CSÚFOSÁLOM *(H.S)* (Átírás Alatt)

25.RÉSZ🌹

-Jó reggelt! – rekedt és aranyos hangjára automatikusan elmosolyodom.

-Neked is Harry! - suttogom. -Mit tervezel ma? – kérdem, majd kinyitom a szemem, hogy végre láthassam azokat a gyönyörű szempárokat. Nem mintha csak az lenne vonzó rajta.

-Elmondom az igazat anyumnak. – mosolyodik el halványan, szerintem csak azért, hogy megnyugtasson.

-Biztos? Fel vagy készülve rá? – kérdem, pedig tudom milyen hülyén hangozhat.

-Nem, de muszáj. Itt az ideje, hogy megtudják az igazat, így Williams sem fenyegethet többet.

-Itt vagyok melletted, hiszen erre vannak...-hírtelen nem tudom mit mondjak, bepánikolok. Mik is vagyunk mi? – barátok. – mondom, de egyből megbánom, miután láttam, hogy megrándul az álkapcsa a szó hallatán. Basszul, most elrontottam mindent.

-Barátok. – ismétli meg a szót, majd elmosolyodik. – Köszönöm, hogy mellettem vagy. – érzem, hogy belém hasítanak a szavak. Barátok.

Az órára nézek és egyből felpattanok.

-Basszus! – kiáltok fel. – Már elkezdődtek az órák. – gyorsan befutok a fürdőbe és fogat mosok.

-Készülj el, beviszlek a suliba. – mosolyodik el. Jól szórakozhatott rajtam, miközben fel alá futkorásztam.

Gyorsan felkapok egy farmert és egy fekete blúzt, de egyből megbánom, mikor meglátom a dekoltázsát. Vajon szabad ilyent a suliba hordani? Már láttam más lányokon is, úgyhogy hagyom. Felkapom a bundás bőrdzsekim majd a táskám.

-Mehetünk. – mondom ahogy a folyosón várakozó Harryhez érek.

Az órámra nézek, még 8 perc és kicsengetnek az első óráról. Szuper.

-Nyugi. – mosolyog és nyugtatásképp a combomra teszi a kezét. Egyből megfeszülnek az izmaim az ismeretlen érintéstől. Utálom, hogy így reagál a testem. Emlékeztetem magam, barátok vagyunk, nyugi.

Szerintem ő is észrevette, hogy feszengek, mert levette a kezét.

Ahogy a suli udvarára érünk rengetek diákot veszek észre. Sajnos ők is észrevettek. Most magyarázkodhatok, hogy miért is késtem le az első órám és miért pont Harry hozott suliba.

-Köszönöm, hogy elhoztál. – mosolygok a fiúra.

-Ahogy észreveszem feltünést keltettünk. – fürkészi az arcom.

-Mióta itt vagyok, folyton ez van. Már nem foglalkozok vele. – mondom, de nem teljesen őszintén.

-Jól van. – mosolya még szélesebb lesz, majd gyengéden megölel. Visszatartom a lélegzetem, nehezemre esik megölelni, úgy, hogy tudom, neki csak egy baráti ölelés miközben én még a hormonjaimmal küszködőm.

Kiszállok a kocsiból, majd villám sebességgel az osztályom felé veszem az irányt. Az első óra rajz, kicsit csalódott vagyok, mivel, ez lett volna az első rajz órám, és valójából szeretem. Igaz nincs valami nagy tehetségem, de azért szeretem.

Ahogy beérek az osztályba, úgy látszik már mindenki tudomást szerzett arról, hogy ki hozott suliba.

-Nyugi, a tanár nem irt be hiányzónak. Mondtam, hogy késel, végül meg is feledkezett a naplóról. – mondja kedvesen Vanessa.

-Köszönöm. – nézek rá hálásan. – Lemegyünk a büfébe, nem tudtam reggelizni.

-Persze. – mosolyog tovább, azzal lecsörtetünk a lépcsőn. Tudom, hogy sokan megbámulnak, de nagyon próbálkozok nem foglalkozni vele.