A szabadság vándorai

I.

Hinata

Késő estére jár, a nap lehanyatlott már az égről. Utolsó sugarai ugyan még halványan derengenek a nyugati égbolton, de már nem látni. Leszállt az éj. Az utcai lámpák felkapcsolódtak, az emberek pedig hazafelé vették az irányt. Ez a kép volt előttem. Az ablakomon bámultam ki és figyeltem a környeztet. Tanulás után jólesett elmerengeni a gondolataimban. Ilyenkor mindig a tájat, az embereket nézem,vagy ami a szemem elé kerül. De legjobban a horizontot és az eget szerettem bámulni. Mivel az otthonom a várostól kicsit távol esett, nem zavarta semmi sem a kilátásomat. Igaz csak egyszintes házban éltem, de attól még jó kilátásom nyílt a tájra. Felkeltem az íróasztalomtól és ráfeküdtem az ágyamra. A kisszobám falai fölém tornyosultak, csupaszon és rideg és, csak egyegy plakát törte meg a fehér fal ridegségét. Bár ha így jobban belegondolok nem is rideg.Tiszta. A fehér a tisztaság színe. Szeretem a fehéret, nem tudom miért, de szeretem. Vonz a makulátlansága és az egyszerűsége. Talán mert, én is olyan akarok lenni, mint ez a szín. Makulátlan. tizenhat éves vagyok most, s ebben a korban az embernek sok minden megfordul a fejében. Legfőképpen a nemiség terén.A szex terén. A felnőttektől erről nem sokat hallottam, tabuként kezelték a dolgot. S ha beszéltek is róla, akkor is mocskos és undorító dologként írták le,legalábbis előttünk gyerekek előtt. Egymásközt persze élvezettel beszéltek ki minden egyes részletet, amit persze hajlandóak voltak megosztani a másikkal. De nekem mindig azt mondták, hogy ez nem egy szép, jó dolog. Nem tudom miért, de ha elgondolkodtam ezen, akkor mindig rettegtem, hogy valaki lehallgatja a gondolataimat és féltem attól, hogy elítél, amiért ilyenekről gondolkodom.Gyermeki butaság ez, de mégis rosszul éreztem magam miatta. És még valami miatt. Amikor rágondoltam ezekre a dolgokra, akkor kicsit eltértem a megszokottól.Amikor az osztálytársaimat hallgatom, mindig a formás női testről, a feszes combokról, a nagy mellekről hallom beszélni é látom őket ábrándozni. De valahogy ez az én fantáziámat ez nem mozgatja meg. Bezzeg mikor tornaórán átöltözünk,mindig ránézek egyegy fiúbarátom testére. Végig mérem őket, s ma már ismerem testük minden egyes porcikáját. Most már automatikusan ezt csinálom, de nemvolt ez mindig így. Talán 13 éves lehettem, mikor először történt velem, hogy felizgultam egy fiúra. Akkor még nem értettem semmit, de mára már tudom, hogy az volt a kezdete ennek az egésznek. Akkor még nem tudtam azt, amit most tudok,hogy a fiúkhoz vonzódom. Mikor rádöbbentem erre az egészre, megpróbáltam elhitetni magammal, hogy a lányokat is szeretem. Mikor az osztálytársaim titokban egy félreeső helyen, a telefonon pornót néztek és odaképzelték magukat a férfi helyébe gondolták magukat és mindig arról álmodoztak, hogy mit tudnának művelni a nővel, addig én pont fordítva láttam és gondoltam mindent. Rá kellett jönnöm, hogy ezen nem tudok változtatni. Visszatérve a gondolatokhoz, pedig ilyen miatt még mocskosabbnak gondolom saját magam és a fehér szín még tisztábbnak és szebbnek hatottak. Hisz mindenhol ha erről a témáról hallottam,a Tvben, a szüleimtől, az egyik legalja dolognak titulálták vagy egyszerűen nevetségesnek. De nekem titkon ez mind fájt, csak nem mertem kimondani. Most pedig tizenhat évesen csak annyit tudok, amit az interneten összeolvastam, de semmit sem tudok a világról, amelyben a melegek élnek. Arra jutottam lefürdöm. Miután végeztem a szobámban üldögéltem mikor Natsu bekopogott hozzám.
- Lefekszem bátyó.
- Rendben, aludj jól. – nagyon szerettem őt, jobban, mint bármi mást. Igen még a röplabdánál is. Amikor ránéztem a húgomra elöntött a boldogság és a nyugalom.Olyan kis ártatlan. De látszik rajta, hogy erős még ilyen fiatalon is. Nemhiába az én húgom. Intettem neki, hogy jöjjön közelebb és mikor hozzám ért megöleltem őt.
