CSÚFOSÁLOM *(H.S)* (Átírás Alatt)

39.RÉSZ🌹

Eljött az a nap, amitől a legjobban féltem. Ma láthatom Harry Styles-t, már annyi idő eltelt, csak abban reménykedek, nem esek össze ott helybe.

Ahogy megbeszéltük Nick-el a kapcsolatunkat felvállaltuk, sőt még bemutat pár ismerősének is, hogy majd ők is promoválják a dalom. Igazság szerint nem aggódok, ugyanis már 12 millió megtekintés gyűlt össze, ami egy kezdőnek hatalmas szám. Még szoknom kell, hogy nagyjából nincs magánéletem, de szerencsére Cameron elintézte, hogy a suliban mindenki tartsa a száját, így a sajtó nem tudja meg, hogy bármilyen kapcsolatom lett volna Harry-vel.

Fájdalmas, de már csak olyan mint egy szép álom, amit egy szép fiúval éltem meg, legalábbis könnyeb erre gondolni. Az is nagy segítség, hogy elég keveset vagyok egyedül, így nem kell a gondolataimba zuhanjak.

Nick is mellettem van, egy nagyon rendes srác. Az okot még nem tudom, hogy miért teszi mind ezt, de nagyon hálás vagyok neki, életet visz a szürke napjaimba.

-Kate szívem, nem lehetne egy kicsit visszafogottabb smink? – nézek kérlelően a sminkes lányra.

-Nem! A bordó ruhához pont ez illik. – erősködik. Nem mintha értenék hozzá, ezért így hagyom, hogy a profik végezzék a dolgukat.

-Milyen a ruhám? – súrolom össze a tenyerem türelmetlenül.

Egy hosszú ráfeszülős estélyivel sétál be a szobába, teljes csillám fedi, de nem annyira feltűnő.Legnagyobb örömömre nem látszik ki a lábam, ugyan is nem vagyok a szoknyák híve. Nem szeretem, ha érzem ahogy a szellő ide-oda jár a lábaim közt, tudom elég gyerekesnek hangzik, de már az is csoda, hogy nem feketét viselek. Az alja egy kicsit szétnyíló volt, így egy csöppet meggyűjtötte a bajom, hogy húznom kell magam után. A dekoltázsa pedig nem volt nagy, de így is ami lehetett látszódott, ami úgyszintén nem győzött meg.

-Csodálatos! – vigyorgok erőltetetten, ugyan is eltudom képzelni mennyi munka volt ezt a ruhát kiválasztani vagy elkészíteni, nem akarok senkit megbántani a finnyasságommal.

-A hajadat nem tűzöm fel, inkább lágyan begöndörítem. – mosolyog Lisa, gondolom észrevette, jobb lesz ez így, már épp elég gondot okoz a magassarkú.Elvégre alacsony vagyok így kötelező volt.

-Kész is vagy kedvesem. – csapja össze a kezét Kate.

Becsukott szemmel vezetnek a tükörhöz, s mikor megpillantom magam, teljesen elsápadok. Ez nem is én vagyok, tökéletes smink, semennyire sem vagyok sápadt, a ruha is jól áll és a cipő sem kényelmetlen, hála a tapaszoknak és a betéteknek amit beleraktak.

-Hűű... - hallom meg Nick hangját a hátamból. Ő egy egyszerű szmokingot viselt mégis elpirultam a látványától, nem az a megszokott farmer vagy melegítő volt rajta, ami nekem teljesen új volt.

-Nem kenődik el a rúzs. – kacsint Lisa és mindenki elhagyja a szobát.

Egy apró mosoly jelenik meg az arcomon. Igaz is, körülöttünk az emberek ,azt hiszik mi tényleg járunk, habár jelen állapotban én sem tudom, hogy hol tartunk.

A fiú lassan közeledik, én pedig még soha sem éreztem nagyobb késztetést , hogy megcsókoljam.

-Gyönyörű vagy én pedig kibaszott szerencsés veled. – fonja karjait a csípőmre, hogy megtudjon csókolni.

Szája lassan puhatolózott, egészen addig amíg el nem vesztette az önuralmát és neki nem taszított a falnak, hogy elmélyítse csókunkat.

-Khm... . Csak sok sikert akartam kívánni. – kukkant be Simon az ajtón.

