A szabadság vándorai

II.

Hinata

El is jött a várva várt nap. Megérkezett az örök ellenségünk és mégis az örök barátunk a Nekoma középiskola. Egy újabb harc a szemétdombon. Az iskolabuszból szépen sorjában szálltak ki az utasok. Odamentünk és üdvözöltük őket, öröm volt újra találkozni velük. Amint megláttam Kenmát odamentem és megöleltem, félkézzel viszonozta az ölelést, a másik kezében a konzolt tartotta. Még el is mosolyodott, pedig ez tőle ritkaság. A szemem sarkából megpillantottam Kuroo-sant aki szintén észrevett és kajánul elvigyorodott. Már előre félek a beszélgetésünktől.
Elkezdődtek az edzőmeccsek. Jó volt újra ellenük játszani. Lev sokat fejlődött azóta mióta utoljára játszottunk. A csapatok nagyjából ugyanolyan erősek voltak így nap végét a meccsek átlaga szerint egy döntetlennel zártuk. Mikor végeztünk és összepakoltunk, odajött hozzám Kuroo-san.
- Van itt valami nyugis hely, ahol csak kettesben lehetünk? – kérdezte.
- A sulitól nem messze van egy játszótér és egy park, esetleg ott.
- Remek, de az a baj, hogy én nem tudom az hol van.
- Semmi gond, majd megvárlak a kapuban és mikor mindenki elment kijössz és odaviszlek. – erre csak bólintott egyet és tovább állt.
Így is történt minden. Megvártam a kapuban, majd elindultunk a park irányába. Szerencsére már sötétedett így a park is szépen lassan kihaltá vált. Kerestünk egy eldugott padot bent a park közepén. Leállítottam a biciklimet és leültünk mindketten. Kuroo-san egyből kényelembe helyezte magát és ellazult a padon. Jómagam kissé feszélyezve éreztem magam.
- Na, akkor kezdjünk is neki. – vágott bele a Nekoma kapitánya. – Mi vagy? Aktív vagy passzív? Esetleg uni?
- Tessék? Ezt nem értem.
- Te tényleg semmit se tudsz ezekről? Azt kérdeztem, hogy a fasz melyik végén szeretsz lenni? – Ez ... ez nem a te dolgod.
- Miért? Csak nem szégyenlős vagy? Ez alap dolog a melegek között, hogy tudjuk a felállást. Nálunk nincs lány meg fiú így nem tudjuk egy látásból megmondani ki melyik szerepet tölti be. – végül is mondott valamit. – Figyi, aktív vagy ha te helyezed be, passzív ha neked rakják be és uni ha is –is. Na?
- Hát izé, szerintem inkább passzív. Ezek alapján. – kezdtem magam kínosan érezni. Az arcom kezdett vörös lenni és halkan mondtam ki minden egyes szót. Sose beszéltem így erről senkinek ő meg csak lazán in medias res a közepébe, stílusához mérten lazán és kendőzetlenül. – És te? – kérdeztem meg félve. – Bocsi, ha nem akarod elmondani semmi baj, csak nem tudom, hogy nekem szabad-e ilyet kérdeznem.
- Hülye vagy? – nevetett fel. – Már hogyne szabadna. Egymásközt mindent. Nekem mindegy amúgy, de inkább aktív vagyok. Szóval ha gondolod – hajolt közelebb hozzám – megtaníthatlak pár dologra.
- Kö ... köszönöm, talán hanyagoljuk ezt. – emeltem fel védekezően a kezem. Helyes srác, de nekem az ilyen szituációk még nagyon újak és csak így beköpi, hogy csinálhatnánk ezt azt, nekem furcsa. Bár lehet, hogy ez a normális, hisz egyik énem visszakozik, míg a másik meg nagyon is akarja és kíváncsi is.
- Nyugi – mosolyodott el – ha nem akarod nem csinálunk semmit. Nem kell tőlem félned, téged még nem dugtalak meg. – azt mondja még. Ki ez az ember, te?
