Álmomban már kívántalak

5. fejezet

Eljött a péntek. Noel felszabadultan lépkedett az iskola folyosóján. Anna már ismerte ezt az elégedett arcot, de nem szólt egy szót sem, csak magában kuncogott.

Mindketten izgatottan figyelték, mi fog történni. Azonban Erik csupán becsengetés előtt érkezett meg. Szemei alatt karikák éktelenkedtek, úgy nézett ki, mint aki ezer éve nem aludt. Hányavetin ledobta táskáját, s hátra sem nézve leült a helyére.

Az órák teltek, s úgy tűnt, minden visszatért a rendes kerékvágásba, mintha az utóbbi három nap csak egy álom lett volna. Aztán eljött a testnevelés.

Noel félénken pillantgatott a fiú felé, de ő háttal állt neki, rá se hederített. Az órán azonban látszott, valami tényleg nincs rendben vele. A fiúk újból kosaraztak, de Erik folyton mellé dobta, a legrosszabb játékos is el tudta venni tőle a labdát, sőt el is ejtette, mikor odadobták neki. Sanyi bácsi értetlenül nézett óra végén, Erik pedig eleresztett egy „Ma nem vagyok formában"-t, s utolsóként kullogott ki átöltözni.

Feri, Erik legjobb barátja az A osztályból, próbálta kifaggatni a fiút.

– Tényleg ennyire rossz voltál? – ült le a fiú ágyára, s mutatóujján megpörgette a kosárlabdát. – Mi a fene bajod volt?

– Talán csak ki kellene engednem a fáradt gőzt – huppant bele foteljébe.

– Áhá, szóval csaj kell neked – csillant fel a szeme, mire barátja bólintott. – Akkor holnap bulizunk? – vigyorgott. – Most én is facér vagyok, vágyok egy kis friss pipihúsra.

– Te csődör – gúnyolódott, ám mosoly jelent meg arcán.

Noel aggodalomtól terhes arccal feküdt ágyán. Nem értette, mi történt Erikkel. Miért közeledett hozzá, majd miért vált ismét közömbössé egyik napról a másikra? Az egyik pillanatban még megelégedett azzal, hogy minden jó úgy, ahogy van, a másikban már visszakívánta a furcsa Eriket, aki figyelte őt, aki talán meg akarta csókolni.

Túl fáradt volt, hogy a fiúról fantáziáljon, helyette kérte az Égieket, hogy Erikkel minden rendben legyen.