Apuci kizárva! [Jimin ff.] - Befejezett

20.

A Jiminnel való találkozást végleges lezárásnak gondoltam a kapcsolatunkban. Már ha valaha is volt olyanunk. Azóta kicsit jobban érzem magam, elvégre a barátaim folyamatosan azon vannak, hogy jobbá tegyék az életem és, hogy ne kattogjak azon annyit, miért is történt ez.

Jól érzem magam Hoseok társaságában, és valamiért most sokkal közelebb érzem őt magamhoz, mint eddig. Mindig eszembe jut, mit is mondott nekem, mikor kiderült, hogy van valakim, de mostanában nem beszélgetünk ilyen témáról, hiszen akkoriban visszautasítottam.

Eszembe jutott, mit is mondtam még anno magamnak a férfiakról. Hoseok régi barátom, és ahogy nézem, ő nem csak az engedelmességet keresi egy nőben. Azt mondta, azért szeretne megállapodni valakinél, hogy családot alapítson, és amilyen személyisége van, nagyon remélem, hogy valaki olyat talál, aki tényleg szereti.

De ez a valaki, miért ne lehetnék én? Elvégre én már megjártam mindenféle pasi típust, amire persze nem vagyok büszke, de tudom, milyennek kell lennie az igazinak, és kijelenthetem, hogy Hoseok ilyen lenne. Mindig figyel rám, holott csak egy barát vagyok, igyekszik boldoggá tenni, és ahol csak tud, segít. Ha mondjuk, belé tudnék szeretni... Sokkal könnyebb lenne az életem. Ő biztos nem akarna tőlem olyat, ami nevetséges, és még ha meg is tetszene neki más valaki, miközben velem jár, rendesen odaállna elém, és elmondaná kerek-perec, amit gondol, nem pedig eltitkolná, hogy én derítsem ki.

Éppen ezért hívtam ma el kávézni a közelben nyílt sütizőbe, ahol ha veszel három különleges édességet, ingyen kapsz egy csésze általad választott kávét. Amint beértem a boltba, a férfi felállt az asztaltól, és intett nekem, hogy észrevegyem. Rögtön egy puszival köszöntem, és láttam rajta, mennyire megilletődött, de tetszett neki, és viszonozta a gesztust.

Gyors rendeltünk valamit, amit szinte azonnal ki is hoztak, én pedig rögtön felbontottam a kávém mellé helyezett cukrot, hogy még akkor olvadjon fel benne, mikor forró.

- Minek köszönhetem ezt a kis kikapcsolódást? - kérdezte nagy mosollyal az arcán, majd a válaszomra várva beleharapott a piskóta oldalába. Megnyaltam ajkaimat, és lenéztem az előttem levő süteményekre, amikhez most egyáltalán nincs kedvem, csak azért kértem ki, hogy ezzel is húzzam az időt.

- Nem hívhatom el a saját barátomat egy kávéra? - emeltem fel csészémet, majd annak ellenére, hogy forró volt beleittam, és igyekeztem nem bekönnyezni a nyelvemen tapasztalt égető érzés miatt.

- De igen. - nevetett fel. - De ez már inkább randi, nemde? - nézett mélyen a szemembe, én viszont nem hagytam neki, hogy eltántorítson, helyette inkább elmosolyodtam, és előre hajoltam az asztalon.

- Baj lenne?

- Azt hittem van pasid.

- Szakítottunk. - vontam vállat. Megragadtam a villát, és nekiláttam az egyik csokis szélű epertöltelékes sütihez, amiből amint vágta egy kis falatot, rögtön kifolyt a töltelék, így megmártva benne emeltem fel számhoz. Miután lenyeltem, az ajkamon maradt krémet lenyaltam, de úgy, hogy közben végig Hoseokra néztem, aki egy pillanatra se tudta levenni rólam a szemét. Semmivel se vagyok jobb, mint Jimin..

- Értem. Én pedig második megoldás vagyok? Vagy talán búfelejtő?

- Egyáltalán nem. - ráztam meg fejem. - Csupán csak kihasználom, hogy van egy normális barátom, aki férfi. - egyelőre még nem erőltetem ezt az egészet, mert úgy tűnik eléggé a szívére vette, természetesen jogosan. Én se örülnék neki az ellenkező esetben, ha a barátomat kidobták volna, és rögtön hozzám szaladna vigaszért. - Amúgy is mennem kell ezek után boltba, szóval jól jött ki, hogy ma hívtalak el. - cseppet sem volt igaz, de valamit mondanom kellett annak érdekében, hogy meglágyuljanak az arcvonásai, amik szigorúan néztek le rám.