Apuci kizárva! [Jimin ff.] - Befejezett

17.

- Legközelebb az ilyeneket tartogassuk meg hétvégére. - jelentettem ki neki, majd rápillantva az órára oldalra nyúltam, hogy magamra vegyem a köntösömet, és mivel még nagyon korán van, így el tudjak menni zuhanyozni.

- Egész héten megvonod tőlem, hogy hozzád érjek? - ült fel szemérmetlenül. Nem zavartatta magát, hogy meztelen.

- Nem, azt nem mondtam. Csak az ilyen egész éjszakás játékokat.

- Miért? - kérdezett vissza, miközben megigazgatta kócos tincseit, amik most az ég felé meredeztek.

- Mert nem tudok rendesen járni bassza meg! - csattantam ki. A szekrényhez lépve előkereste magamnak a mai napi ruhámat, de amint hátraléptem, beleütköztem a mellkasába, valamint a tenyerébe, ahogy a fenekemre simul, és az anyagon keresztül rámarkol.

- Még egy ilyen, és ma ki sem engedlek az ajtón, Babygirl. - francba! Azt hittem erről már leszokott, mivel régen hallottam már tőle. Talán jó hatással van rá a folyamatos makacskodásom, amit az elmúlt időben tapasztalt.

Jungkook hamarosan hazajön, elvégre mindjárt hónap vége van, pedig úgy érzem, mintha csak tegnap kezdődött volna az iskola. Nem tudom, mit fogok kezdeni vele és Jiminnel, elvégre még mindig nem mertem rákérdezni, mi ez kötöttünk. Mindig csak halogattam, hogy majd később, hadd élvezzem még ki a helyzetet, de egy idő után el fog fogyni az időm.  

Szélsebesen futottam MiRa felé, aki megunta a rám való várakozást, és még azelőtt, hogy észrevehette volna a közeledésemet, elindult. Melléérve lelassítottam, és egy idétlen vigyort villantottam rá, miközben ő próbált a megölni a szemeivel.

A kapu előtt Hoseok várt minket, így együtt mentünk be a terembe és vettük elő felhajtva azt a rohadt matek füzetet. Mint ahogy eddig is, most se csináltam leckét, így csengetésig maradt tíz percet azzal töltöttem, hogy lemásoltam kettejükről a leckét. Nem akartam megbántani MiRa-t, de ugyan olyan hülye matekból mint én, így azzal hitegettem, hogy azért másolom Hoseokról is, mert így nem fog feltűnni a tanárnak, hogy nem magamtól csináltam. De valójában az igazi ok az volt, hogy a férfié minden bizonnyal jó, MiRa-é pedig nem.

Nap közepe fele, mikor már azt hittem kifolyik a szemem a dokumentumfilmen, amit az egyik helyettesített órán kezdtünk el nézni, a telefonom némán kezdett el villogni, jelezve nekem, hogy valaki üzent. Mikor megláttam Jimin nevét, kicsit hátrébb toltam magam, nehogy a mellettem ülők véletlenül meglássák mit is beszélünk. És milyen jól tettem!

-,,Nem fogod elhinni, mit vettem ma neked. Jól fogunk szórakozni. Valamint letettem az ágyadra egy ruhát, mire odaérek érted vedd fel. Ma étteremben vacsorázunk."

Talán nem kellene, de akaratlanul is rossz dologra gondoltam, mikor megláttam az első mondatot. Akkor mit mondhatnék a másodikra?! Azt hittem, már mindent láttam tőle, elvégre volt időm megismerkedni a.. Játékaival, de ezek szerint még mindig vannak újabb ötletei. Bár lehet most az egyszer csak túlbonyolítom, elvégre nyilvános helyre megyünk, ott pedig csak nem kezd el játszadozni.

Alig bírtam kivárni az utolsó óra végét. Már tűkön ültem, és a combomat kapargattam nadrágon keresztül, folyamatosan rugózva, hogy mehessek már. Egyrészt nagyon éhes voltam, és régen jártam étterembe, másrész érdekelt, hogy néz ki a ruha, harmadrészt pedig tetszett, hogy amolyan randi feelingje van ennek a dolognak, legalább is az én szememben. Még az elején, említette, hogy fogunk ilyeneket csinálni, de nem hittem, hogy komolyan gondolja.

Otthon azonnal berobbantam a szobámba, majd leguggolva a ruha elé, nagy szemekkel kezdtem csodálni. Nem igazán szeretem az egyberészes szoknyákat, csupán csak itthon körülre szoktam felvenni, de ez megfogott. Tetszett, hogy egyszerű, de mégis ízléses, a fekete pedig mindig is kedvelt szín volt nálam.