Álmomban már kívántalak

12. fejezet

Erik fitten ébredt, fitten és merevedés nélkül. Megint nem álmodott vele, ettől függetlenül jobban kívánta, mint valaha. Álmaiban kielégülhetett, legalábbis addig, míg az ébredés közbe nem avatkozott, de érezte, hogy ennyi már nem elég, többet akar. És ahogy az álmok elmaradoztak, mardosta a sóvárgás is.

Mikor elváltak, már odáig merészkedett gondolataiban, hogy a fiú után megy, s az állomás ajtajának nyomva csókolja meg. Testét hozzá dörgöli, hogy érezze keményedő férfiasságát, féktelen izgalmát, melyet csak ő tud kiváltani belőle. Aztán lehűtötte magát, hiszen már így is majdnem megégett az iskolában, mert alig tudott uralkodni vágyain. Ha az a lány...

Jókedve elapadt. Nem akart rá gondolni, de be kellett látnia, addig Noellel nem lehetnek együtt, míg Anna közöttük áll. Mikor hallgatta a fiút, ahogy áradozik róla, ellepte a féltékenység. Tudni, hogy mennyire közel áll hozzá, és szereti...

Karjaival eltakarta szemeit, s nagyot sóhajtott. Egy szörnyetegnek érezte magát, amiért feldúl egy kapcsolatot, de akarta Noelt, és a fiú viszonozni látszott érzelmeit. Ha csak prédának tekinti, nem megy el ilyen messzire, lenne benne annyi becsület, hogy nem áll két ember közé, akik szeretik egymást, de láthatóan az érzései minden nappal egyre komolyabbak lettek, s osztálytársa tekintete is arról árulkodott, nem közömbös számára, s mindketten ugyanazt akarják.

Tesiórán ismét egy csapatba kerültek, Eriknek köszönhetően. A játék pedig fantasztikusan ment. Nehéz volt pontot szerezni, de sikerült, s nem csak csapattársainak, de Noelnek is. Óra végén ujjongva ölelték meg egymást, mintha egy nagyon fontos mérkőzést nyertek volna meg.

Az utolsó óra elmaradt, s a bejárósok sietve mentek a vasútállomásra, hogy majd mihamarabb visszatérjenek az iskolába, immár lezuhanyozva, harci díszbe öltözve.

Noel egyre izgatottabb lett, habár nem tudta, miért, hiszen úgyis Annával lesz, de tudni, hogy Erik a távolból figyeli őt, felpezsdítette vérét. Őrültségnek hangzott, de a fiúval akart lenni. Viszont két fiú mit is csinálhatna egy bulin? Táncolni semmiképp, azzal elég feltűnést keltenének. Beszélgetni a zsivajban képtelenség. Mást csinálni... Ahhoz nincs elég sötét, és túl veszélyes is lenne. De titkon remélte, pár percet együtt tölthetnek majd, mielőtt el kell engednie hétvégére, mert érezte, ezek után kín lesz távol lenni tőle.

A buli a tornateremben zajlott. Hangulatvilágítás, tömeg, zsivaj, jó zene. Mikor megérkeztek a suliba kézen fogva, mindenki irigykedve nézett rá. Anna kisminkelte magát, habár sose szokta, miniszoknyát húzott térdig érő csizmával, s kabátja alá lenge felsőt vett fel, melyben nem látszottak kis mellei. Haját feltűzte, csupán néhány tincset hagyott szabadon. Még egy meleg szemén keresztül is csodálatosan festett, persze azért meginogni nem tudott volna tőle.

Aztán megérkezett Erik. Noelék már fél órája lent táncoltak, mikor betoppant. Ötembernyi távolságra megállt, s nézte, ahogy a pár boldogan táncol. Izgatottsága, mely ide vonzotta, elszállt, szíve mélyén megsebezve érezte magát, amiért olyanban reménykedett, ami lehetetlen. Biztosra vette, hogy érdekli Noelt, nem is törődött azzal a ténnyel, hogy neki már van valakije, akit szeret.

Ahogy a szám véget ért, Noel oldalra fordult, mint mindegyik után, hátha meglátja a fiút. Azonnal észrevette, s mikor közelebb akart menni, hogy üdvözölje, nem kis döbbenetére látta a fiú arcát elárasztó szomorúságot, ahogy őt figyeli. Majd megfordult, s elviharzott.

– Kimegyek a mosdóba – kiabálta a lány fülébe, mire ő csak bólintott, s táncolt tovább.

Sietve próbált átgázolni a tömegen. A lépcsőn nem volt senki, pár fokkal felette Erik lépdelt.