-Köszönöm. – lépek hátrébb.

***

A kocsi leparkolt a vörös szőnyeg elé, teljesen úgy éreztem magam, mint egy filmben.

-Ne aggódj! – fogja meg kedvesen Nick a kezem.

-Csak félek. Hogy valami hülyeséget mondok a riporterek előtt. – szorítom meg még jobban a fiú kezét.

-Nem fogsz! – puszil meg.

Az ajtó kinyílt, Nick udvariasan kisegített az ajtón, én pedig szorosan belékapaszkodtam. A kamerák kattogtak, a fülem pedig lüktetett a sok kérdéstől, amit az emberek tettek fel nekünk.

Beérve a terembe Nick bemutatott a két testvérének, Joe Jonas Kevin Jonas. Mind a két fiúnak jellegzetes göndör haja volt, így azt feltételeztem, hogy Nicknek is az kell legyen.

Csak pár perc elteltével lettem figyelmes egy hangra. Egyből felismertem és a színpad felé néztem. Fekete öltözete, félig begombolt ingje alól kitüremkedtek a tetoválások, göndör fürtjei pedig szanaszét álltak.

Smaragdjai egyből megtaláltak és teljesen rabul ejtettek. Éreztem ,ahogy kimegy az erő a lábamból és ahogy a szívem teljesen megbolondul. Képtelen voltam nem őt nézni, nem tudtam betelni a hangjával és a látványával.

Ott volt előttem, de én mégis olyan távolnak éreztem, annyira másnak, mintha nem az a srác lenne, akit én ismerek. Hihetetlen ürességet és hiányt éreztem, pedig egy teremben voltunk.

Mosolygott.... Én miért nem vagyok képes rá?

„Bőrödön sebek,

Arcodon könnyek."

„Elmenekültünk mindenki elől,

A legvégén pedig egymás mellől.

Azt hittem, boldogabb leszek nélküled,

Azt hittem, hogy könnyebb lesz az életed,

Tévedtem, magányos vagyok.

De boldogságot kívánok.

Most már felfogtam, hogy vége.

Már más az életed része."

Folyamatosan csak arra koncentráltam, amit Harry énekelt és csak akkor tértem magamhoz, amikor két kar fonódott a csípőm köré és Nick meg nem csókolt.

Lassan csókolt, mintha attól félne, hogy összetörök a karjai közt. Hála neki, nem bőgtem el magam.

-Az est további részén jobb ha nem nézel Harry-re, én itt vagyok neked , támaszkodj rám. – dönti homlokát az enyémhez.

-Ne beszélj annyit. – mosolygok, majd újra megcsókolom.

Már csak arra lettem figyelmes, hogy Harry kiviharzik a teremből, ami büszkeséggel öntött el. Sakk matt szívem.

***

Teljesen kimerültem az gála végére, így mikor Nick bejelentette, hogy megyünk haza én voltam a világ legboldogabb embere.

-Nagyon ügyes voltál ma szívem!. – dicsér meg Nick, ahogy a hátsó ajtón kimegyünk és megfogja a kezem. Elvégre soha sem lehet tudni, hogy hol bujkál egy fotós.

-Ahogy te is. – vigyorgok és egy puszit nyomok a szájára. Igazság szerint élveztem ezeket az apró testi kontaktusokat, vagy hogy becézgettük egymást. Nem éreztem magam magányosnak.

-Emily... - hallok meg egy távoli hangot, majd egy érintést érzek a csuklómon. Egyből megfordulok és azokkal a gyönyörű zöld szemekkel találom magam szemben. Teljesen lesokkolok.

-Nem Harry, elcseszted az esélyedet, Emily már az én barátnőm, szóval hagyd békén. – érvel Nick.

-Te komolyan szereted őt? – néz rám Harry, tejesen semmibe véve az imént elmondottakat.

-Igen Harry, szeretem őt. – nézek a szemébe és reménykedtem, hogy nem veszi észre, hogy mekkorát hazudtam.

Sziasztok! Itt is van a folytatás, remélem ez is tetszeni fog nektek.
Ne felejtsétek jelezni valamilyen formában a véleményeteket, akár egy szavazattal is! 🙏❤️💋🌹
🌈🌈