CSÚFOSÁLOM *(H.S)* (Átírás Alatt)

43.Rész🌈

HARRY STYLES SZEMSZÖGÉBŐL.
A MÚLTBAN, PÁRIZS.
Halk zörgést hallok, a telefonom után nyújtozódom.
Egy ismeretlen szám. Ki a franc hív hajnali kettőkor?
-Hello Harry!- szól bele a telefonba a férfi. Nem kellett sok,mire felismertem a hangját. Halkan felkelek az ágyból, hogy ne ébresszem fel a mellettem fekvő angyalt.
-Williams? - suttogom.
-A lányom veled van igaz? - hangja cseppet sem sugallt jót.
-Nincs. - hiába a próbálkozásom, ennek az embernek hazudni képtelenség.
-Beszéljünk személyesen, gyere le a hotel elé, egy ember fog várni és ülj be a kocsiba. - nem várta meg a válaszom, lerakta a telefont.
Bepánikoltam. Mégis mit tervez? Nem hiszem, hogy megölne, tudja, hogy azzal fájdalmat okozhat Emilynek.
Az ágyban fekvő lányra nézek, annyira kifáradt, hogy nem ébredt meg. Gyönyörű teremtés, fogalma sincs hányszor mentette meg az életem. Sokszor fel akartam adni, annyi alkalommal akartam, hogy vége legyen, s szabaduljak meg ettől a világtól. De ő csak úgy kisétált az intézet udvarára és olyan valamit sugárzott a tekintete, ami miatt lángolt a testem,a pulzusom pedig az egekben volt.
Ő egy angyal, amit Isten küldött nekem, a felszabadító a kínok közül. Mégis mindenki azt akarja, hogy külön legyünk.
Williams igazat mondott, a hotel előtt tényleg ott állt a kocsi az emberrel. Egy egyszerű épület elé vitt.
-Menjen be uram, Williams már várja magát bent!- nyissa ki a kocsi ajtaját.
-Köszönöm!- sétálok be az épületbe.
A hátsó kertben várt a férfi, egy pohár volt a kezében, a másik az asztalon.
-Örülök, hogy látlak fiam! - nyújtja felém a másik poharat.
-Honnan tudtad, hogy hol vagyunk? - térek a lényegre.
-Mindenhol vannak embereim. - néz rám komolyan.
-Mégis mit akar tenni most? - húzom fel a szemöldököm.
-Azt akarom, hogy az utazás után szakíts a lányommal. - az arca meg sem rezzent.
-Gondoltam, hogy valami ilyesmit akar. - feszülnek meg az izmaim az idegtől.
-Elrendezem, hogy a One Direction biztosra újra alakuljon, bármit megkaphatsz a lányomat kivéve. - iszik poharából.
-Ha kell, mindent feladok miatta. - nézek a szemébe.
-Tudom, ahogyan azt is, hogy jobbat érdemel nálad.
-Én boldoggá tudom tenni. Miért nem tudja elfogadni, hogy velem boldog? - hangom emelkedett.
-Nem boldog! Te is tudod a karriered miatt távol leszel. Nem leszel mellette. -hangja indulatos és hátborzongató volt.
-Nem hagyom magára. Soha. Érted? Soha. Szeretem őt. - éreztem, hogy az indulatok felgyűlnek. Minden, amit visszatartottam, most elszabadul.
-A testvére leszel!- ordítja. - Melissa és én ki fogunk békülni és összeházasodunk! Nem tűrőm azt a szégyent, hogy a két gyermekem együtt legyenek.
-Mi? - kicsordul az első könnycseppem.
Emily és én testvérek leszünk? Azt hittem a szüleink szakítottak.
-Pontosan Harry! Még meddig akarod kínozni az anyádat? - ordítja hangosabban.
-Mégis mivel kínoznám? - visítok, mint egy kisgyerek. - Azzal, hogy végre évek után boldog vagyok? Azzal, hogy kaptam egy lányt, akit szeretek és ő is szeret engem? Azzal, hogy egy jövőt akarok építeni vele?
