Over and Over Together Forever

6.

2 nap telt el a Luke-kal való talákozás és a tény óta, miszerint mindenki tudja rajtam kívül ki az apám...

Ezalatt a 2 nap alatt senkit nem érdekelt mi van velem. Még Hanna se keresett.

-Ed! Én elmegyek sétálok egyet a parkban majd jövök!

-Oké! De 6-ra itthon legyél mert meglepetésem van-rám kacsintott, majd sejtelmes mosolyt dobott felém

-wow oké szia-nevettem rá, és kiléptem az ajtón.

Nekiindultam a parknak és bámultam a kirakatokat közben. Az utcán sétálva egy kávézó mellett haladtam el, ahol egy ismerős arcot pillantottam meg. Visszább léptem pár lépést és nem hittem a szememnek.Hannát láttam felszolgáló ruhában, amint azthiszem Ed egyik haverjával "beszélgetett".A srácot nem ismertem, csak ennyit tudtam róla.Hanna most 3.napja hogy jelt sem ad magáról de már új munkahelye és talán... na jó ez kizárt. Egy ideig gondolkodtam hogy bemenjek e, de inkább továbbáltam. A park ma különösen szép volt. A madarak csicseregtek, enyhe szellő simogatta arcomat és a nap sugarai dédelgettek. Hát kell ennél több? Mosolyogva ledőltem a fűre, vettem egy mély levegőt, bekapcsoltam a she looks so perfectet, és csak néztem az eget. Annyira jó végre kikapcsolódni.Az ég felhőktől mentes volt. Tiszta és zavartalan. A pillanat szinte már tökéletes.

-Hello idegen!-halk lépteket hallottam majd valaki a magasból felém hajolt

kivettem a headsetet a fülemből és mintha nem érdekeln ki is ő, kérdeztem:

-Hello Calum!! Te itt?

-Csak éppen erre jártam amikor láttam hogy van itt valaki, láttam hogy te vagy az és...

-Na! még így emlekszel rám?

-*nevetve * feledhetetlen vagy!-lefeküdt mellém és mostmár együtt néztük a felhőket.

Egy darabig csend volt, majd amikor át akartam kapcsolni az eighteen-re a lejátszót, ugyanis hallgattam tovább a zenét, Calum megszólalt:

-A zenénket hallgatod? Cool! Melyik szám a kedvenced?_fordult felém és egyik könyökével megtámasztotta magát.

Lazán, felvont szemöldökkel rá néztem és válaszoltam meglepve- end up here, wrapped around your finger és az amnesia

Elnevette magát. Felültem és értetlenül néztem rá-Mivan? Mit nevetsz?

-Semmit-mosolygott-Mesélj magadról! Hány éves vagy? Itt élsz? Van testvéred?

-hááát...17vagyok, igen itt lakom nem messze és van egy bátyám. Az életem most kezd összeomlani, úgy érzem egy csődtömeg vagyok, a legjobb barátnőm éppen leszarja mi van velem és most jelenleg az egyetlen támaszom a bátyám és a zenétek....-néztem a földre mert úgy éreztem sírni fogok ha gyorsan nem mond egyikőnk valamit ami eltereli a figyelmem.

-ohh...Ilyen rossz a helyzeted most? Sajnálom... és csak egy bátyád van?-kérdezte kételkedve

-Elvileg igen de én már nem tudom... nah de beszéljünk másról....meddig vagytok a városban?

-A srácokkal most megbeszéltük, hogy egy darabig itt maradunk mert ugye pár hónap szünet van.Te is Hood vagy ugye?

-igeen! De csak véletlennek tartom..

-És ha nem az?... mármint ha nem lenne az?-javitotta ki magát

-Furcsa vagy... Mire célzol?-gyanakodtam. Ő csak megrázta a fejét és elterelte a szót

Reggel 11kor mentem el otthonról és egészen 4 óráig csak beszélgettünk Calummel. Nagyon jó fej és sok mindent megtudtam róla.Egyszercsak érkezett egy SMS amiben csak ennyi állt:
"Majd gyere haza kicsit hamarabb mert anyuról van hír! Ed"

Aggodva de mégis boldogan néztem a telefon kijelzőjét.

-Minden rendben?-simogatta meg a karomat

-ömm.. persze, persze!-ugrottam fel-de...de most mennem kell! Örülök hogy közelebbről is megismerhettelek. Majd... talán hívj vagy hívlak... mindegy sziaa- öleltük át egymást majd elrohantam. Mielött kiértem a parkból vissza pillantottam. Cal még mindig ott állt és meglepve és mosolyogva nézett utánam. Integettem neki, majd végig száguldottam az utcán. Majdnem fellöktem egy öreg nénit is...valamit kiabált utánam bár nem hiszem hogy tudni akarom mi is volt az. Ami odafelé egy fél óra volt az visszafelé már kb. 15perc.Rekord!! Berontottam a házba és egyből Edhez rohantam.

-Nah mondd már mi a hír!!

-Igazaábol.. csak írt egy SMS-t amiben ez állt "Jólvagyok! Nézzetek be a szobámba, az ágy alá! xx. anyu"-olvasta az SMSt maj rámnézett

-De mi lehet ott? Megnézted már?

-Nem. Veled akartam megnézni.Azt akartam hogy itt legyél. Na gyere -intett majd elindultunk  anyánk szobája felé. Óvatosan kinyitottuk az ajtót. Borzalmas látvány fogadott minket. Mióta anyu elment azóta nem jártunk itt.Minden felforgatva, ruhák a földön, szék felborítva... nagy volt a káosz. Ed áttört  az akadályokon és benézett az ágy alá. Benyúlt, és egy levelet huzott ki onnan.

-Kinyitjuk?-én csak bólintottam-Akkor egyszerre!-sohajtottam egy hatalmasat majd rátettem a kezemet, és óvatosan kihúztuk a levelet belőle.

-Ki olvassa?-kérdeztem Edtől félve.