CSÚFOSÁLOM *(H.S)* (Átírás Alatt)

24.RÉSZ🌹

-Ébresztő kedvesem! - egy ismeretlen női hang... nehezen nyitom ki a szemem, alig tudtam elaludni.

-Maga kicsoda? - ülök fel. Egy nagyon alacsony, fehér hajú öreg hölgy állt az ablaknál, éppen a sötétítőket húzta el. Szemüvege alól gyönyörű zöld szemei ki tűntek.

-Beryl Styles vagyok. Örvendek. - mosolyog. Leírhatatlan kisugárzása volt, mintha egy szivárványt látnék. Akaratom ellenére is jobb kedvem lett.

-Én is örvendek. A nevem...

-Emily! - mosolyog. - tudok róla. Sokat mesélt az unokám rólad. - hangja kellemes melegséggel töltött el.

-Csak nem Dylan vagy Cameron mamája tetszik lenni? - szállok ki az ágyból és a ruháim felé veszem az irányt.

-Oh... - nevet fel. - Dehogy. Harry az unokám. - megtorpanok. Fogalmam sincs erre mit is mondhatnék. Harry mamája? Ide költözik?

A hölgy ki is fáradt a szobámból. Elkészültem, s lesétáltam a konyhába, ahol már Anne jóízűen evett.

-Jóreggelt! - vigyorog.

-Neked is. - ülök le mellé.

-Tudod, szerintem tartozol nekem egy kis magyarázattal. - néz rám komolyan. - tegnap csak úgy kiküldtél, pedig olyan kíváncsi voltam.

-A tegnap esti dolog egy nagy hiba volt Anne. Jobb lenne nem is említeni többet.

-Ahha... - vigyorogja el magát. - De vajon mi történt volna, ha nem megyek be?

-Anne. - nézek rá könyörgően. - ne beszéljünk róla.

-Ahogy gondold. Siess az evéssel, Carl a ház előtt vár. - pattan fel.

Az utolsó falatot is begyúrom a számba, majd a táskát a hátamra véve, követem barátnőm.

-Hello. - ülök be a kocsiba. -Tudod...

-Emily! Ez nem fog menni. - néz rám a fiú.

-Én is ezt akartam mondani, túl kínos ez az egész. - babrálok a kezemmel.

-Ja... Oke. - mosolyodik el majd elindítja a kocsit.

Kínossá vált a kapcsolatom Carllal. Az én hibám, hogy lehettem ilyen hülye, s ami a legjobban idegesít, hogy megint igaza volt Dylannek. Ha nem játssza el Carl a pasimat, több mint valószínű Harry nem veszti el a fejét és nem történt volna meg az esti dolog. Ha csak rá gondolok is teljesen elvörösödőm és nehezen veszem a levegőt. Régebb fogalmam sem volt róla, hogy a testem így tud reagálni valakinek a közelségére.

Az első óra kémia volt, nagyon oda kellet figyeljek, ugyanis ez a tantárt a gyenge pontom, míg a többinél elég volt, ha kicsit gyakorlok, ennél a tantárgynál viszont komoly erőfeszítéseket kellett tegyek.

Ahogy kicsengettek én még mindig kapartam, amit a tanár mondott, mivel mindig úgy tartottam nem elég, amit ő mond, hogy írjunk le mivel a magyarázatok is nagyon fontosak.

-Emily! - hallom Vanessa kedves hangját. - Kicsengettek. - mosolyog kedvesen.

-Tudom. - azzal le is zárom a mondatot és „barátnőmre" szemtelem a figyelmem. Míg ő azt ecsetelte, hogy tegnap milyen jó ruhákat vett, néha padtársamra pillantottam, aki a telefonját nyomkodta egész végig. Fura volt, hogy még a zöld pólómra sem tett megjegyzést. Sőt, ha jobban belegondolok nem is szolt hozzám.