- Jó éjszakát és szép álmokat! – mondtam neki. Ő viszonozta az ölelésem és mosolygott rám, mint a vadalma. Nyomott egy puszit az arcomra majd elköszönt és elment aludni. Már készülődtem volna én is, de ekkor megrezzent a mobilom. Egy SMS. Feladó Kenma. Elmosolyodtam. Kenmával nagyon jó barátok lettünk, hamar megtaláltuk a közös hangot.
- Milyen volt a napod? – állt az üzenetben.
- Elment. Neked?
- Nekem is. Jó volt az edzés. Lev már megint szerencsétlenkedett és a liberónk által meg is kapta a magáét.
- Az jó.
- Kicsit szűkszavú vagy. Történt valami?- na ez az a Kenma akit ismerek. Komolyan mondom, el kellene mennie iskola után pszichológusnak. Okos és figyelmes és úgy megérti az embereket, ahogy eddig még senki. Legalábbis az én ismerőseim közül. Hogy hogy képes pár szóból kiolvasni azt, hogy gond van azt nem értem, de lenyűgöző azt el kell ismernem.
- Nem semmi.
- Biztos?
- Persze. Miből gondolod?
- Csak mert nem nagyon írsz vissza.Máskor csak úgy ömlik belőled a szó és én hallgatok, de most pont fordítva van.- Hm, igaza van.
- Nincs semmi tényleg. - Nem akarok panaszkodni, nem szokásom.
- Shouyo!
- Jó rendben. De előtte még fel szeretnék tenni neked egy kérdést. Mi a véleményed a melegekről?
Meleg vagy? Most már ezt is tudom rólad.- Basszus, nem így akartam, de sikerült rögtön elárulnom magam.
- Semmi baj Shouyo, engem nem zavar.
- Jaj de jó, örülök neki. De tényleg nemzavar?
- Persze, mi okom lenne hazudni.
- Ez igaz.
- Na, akkor ez lenne a probléma főforrása?
- Ja. Sajnos fogalmam sincs semmiről és annyi kérdés van a fejemben. Fogalmam sincs róla, hogy ki vagyok vagy, hogy mi vagyok. Milyennek kell lennem?Olyannak, mint amit a Tvben látok vagy maradjak ilyen. Annyi a kérdés, de nem tudok senkit sem akit erről megkérdezhetnék.
- Nos, ez szomorú, de én ebben nem nagyon tudok tanácsot adni. De tudok valakit, aki segíthet neked.
- Ki az? - Kenmának van meleg ismerőse. Habár ha jobban belegondolok Tokyo egy nagyváros ott biztos máshogy kezelik ezt, mint nálunk. Bár itt az volt a furcsa, hogy Kenma aki eléggé antiszoc honnan ismer ilyen embert. Már azt hittem nem is ír vissza a kérdésemre mikor tíz perc után megrezzent a mobilom.Egy újabb SMS azonban egy ismeretlen szám. Megnéztem és ennyi állt benne: Szia, Kuroo Tetsurou vagyok, a Nekoma kapitánya. Na, mindenkire számítottam de őrá aztán nem. Megint rezgett a mobilom.
- Kenma mondta, hogy a segítségemre volna szükséged. Nem mondott részleteket csak annyit, hogy van bennünk egy közös a röpi szeretetén kívül. Mégpedig mindkettőnknél homok került a gépezetbe! - és még vagy huszonöt nevetős emoji. Hát én ezen a poénon nem igazán tudok nevetni.Ekkor Kenmától is befutott egy üzenet:
- Ne félj tőle, akármilyen bolond vágja a témát ért hozzá. Bízhatsz benne. Mondj, el neki mindent én megyek és kiviszek pár küldetést. Holnap beszélünk. Jó éjt. - visszaírtam neki és én is elköszöntem. Hálás vagyok neki, örülök minden segítségnek ezen a téren.Legalább lesz valaki, akitől megtudhatok pár dolgot.
- Szia, köszönöm, hogy írtál. Kenma még mit mondott neked rólam?
- Nm. Semmit sem mondott, ezért kérlek, mondj el mindent részletesen. A coming outodról lenne szó vagy más van a dologban?
- Nem tudom miről beszélsz, mi az a coming out?
- Ember te tényleg nagyon kezdő lehetsz, tuti, hogy meleg vagy?
- Igen, én érzem ezt magamban.
- Okés de akkor nem sokat tudsz a világunkról ezek szerint. A coming out az előbújás mikor elmondod másoknak, hogy meleg vagy. Amúgy mióta tudod, hogy a fiúk vonzanak?
- Olyan tizenhárom éves lehettem.
- Aha, oké. Én is kb. akkor. De így visszagondolva, valahogy mindig is érzetem.
- Mond csak, milyen a melegek világa? Te ismered?
- Ember, minek nézel te engem? Pont én ne tudnám. Olyan iskolázást tartok neked itt, hogy csak na. Vagyis bocs nem itt, mert nem szarom a pénzt a telefonszámlára.Van facebookod?
- Nincs. 
- Mi? Oké, hm insta vagy twitter? 
- Nincs. 
- Ember te hol élsz? Hogy tartod a kapcsolatot a külvilággal? 
- Személyesen beszélek velük. 
- Oké, látom még nem pusztult ki ez a faj sem. Jó tudni. De akkor csinálj magadnak egyet és ott folytatjuk. 

