A szabadság vándorai

III.

Hinata

Miután hazaértem átmentem a szokásos procedúrán amin minden nap is. Anyám kifaggatott mindenről mi volt ma. Eléggé paranoiás és szeret mindenről tudni. Apám szokás szerint nézte a TV-t és rám se nézett mikor megjöttem. Az egyetlen ember, aki örült is, amikor meglátott az a húgom Natsu volt. Őt szerettem a világon a legjobban. Mivel az életem során nem igazán kaptam szeretetet a szüleimtől így a húgom lett számomra az egyetlen személy aki valóban szeretett engem a családban. Sajnos ő is hasonló cipőben járt, mint én. Ő is csak azért született meg, hogy a szüleimnek legyen mit mutogatniuk másoknak, hogy milyen csodálatos és idilli családunk van. Jómagam csupán egy véletlen baleset voltam, amit apám részeg pillanataiban szeret az orrom alá dörgölni, hogy ha nem születtem volna meg élhette volna tovább is az életét. Mondjuk élte is, mert anyámat sokszor láttam sírni, mikor apám meg-megcsalta párszor. Nem tudom miért maradtak együtt, talán anyám büszkesége miatt, hogy mekkora szégyen lenne számára a válás. 

Végeztem a házimunkával. Mivel ma nem volt suli, nem kellett a házi feladatokkal foglalkoznom és nekiláthattam a társkeresőnek. Nem volt bennem félelem, talán csak egy, hogy mi lesz ha kiderül az igazi énem. De ha azt akarom, hogy legyen egy társam akkor kockáztatnom kell. Meg is nyitottam az aplikációt és beregisztráltam. Felhasználónév, jelszó, stb. Valami frappáns nevet kellene választanom, mégse lenne jó ha a valódi nevemet adnám meg. Pár percig gondolkoztam a nevemen majd beírtam ezt: LittleGiant. Szerencsére nem volt foglalt. Rögtön magamat adtam, de ez nem baj. Na tovább, jöttek az általános paraméterek: magasság, súly, hajszín, hajtípus, szemszín, stb. Ez is megvan. Megyek a tovább gombra. Következő aszondja, hogy beállítottság, intim méret, nemi szerep, fétisek, SM, stb. Itt kicsit elgondolkodtam, hogy ki-e töltsem. Végül úgy döntöttem, hogy ki töltöm. Ez részben Kuroo-sannak köszönhető aki felvilágosított egy két dologról a beszélgetésünk során. Következő rész a hobbi. Na ez nem volt nehéz, mindent megadtam amit szeretek. Következő fejlécszöveg. Nem voltam túlzottan kreatív: Sziasztok. Írjatok bátran, mindenkinek válaszolok. Következő profilkép. Ezen sokat gondolkodtam, feltegyek, ne tegyek. De végül is melegek vannak fent, csak nem fogják elkotyogni senkinek sem. Vagyis nagyon remélem. Meg ha nincs képem, lehet nem fognak szóba állni velem. Meg lehet rám se fognak írni. Legyen egyszer élünk. Lőttem magamról egy előnyösebb képet. Most valahogy bátornak érzem magam. Visz a lelkesedés és a kíváncsiság. 

Most, hogy mindezzel megvoltam indulhatott is ezen új világ felfedezése. Még előtte beállítottam a koordinátákat, hogy a közelben lévőket keresse. 
Rögtön nézegetni kezdtem azokat akik online elérhetők voltak. Meglepődtem, mert felismertem néhány alakot. A boltos srác, a fiú a mellettünk lévő osztályból, egy idősebb úr akit már valahol láttam de nem tudom hol. Jó volt látni, hogy vannak itt melegek rajtam kívül is. Úgy döntöttem, lefürdöm, de bejelentkezve maradok. Hátha ír valaki. Olyan izgalmas ez az egész. 
Visszatértem és belevetődtem az ágyamba. Rögtön a telefonom után nyúltam és frissítettem az aplikációt. Nem is egy hanem két üzenet fogadott. A szemeim csillogtak és habozás nélkül nyitottam meg őket. Hát nem egészen erre számítottam. Két idősebb férfi írt. Vagyis csak az egyik írt egy olyat, hogy Szeva, szex? A másik meg csak egy épet küldött a farkáról. Amint megláttam ezt majd hanyatt dobtam magam az ágyon. Ilyennel indítani egy beszélgetést. Visszaírtam mindkettőnek, hogy sajnos nem egymást keressük. Meg kell adni az intelligencia szintet, meg azt írtam, hogy mindenkinek válaszolok, nem fogok hazudni.
Olyan tízig lehettem még fent, majd lefeküdtem aludni. A mai nap eléggé kifárasztott. 

Eltelt egy teljes hónap. Nem tudom Kuroo-san hogyan szokta ezt, de én nem egészen erre számítottam a társkeresőtől. Szinte semmi előrehaladás nincs. Az idősebbek állandóan írnak, nem veszik figyelembe a már megjelölt korosztályt, hogy csak ettől eddig keresgélek, a folyamatosan küldött intim képekről nem is beszélve. 

Én is mozgósítottam magam és ráírtam pár srácra aki az iskolámba jár. Beszélgetni szerettem volna velük elsősorban, de nem sokat teketóriáztak ők sem. Válasz nélkül letiltottak. Először nem értettem a dolgot és nagyon mérges voltam, de rájöttem, hogy ők is féltik a titkukat.

Kicsit el voltam szontyolodva, hogy még ez se akar sikerülni, mikor görgetés közben megakadt a szemem valakin. Szinte majd kiugrottak a helyükről. A felhasználó név ugyan neki sem az eredeti neve volt, de a kép alapján rögtön felismertem. Erre nem számítottam, hogy az én drága, jó varjúanyámat fogom itt fent látni. Nem írtam rá. Ezt személyesen akartam megbeszélni vele. Amikor csak lehetőségem lesz rá, el kell kapnom Sugawara-senpait.