-Ha szereted az anyádat, akkor hagyod, hogy most ő legyen boldog. Ha egy kicsit is tiszteled őt, akkor áldásodat adod ránk Harry. - lép közelebb.
-Nem teheted ezt velem! Nem kérheted tőlem, hogy válasszak a saját vagy az anyám boldogsága között. Arra nem is gondolsz, hogy Emilynek összetörik a szíve? - ordítom torkom szakadtából, miközben a könnyek marják az arcom.
-A lányom fiatal. Kap egy olyan fiút, aki mindig mellette lesz. Vigyáz rá és első sorban, aki nem lesz a testvére. - vállamra teszi a kezét.
-Ne tedd ezt Williams! Könyörgőm! - suttogom.
-Ezt te is tudod legbelül Harry. Mindig is tudtad, hogy Emily jobbat érdemel. - néz a szemembe.
Fájt, hogy igaza volt. Emily még fiatal, kap majd magának egy rendes srácot, aki nem ilyen elbaszott, mint én, akinek nem ilyen mocskos a múltja. Muszáj az ő érdekeit néznem. Mégcsak a testvére sem lehetek, Dylan és Cameron majd vigyáz rá. Ők nem fogját összetiporni.
-Csak egyre válaszolj Williams. - nézek rá. - Hogy vagy képes tükörbe nézni? Hogy vagy képes összetörni a lányod szívét, csak azért, hogy nehogy szégyent hozz magadra vagy azért, hogy boldog légy?
-Azért, mert nincs tükröm! - fordít hátat. - Menj vissza a hotelbe és tedd, amit tenned kell!
Nem kellett többször mondania. Elvettem a kulcsokat a kocsiban ülő embertől és elhajtottam.
Ahogy a hotel szobába értem, leültem az ágy mellé és csak néztem őt.
Néztem, ahogy a mellkasa felemelkedik és leereszkedik, hallgattam ahogy szuszog.
Végig simítottam puha arcát, fennebb húztam a takarót.
Az ablakhoz sétáltam és körül néztem, azt akartam, hogy soha ne felejtsem el ezt a pillanatot. Azt akartam, hogy soha ne jöjjön el a reggel.
Tudtam, hogy meg kell tennem, amit Williams mond, mivel igaza volt.
-Harry? - a selymes hang felé fordulok és elmosolyodom.
-Igen? - lépek oda mellé.
-Valami baj van? - ül fel.
-Dehogy is. Nem tudtam aludni. - ülök le az ágyra.
Arcához nyúlok, belesimul a tenyerembe. Szemeimet az övéibe vésem, arcon csókolom, remeg az egész testem.
-Tudod, hogy szeretlek igaz? - mondja. - Mindennél jobban Harry.
-Én is téged. El sem tudod képzelni mennyire, viszont, ha bármi is történik a jövőben, ne felejts el. Ne felejtsd el ezeket a napokat velem. - csókolom meg a kezét. - Egy angyal vagy.
-Miért mondod ezeket? Biztos nincs semmi baj? Furán viselkedsz. - ráncolja össze a homlokát.
-Csak valami rémeset álmodtam. - suttogom.
-Mi volt az? - bújik az ölömbe.
-Egy rossz ember elszakított attól az embertől, akit a legjobban szeretek. Választás elé állított pedig nyilvánvaló volt, hogy nincs választásom.
-Ki volt az a személy? Ki az az ember, akit a legjobban szeretsz? - emeli fel a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Csak nem féltékeny vagy? - nevetem el magam.
-De. - mosolyog.
Annyira gyönyörű amikor mosolyog, amikor a semmibe bambul és csak gondolkozik, amikor pufog még akkor is amikor gyanakodik.
Mindig annyira törékenynek tűnik, elég csak azokra a csúnya hegekre néznem, s a sorokra emlékezzek a naplójából és elgyengülök. Mégis egy annyira erős személyiség lakozik ebben a lélekben, ami arra késztet, hogy én is megjavuljak.
Szeretem.

Sziasztok! Egy kis meglepetéssel jöttem. Szerintetek Harry jól cselekedett?