A történet két fő hősnője váratlanul egy Shinga nevű világba kerül ,ami hasonlít a hadakozó japán fejedelemségek idejére. A különbség csak annyi hogy a hadurak és harcosaik misztikus teremtmények: vámpírok és vérfarkasok. A két lánynak túl kell élni...
"Meg fogok halni" gondolta Mirina. Félelem lett urrá minden porcikáján. Még mindig nem tudott szabadulni Katsuie szorításából. A lábai már fájtak a sok gyaloglástól. Órák óta mentek. Látása kezdett homályosodni. -Hé!-szólította egy mély hang- Nem viszlek ha össze esel,érted?! A lány félelmében csak bólintani tudott. Össze szedte maradék erejét és szorosan Katsuie nyomában maradt. Egy óra múlva végre megérkeztek. Mirina nem talált szavakat.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Egy gyönyörű ,sötét kastélyt világított meg a Hold sugara. A lánynak fel sem tűnt hogy gyaloglás közben besotedett. Szemei elidőztek a kastélyon. Olyan misztikusnak tűnt... -Ne bambulj!-szólt rá Katsuie. -B...bocsánat...-Mirina még mindig félt a fiútól meg a harcosoktól is. - Hajjj...-sóhajtott Katsuie és meg fogta a lány kezét. Ő ettől elvörösödött- Én Shibata Katsuie vagyok. Ne haragudj ,hogy így bánok veled. Tudod az a dolgom ,hogy az idegenekkel így bánjak. Meg tudhatnám a becses nevedet?
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
-M...Mirina...- olyan zavarban volt hogy alig tudott megszólalni. Viszont. Shibata Katsuie???? "A töri könyvben is benne volt ez a név. Meg Oda Nobunaga is. Mi folyik itt?"gondolta. - Szép név- mosolyodott el Katsuie. - Na menjünk tovább mert Nobunaga nagyúr nem szereti ha megvárakoztatják. Végig mentek egy kő hídon ami egyenesen a várba vezetett. Amikor beléptek Mirina szeme elé egy hatalmas és fényes aula tárult. Elállt a lélegzete is. Katsuienak feltünhetett ,mert hagyta nézelődni. -Hát megjöttetek!- szólalt meg egy komoly hang a hátuk mögött- Hmm?! Ki a lány ,Katsuie? - Találtam. Talán baj hogy ide hoztam, Nagahide? Az említett személy oda ment Mirinához és alaposan végignézte.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
- Örvendek kisasszony! Én Niwa Nagahide vagyok !- megfogta Mirina szabad kezét és megcsókolta. Ő még jobban elvörösödött. - Én...Mirina...vagyok-mutatkozott be. - Aranyos lányt hoztál!- fordult oda Katsuiehoz. -Chh nem neked hoztam!-mordult. - Majd kiderül!- vágott vissza Nagahide. Harciasan méregették egymást. -Honnan veszed ,hogy te jobban nézel ki nálam?!-forrongott Katsuie- A vörös mindenkinek bejön. Nem úgy mint a szürke. -Ömm...-szólalt meg Mirina- Szerintem mindketten jól néztek ki, csak ne verekedjetek össze... A fiúk meglepődtek ezen a kijelentésen. - Ez cuki volt- szólalt meg egy újabb hang. Mindenki a hang forrását kereste. -Mi a...-lepődött meg Katsuie. - Te mit művelsz Ranmaru?!- kérdezte csodálkozva Nagahide. Mirina is meglátta az említett személyt. Már értette min csodálkoznak. Ugyanis Ranmaru 5 hatalmas dobozt hozott le a lépcsőn. Alig látszott ki mögölük. - Nem kene meg erőltetned magad ,idióta!- mondta Katsuie. - Fogd be ,izomagyú !!- kiáltotta vissza Ranmaru. Ekkor megcsúszott az egyik lépcső fokon és hanyatt dobta magát. A dobozok hangos csattanással értek földet. Nagahide és Katsuie harsányan nevetni kezdtek. Mirina viszont nem. Kiszabadította magát Katsuie szorításából és oda sietett a földön fekvő fiuhoz. - Jól vagy?- kérdezte aggódva. - Persze...- nyögött fel Ranmaru. - Gyere, segítek- azzal megfogta a fiú karját és fel segítette. Ő azonban nem találta az egyensúlyát így rá támaszkodott a lány vállára. - Köszönöm... Téged meg nem láttalak erre felé. Mi a neved?- kérdezte mosolyogva. - Mirina...- válaszolta a lány zavartan. - Olyan kedves vagy. Senkinek nem jutott volna eszébe hogy segítsen ugyebár. - célzatosan Katsuiera és Nagahidére nézett. - Most miért? Mi nem arról vagyunk híresek hogy segítsünk ilyen helyzetekben.- gunyolodott Nagahide. - Jaa- röhögött Katsuie. - Hajj...Amúgy én Mori Ranmaru vagyok. Örülök hogy megismertelek Mirina. -kacsintott a lányra.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Ekkor hirtelen kinyílt a nagy ajto és belépett rajta két férfi. Az egyik olyan főnökösnek tűnt ,a másik meg olyan hűbérúrnak. Akik eddig a teremben voltak mind letérdeltek és tisztelegni kezdtek. - Nobunaga nagyúr!- mondta mindenki egyszerre.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
-Mi ez?- mennydörgő hangja hallatán Mirina összerezzent. - Ott volt a harc mező szélén. