Over and Over Together Forever

3.

Egy hét telt el azóta mióta Ed hazatért.
Ma lesz életem legjobb napja! Mosolyogva ébredtem. A nap hét ágra sütött, a madarak csicseregtek. Csodálatosan kezdődött a napom. Éppen kikeltem volna az ágyból amikor azt hallom hogy valaki dörömböl az ajtón és türelmetlenül a csengőt nyomkodja. Kirontottam a szobámból hogy kinyissam az ajtót de láttam hogy már anyu kinyitotta. Hanna volt az. Könyörgöm! Reggel 8 van. Izgatottan felszaladt a lépcsőn hozzám.
-Jó reggelt Jasmine!! Ez lesz életünk legjobb napja!! –szorosan ölelt, szinte majdem megfolytott
-Igen tudom de ha nem engedsz el most akkor egyedül kell menned
-Jaj bocsánat-pirult el
-Amugy mit keresel itt ilyen korán?-néztem rá értetlenül
-Nem tudtam aludni olyan izgatot voltam de otthon sem bírtam maradni úgyhogy gondoltam átjövök-mosolygott rám
Homlokomra csaptam röhögve,majd átöleltem. Nem is ő lenne ha ezt nem tette volna meg. Lementünk reggelizni majd felmentem rendbeszedni magam. Egész nap 5SOS dalokat hallgattunk és hangolódtunk a koncertre.

