A HIM kizárólag finn nyelven megjelent biográfiájának magyar fordítása.
"A HIM üdvözöl téged, kedves olvasó, a családjában. De légy óvatos, ebben a közösségben semmi sem szent és a fizika törvényei nem alkalmazandók.
Egy ponton választanod is kell.
...
EGY HIPERAKTÍV GYEREK, A KISS HÍVÁSA ÉS AZ ELSŐ LERÉSZEGEDÉS
(fordítás: Bring HIM to Hungary – A HIM magyar rajongói oldala)
Ville Hermanni Valo Helsinkiben született, 1976. november 22-én. Gyermekkorát és tinédzseréveit az Oulunkyla nevű külvárosban töltötte édesapjával, Karival, édesanyjával, Anitával és 7 évvel fiatalabb testvérével Jesse-vel, aki a Thai Box lelkes amatőr művelője.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
„Az a merevedés az oulunkyla-i Kesoil benzinkúton az első dolgok egyike, amire a gyerekkoromból emlékszem" mondja Ville Valo. „Egyátalán nincsenek emlékeim a születésemről. Azt hiszem a Katilöopisto kórházban születtem, vagy legalábbis valahol Helsinkiben. Életem eső hónapjaiban a családom Valilla régi részén élt, ahol az öreg házak fából készültek, aztán költöztünk Oulunkyla-ba, ahol a következő 17 évben éltem, egy tök normális háromszobás lakásban, egy toronyházban. Aztán megint elköltöztünk. Suliba Oulunkylaban jártam. A gyerekkorom viszonylag normálisan telt. Az apám régi autókkal pepecselt, az anyám pedig 20 éven át ugyanott dolgozott. Ők teljesen normális, hétköznapi emberek. Kicsi koromban volt egy csomó állatunk. Volt egy kutyánk, akit Saminak hívtak, ő tanított meg engem járni. A halála nagyon megrázó élmény volt számomra, hirtelen allergiás és asztmás lettem. Biztos vagyok benne, hogy ez pszichoszomatikus, vagy legalábbis így gondolom. Voltak aranyhalaink is, egy teknős, és mindenféle más állat. Sosem értettem igazán a fickókat, akik azt mondják, hogy vannak emlékeik a gyerekkorukból, még amikor totyogósok voltak. Hát, én egyáltalán nem emlékszem semmi ilyesmire. Csak elmeséltek nekem egy csomó történetet."
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
„Volt a családnak egy barátja, Jallu, aki egy kibaszottul jó Elvis-imitátor volt, és még ma is az. Az első „zenei" sztori, amire a szüleim velem kapcsolatban emlékeznek, egy családi partin esett meg, ahol Jallu éjfél körül elkezdte játszani az Are you lonesome tonight-ot. Én erre elkezdtem a tipegőmben négykézláb nyomulni a lemezállvány felé, ahol a bongók álltak, és dobolni kezdtem az Elvis-dal ritmusát. Abban a pillanatban a szüleim azt gondolták: ebből egyszer zenész lesz."
„Gyerekkorom első horrorélménye is Jalluhoz kötődik, vagy inkább a fiához. Jallu fia egy Iron Maiden fanatikus volt, és akkoriban még nagyon kicsi voltam, úgy 4 éves körül, amikor bementem a szobájába. Este volt, sötét és a szoba tele volt Iron Maiden poszterekkel, amiken Eddie a szörny volt és hasonló rémisztő dolgok. Piszkosul megijedtem és elszaladtam. Talán még ma is félek egy kicsit Eddie-től, csak egy egész kicsit. De túl kellett tennem magam a félelmeimen, így később megszerettem az Iron Maident. Milyen idős voltam, akkor ott az Oulunkyla-i benzinkútnál, ahol az apám javította a kocsiját, más fickókkal együtt? Hát, még akkor is elég kicsi voltam, össze tudtál volna roppantani az ujjaiddal. A benzinkútnál láttam életem első meztelen naptárát, és azonnal merevedésem volt. Valóban ez az egyik első gyerekkori élményem."