- De csak egy számítógép van a házunkban. És azt is csak akkor használhatom mikor tanulásra kell.
- Te gyerek, milyen helyen laksz te? Jól van, most lefekszem, mert már késő van és van még dolgom is, de majd folytatjuk. Azonban nem itt. 
- Akkor hol? 
- Majd meglátod. Na, szevasz tavasz magad maradsz! 
- Rendben, szia. - azzal nem írt többet. Nagyon fura ez a fickó. Nem tudom Kenma miért mondta azt, hogy segíteni fog. De mindegy is. Ideje nekem is lepihennem.Holnap nehéz napom lesz. Lesz két teszt amire nem sokat tanultam és plusz az edzés.

Másnap szokásomhoz híven korán keltem. Megmosakodtam és megreggeliztem majd elköszöntem az otthoniaktól és elindultam az iskolába. Nem siettem, mert a gyomrom egy mandarin nagyságára zsugorodott az idegességtől. Nagyon féltem a tesztektől, az angol nem volt az erősségem és a matek sem De más is járt a fejemben a tegnapi Kuroo–sanos beszélgetés rávilágított valamire. Coming out.Eddig erre nem is gondoltam, hogyha ez kiderülne, mit váltana ki másokból.Azonkívül, arra is rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok a melegekről. Ha lenne internetem nyugodtan kutakodhatnák, de így, hogy folyton ellenőrizgetnek, sajnos nem tudok utána olvasni és sajnos nem tudom ezt senkivel sem megbeszélni. Az iskolához érve leszálltam a bringámról és elraktam a megőrzőbe Bementem az iskolába majd elértem az osztályterembe ahol elfoglalva a helyemet vártam az első órát.
Az órák lassan és unalmasan teltek, a két felmérő pedig hát elég gyatra lett,de számítottam erre. Most végre mehetek a klubba és kiereszthetem a gőzt. Beléptem az öltözőbe. Tanaka senpai és Nishinoya senpai hangosan trécseltek valamiről ésahogy kivettem Kiyoko–sanról. Mi másról is tudnának? Tsukishima ráemelte a tekintetét és lenézően rám nézett, de el is fordította a fejét és öltözött tovább. Szerencsétlen Yamaguchi beszélt hozzá, de a pápaszemes pont leszarta.Nem tudom milyen barát az ilyen. Sugawara senpai mosolyogva üdvözölt és ez jólesett. Ő egy nagyon kedves ember. Komolyan mondom, ő biztos, egy jó pár lenne számomra. Helyes, kedves, figyelmes és együtt érző. A többiek is mind itt voltak és már el is készülve indultak bemelegíteni a terembe. Kageyama is ott volt köztük. A fekete hajú fiú szinte teljesen ellentéte volt Sugawara senpainak,de mégis azt vettem észre, hogy egy idő után elkezdtem érzeni valamit iránta.Ma már ott tartok, hogy nem egyszer ábrándozok róla. Szerintem beleszerethettem. A negyvenmilliós kérdés pedig az, hogy mégis mi fogott meg benne? Ezek a gondolatok kavarogtak bennem aznap egész végig az edzésen. Meg is látszott a teljesítményemen, hogy nem figyelek oda. Láttam Kageyamán, hogy sokszor ordítana velem, de valamiért visszafogta magát. Hm, furcsa.

Az edzés vége felé befutott Takeda sensei és összehívott minket.
- Srácok, képzeljétek. Nemsokkal ezelőtt hívott fel Nekomata sensei és edzőmeccset szeretnének velünk. Le is egyeztettem velük így most pénteken érkeznek és egész hétvégén itt maradnak.
A csapat lelkes volt és én is. De tudtam jól, hogy ez nem egy véletlen egybeesés. Tudtam kinek a keze van a dologban, és azt is tudtam, hogy nem csak az edzőmeccsek miatt jön ide a Nekoma.