*koncert előtt  5 órával*
 Most készülődünk életünk legjobb óráira. Hanna egy felül fekete alul pedig barackvirág színü ruhát választott aminek a derekánál egy csillogó öv volt, hozzá pedig párosított egy barackvirág színű magasabb sarkú cipőt. Haját begöndörítette és egy egyhe sminket rakott fel magának. Hát.. mit ne mondjak csodaszép volt. Én maradtam a saját megszokott stílusomnál. Egy fekete rövidnadrág, hozzá egy fekete nirvana-s atléta, a derekamra pedg kötöttem egy piros kockás inget. Felvettem a Vans cipőmet és egyhén kifestettem magam én is. Még a hajamat behullámosítottam és minden kész volt.
Ránéztünk az órára és már csak 3 óránk volt a koncertig és nem kis idő míg kiérünk a stadionig úgyhogy sietnünk kellett. A szobából kiérve Eddel futottunk össze. Elkapta Hannát és megpörgette.
-Wow-nézett végig rajtunk- hová készültök ilyen csinosan?
-5 seconds of summer koncertre-mondtam csilogó szemekkel boldogan-de sietnünk kell különben lekéssük-kezdtünk el rohanni a lépcsőn lefelé amikor Edy megállított minket.
-Én eltudlak vinni titeket csak mondjátok hova!
Egymásra néztünk Hannával majd Edre és egyszerre rávágtuk hogy elvihet. Felkapta a kulcsát kiszaladtunk a kapun és bepattantunk a kocsiba.
-Te ülsz előre-súgtam oda Hannának
-De..de..-értetlenkedett
-Semmi de!-néztem Hannára majd beültem hátra.
-Még megfogjátok magatoknak az egyik bandatagot ha ilyen jól néztek ki-nevetett Ed
-Milyen jó is lenne-nevettem
A stadion elé érve kiszáltunk a kocsiból és elköszöntünk a bátyámtól.Ed még nem mozdult az épület elől mert valami csávóval beszélt…nem tudom ki lehetett az.A jegyünket felmutatva bementünk a szinpad elé és elkezdtünk furakodni. A cél az első sor! Hát nem voltunk túl jók mert csak a 3. sorig jutottunk de közvetlen a színpad előtt álltunk szóval tuti helyünk volt.Végre! a fények elaludtak és hirtelen hatalmas reflektorok világították meg a bandatagokat. Annyi helyünk volt hogy max ugrálhattunk csak. Kicsit szűkösen voltunk de szuper volt. Erősen bámultam Luke-ot hátha észrevesz. Hanna ekkor megbökött és mondta hogy mutassunk egy szivet a kezünkkel. Olyan jó ötlet volt, örökké hálás leszek neki. A szívet meglátta Luke elmosolyodott és ránk mutatott. Életem legjobb pillanata volt. Érdekes volt viszont hogy Calum amikor végigszaladt a színpadon és megpillantott minket úgy nézett rám mintha gondolkodna valamin…talán tudja ki vagyok? Na jó az vicces lenne. A Wherever you are előtt egy sorral előrébb jutottunk és akkor reménykedtem hogy észrevesznek. Calum odasúgott valamit Lukenak majd mindketten idenéztek a mi környékünkre. nem tudom miért de kellemetlenül éreztem akkor magam. Elkezdődött a Wherever you are. Ez alatt a gyönyörű dal alatt ránéztem Lukera, és elszorult a szívem arra gondolva hogy talán sose lehet az enyém. Ekkor egy könnycsepp gördüt le az arcomon és persze hogy most rámnézett Luke. Rámosolyogtam és amikor visszamosolygott biztos voltam benne hogy engem néz. Csodálatos volt.
*A koncert után a backstage-ben*
Éppen sorba álltunk a szoba élőtt amikor egy ismerős alak odaköszönt a rajongóknak mosolyogva. hmm.. A várakozás közben Hanna türelmnetlenül tolakodott és amiért egy őr visszalökte finoman,ezért Hanna be akart húzni neki. 3 biztonsági vitte ki a stadion elé.Nme is ő lenne….
Végre én kerültem sorra. Szívem hevesen vert amikor hátam mögött becsukták az ajtót. Végignéztema szobán. Luke éppen a telóját nyomkodta a kanapén ülve, Ashton mosolyogva bámulta az ajtót, (mellesleg ő jött oda először hozzám) Michael Lukeon  fetrengett (mert mellette ült a kanapén) röhögött Calumon hiszen Cal a fejhallgatóval afején valami hülye dalt énekelt mellé idétlenül táncolt. Nem álltam ki hogy ne röhögjem el magam.
-Hey! Srácok!!- kiáltott el magát Ashton
-Micheal röhögve bökte meg Lukeot Majd Calumnek jelzett hogy vegye le a fejhallgatót. Lukeknak mélyen tengerkék szemeibe néztem. Felállt majd odalépett elém és csak egy halk Hellót nyögött ki. Ashton rám majd Lukera nézett köhintett egyet. Én ránéztem majd elpirultam. Átölelt ő is és Luke. Mikey ráordított Calumre hogy figyeljen már.
Lerántotta a fejhallgatót magáról majd mérgesen szólt- mivan Michael?? Mivan?-megfordult és látta hogy mindenki ott áll az ajtónál. Odajött és látta hogy mennyire bámulom Lukeot.
-khmmm…. Helló!- nézett mérgesen Lukera majd odahúzott magához és átölelt.
Meglepődtem ezen de kisebb sokkot kaptam hogy ez velem törénik. Csináltunk pár képet együtt kértem autógrammot tőlük majd amikor a bent lévő őr rámszólt hogy letelt az idő. Elindultam az ajtó felé amikor elém ugrott Cal.
-Ömm…ezen a paíron a számom van…..majd….hívlak…vagy hívhatsz.. és..megadnád a számod te is?
-*nevetve* persze!!-mosolyogva átnyujtottam egy fecnit és én is átvettem a pírt.
-Várj! – Odaugrott Ash és odasúgta- ez a Luke száma mert láttam hogy megtettszettél neki-mosolygott én pedig úgy éreztem elolvadok
-És..-hirtelen megragadott egy nagy kéz és elkezdett kifelé rángatni.
-Hey haver engedd még!-szólt rá Ashton mérgesen kezeit széttéve.
-Köszönöm-néztem a földet szégyenlősen-és most…én hívjam??
-Persze!!! Vagy majd talán… mindegy igen hívd te!!-nevetett
-Köszönök mindent!! Sziaszok! Remélem még találkozunk-mosolyogtam vissza az ajtóból de az a hülye biztonsági kihúzott az ajtón. Elindultam a kijárat felé. Már majdnem kiértem a kapun amikor utánam szaladt egy napszemüveges kissé ősz ember. Nagyon ismerős volt a hangja.
-Varj! Ne ijedj meg nem bántalak! Csak meg szerettem volna kérdezni hogy hogy hívnak. Nyugi tényleg nem akarok semmi rosszat csak.. csak a..ömm fiam Calum mondta kérdezzem meg..-állt ott előttem a csuklómat fogva kissé talán zavarba is volt de nem láttam jól mert a szemembe sütött a Nap.
-Hát...ömm... Jasmine Hood a nevem de most mennem kell-rántottam ki kezemet kezéből és gyors léptekkel elindultam ki a kapun de közben egy fekete ruhás őr jött nekem, miközben engem bámult és nagyon ismerős volt. Érdekes mód akkor indult el amikor én megfordultam.... hmm..
 -Azok a f**** biztonságiak-ordította Hanna idegesen. Az igazat megvallva kicsit vicces volt a szitu de megértem...
 -*haha * Nyugi van! Hoztam neked valamit- nyomtam az orra elé az autogramm kártyákat.
 -áááá imádlak-ugrott a nyakamba miközben a hátam mögött a kártyákat csókolgatta. Elengedett majd a mosoly eltünt arcáról.
 -Amugy....-végig az autogrammogat pakolgatta-ki volt az a csávó aki megállított?
-Fogalmam sincs de ismerős volt a hangja... azt tudom hogy valami securitis kártya lógott a nyakába és a nevé...
 -Jaj és mi volt bent???-szakitott izgatottan félbe-Helyesek voltak élőben? Calum milyen volt? Mit mondtál nekik?
 -Hey nyugi! Útközben mindent elmondok-mosolyogtam rá majd elindultunk haza. Mínden egyes részletet pontosan elmondtam neki és ö majdnem beleesett a járda melletti bokora annyira beleélte magát. Hazaértünk.Az ajtón belépve Ed a falnak támaszkodva keresztbe font kézzel várt engem.
 -Eddig elhúzódott? És Hannát elhagytad útközben?-nézett rám elégedett mosollyal
-Nem tartozik rád! Amúgy sem rajongsz értük so nem mindegy? Jah és Hanna mióta érdekel téged?
-Anyu már elaludt de tiszta ideg volt már hogy hol vagy. -Jaj hagyj már ezzel...én felmegyek inkább a szobámba ne keress jóejt!-indultam el amikor még Ed nyugodtan mégis erőteljesebben odaszólt
 -Jah és hányszor hallotad már hogy ne állj szóba idegenekkel? És pláne ne mond meg nekik a nevedet!-nevetett Én megfordultam hirtelen és megdöbbenve néztem rá.
-Mi?... mégis ho...honnan szedsz ilyen hülyeséget?
 -Az egyik haverom Securiti volt akit te még NEM ismersz és mondtam neki vigyázzon rád de ne feltűnően. de shh..nah de jóéjt -felszaladt szobájaba és nekem esélyem sem volt megnyikkanni olyan gyorsan elviharzott. Bementem a szobámba és le pakoltam a cuccomat. Ezután elmentem zuhanyozni. Végig azon járt a fejem mi történt ma mert nem bírom épp ésszel felfogni  és hogy vajon mi állhat pontosan a cetlin amit a srácok adtak nekem... vajon elmondjam Hannának a cetliket?