- Látom nem igazán vagy felvilágosítva a dolgokkal kapcsolatban. – folytatta. - Hosszú este lesz ez.
Bevallom őszintén hosszú este volt, de örültem neki. Rengeteg mindent megtudtam. Kuroo-san beszélt a szexuális orientácó és a szexuális identitás különbségéről, elmondta, hogy eddig milyen tapasztalatai vannak, elmesélte jó pár kalandját, felvázolta nekem az alapvető dolgokat, hogy mi az a comming out, a Pride, a szivárványzászlót meg minden melegséggel kapcsolatos dolgot. Elmondta, hogyan működik a szex két férfi között. Boldog voltam, mert rengeteg olyan tudással gazdagodtam, amit csak felületesen vagy egyáltalán nem tudtam. Azonkívül azt is élveztem, hogy végre egy hozzám hasonló emberrel beszélgethetek. A végére meg már a burkolt perverz megjegyzéseit is viccesnek találtam. Komolyan mondom ez a férfi egy kész szexuális ragadozó. Mind ezek után rátértünk a pasikra. Ezelőtt a lányokat hallottam erről beszélni, most meg én csinálom. Kiveséztünk mindent és a végére, annyira belejöttem, hogy kezdtem elveszteni azt a félős, prűd énemet. Talán lehet, hogy most feltörnek bennem az elnyomott érzések és felszínre tör valódi énem. A perverz Shouyou. Furcsán hangzik, de visszagondolva a fantáziálásaimra nem is annyira lehetetlen a dolog. Mikor már nagyon belemerültünk Kuroo-san megpaskolta a fejem és annyit mondott, hogy remekül haladok a bujaság útján. Erre elszégyelltem magam, de megnyugtatott, hogy nincs ezzel semmi baj. Az ő szavaival élve én egy angyali külsőbe bújtatott incubus vagyok, csak ki kell tárnom a szárnyaimat és el kell kezdenem vadászni az áldozataimra. Szerintem ő eléggé magából indul ki, de végül is ő tud erről a világról többet szóval hallgattam rá.
Mikor már elég későre járt visszakísértem a sulihoz. Vagyis inkább megmutattam neki merre menjen, mert mielőtt kiértünk volna a park fái közül az utcára, a semmiből megfogta a seggem én meg egy hangosat nyikkantottam ijedtemben. Ő meg vigyorogva megjegyezte, hogyha ilyen hangokat fogok kiadni nem biztos, hogy vissza tudja majd magát fogni. Mivel nem akartam kockáztatni az első alkalmam így mihamarabb leráztam és elküldtem vissza az iskolához. Azt nem tudom, hogy a saját csapatával is ilyen-e? Meg kell kérdeznem Kenmát.
Másnap egész nap edzhettünk, hisz hétvége révén nem voltak óráink. Az ebédszünetben a már említett szexuális ragadozó félreívott.
- Itt van a mobilod?
- A táskámban van.
- Hozd ide!
- Minek?
- Csak hozd!
Megtettem, mikor visszaértem megkért, hogy adjam oda. Megtettem.
- Mi a szar ez? Ember hol élsz te Tádzsikisztánban? Ilyen telefont már alkatrésznek se hasznosítanak.
- Ha csak ezért hozattad ide, akkor vissza is adhatod. – böktem oda neki mogorván. Csak rám nézett, de nem szólt semmit. Nyomkodta egy ideig, majd visszaadta. Bevallom nem egy legújabb Iphone a telefonom, de azért nem is egy téglafon. Van rajta minden, ami egy telefonba kell és tud mindent, na jó nem mindent de sok olyat amit ezeknek a telefonja is.
- Tessék, van rajta egy kis meglepetés.
- Micsoda?
- Mivel ezen a kőkorszaki telefonon valamilyen csoda folytán van net és érzékeli a wifit lehúztam rá egy alkalmazást. És ez lesz a te házi feladatod. Beregisztrálsz és felfedezel egy társkeresőt!