult gyomor, mert a másiknál még gyönyörűbbet nem láttak.

Egymáshoz simuló két test, mert a láthatatlanná tévő köpeny már túl kicsi mindkettőjüknek.

Egy lopott pillantás öltözködés közben, hogy a látványt egy életre az elméjükbe zárják.

Egy már álomittas „jó éjszakát", aminek köszönhetően még mindketten hajnalig forgolódnak.

Egy féltékenységtől összeszorult torok, mert másra is mernek nevetni.

Egy elkapott pillantás, ami miérteket és értetlenséget hagy maga után.

Egy rekedt „jó reggelt", amiért mindkettejüknek megéri felkelni.

Egy gondterhes tekintet és nyugtalan szív, mert ez a nap mindkettejük számára elviselhetetlen volt.

Egy reggeli kócos haj, amibe szívesen beletúrnának.

Egy homlokpuszi, amitől újult erőre kapnak és ami egy titkolt, ám de jól eső szokássá vált.

Egy késő éjszakai beszélgetés, mely alatt szívük már milliomodjára kapcsolódott össze.

Egy kora reggeli „mi tudjuk, amit ti nem" önelégült mosoly a barátoktól, amikor észreveszik, hogy (már megint) a klub helységben bóbiskoltak el egymáshoz bújva.

Egy bátortalan mosoly, mert nincsenek tisztában a másik, csak a saját érzéseikkel.

Egy lángnyelviszkitől eláztatott éjszaka, amire esküdnek, hogy egyikük sem emlékszik.

És egy igaz szerelem, amit mindketten éreznek, de még nem mernek megnevezni.