Over and Over Together Forever

7.

-Ki olvassa?-kérdeztem Edtől félve. Ed rám nézett és elkezdte bontogatni a levelet, de kopogtag. Halálra ilyedtem, hiszen ennyi sokk után egy ilyen üres házban ketten... -Majd én kinyitom-simogatta meg a vállamat és lement kinyitni az ajtót. Ott álltam a levéllel a kezemben egyedül. Csak én és a levél. Nem tudtam mit tegyek. Bele akartam olvasni amikor egy idegen, mély, dörmögő hangot hallottam a nappali felől. A levelet elvittem a szobámba és beraktam a fiókba. Lerohantam a nappaliba és nem hittem a szememnek. Az az ember állt ott akit a koncerten láttam, az állt ott, aki megállított a kapu felé menet, az, akit láttunk a parton. -Jas, most azonnal menj fel a szobádba, olvasd el a levelet és majd felmegyek hozzád!-mondta erélyesen Ed, közben mély levegőket vett. -De... De ki ez az ember?-kérdeztem rá mutatva- Maga meg kicsoda?-kérdeztem most a férfira nézve. -Hello... Én...-mondta kicsit zavartan-csak a bátyádhoz jöttem! -Menj fel MOST!! -taszigált Ed a lépcső felé.Elkezdtem felfelé menni de az első lépcsőfokról még viszapillantottam a férfire, majd nagy léptekkel felrohantam a szobámba. Próbltam hallgatozni az ajtóm előtt állva de nem hallottam semmit mert suttogtak... -Nem hallodtad mit mondtam? Húzzál be a szobádba!-ordított Edward a lépcső aljáról az ajtóra mutatva amikor észrevett. Én csak aggódva rá néztem és becsaptam az ajtót magam mögött.Aggódva nekidőltem az ajtónak és milliónyi kérdés fogalmazódott meg bennem. Az ágyam felé indultam amikor kiabálást hallottam. Nem értettem tisztan csak ennyit "miért hagytad itt?(ez Ed volt)...szeretem őket és a fiam is! " Mivan? Kit hagyott itt és kiket szeret? Már nem értek semmit. Lefeküdtem az ágyamba, bekapcsoltam a zenét és vártam mi fog történni. Az utolsó emlékem egy ajtócsapódás volt aztán elaludtam. Nem tudom meddig aludhattam de amikor felkeltem már világos volt. Kinéztem az az ablakon és esett az eső. Hmm vajon ez megint a hét egyik legrosszabb napja lesz? Már semmi jóba nem reménykedtem. A kétszemélyes ágyamon éppen arrébb akartam csúszni amikor nagy meglepetésemre Ed ott feküdt mellettem. Elmosolyodtam és nagy nehezen lemásztam az ágyról. Ránéztem a levélre és úgy gondoltam most vagy soha! Felvettem anyu levelet és elkezdtem olvasni: "Drága Edward és Jasmine! Ha ezt olvassátok, akkor már megkaptátok az üzenetemet. Most jelenleg Miamiban vagyok. Úgy éreztem ideje kiszakadnom ebből a mindennapos őrületből. Sajnalom hogy nem szóltam hogy elmegyek. Ne féltsétek, van munkám egy barátomnál vagyok de nem telefonálhatok... Remélem megértitek. Tudom most mit gondoltok, ez minden amit irhat ezek után? De higyjetek el még jelentkezek. Puszi anyu xx" Ez minden? Nem valami nagy szám azok után hogy így itt hagyott. Nem érdekel! Ma akkor is lesz egy jó napom! Felvettem a telefonom és tárcsáztam Hannát. -Jó reggelt! Sajnálom hogy ilyen korán zavarlak de szeretnék végre kikapcsolódni és arra gondoltam hogy nem lenne kedved eljönni velem valahová? -Ne hülyéskedj nem zavarsz és persze hogy elmegyek veld! Örülök hogy hívtál ennyi hét után! Találkozzunk a kávezónkba. -Rendben sziaa Letettem a telefont és elkezdtem készülődni. Írtam egy üzenetet Ednek hogy elmentem, felkaptam az esernyőmet és elindultam a kávézó felé. Alig volt az utcan 1-2 ember. Az egész város olyan kihaltnak tűnt. Ilyesztő volt.Amikor odaértem Hannáék kávézójához, letettem az esernyőmet az ajtóba és a szememmel barátnőmet kezdtem keresni. Éppen a pultnál állt és két cappucinóval indult az egyik asztal felé. Én is elindultam ugyan abba az irányba és leültünk a sarokba levő asztalhoz. -Mesélj miújság?-ült le velem szembe mosolyogva Hanna. -Nem akarok MA róla beszélni inkább menjünk vásárolni vagy moziba vagy tudom is én! -huu valaki ma nagyon feszült! Akkor ma elmegyunk vásárolni, a parkba ma valami kis rendezvény lesz oda megyünk aztán egy wellnesbe!-sorolta a napirendet izgatottan. Megittuk a cappucinot és mire elindultunk elállt az eső is. Superül telt ez a nap. Szinte mindent elfelejtettem ami történt velem az utóbbi napokban. Mindent bejártunk és már csak az utoló állomás volt hátra: a park. Minden jó volt amíg Ed nem telefonált hogy eljött az idö hogy megtudjam a titkot. A park egyik sarkában volt egy kis tó, ott találkoztunk. Amikor odaértünk nem láttam ott Edet és amikor Hannahoz fordultam volna tanácsért már őt sem láttam sehol. Dejó! Itt állok egyedül a semmibe. Leültem egy padra és vártam hátha történik valami. Már besötétedett. Hannát idö közben megtaláltam és vele hülyültem míg meg nem érkeznek. Hanna hazament és én 2-3 órát vártam de nem jött senki. Amikor már el akartam menni, hirtelen 3 alakot láttam a sötétben kirajzolódni. -Szia Jasmin!-egy kedves hang szólított meg az alakok közül de még túl messze voltak hogy lássam kik is ők.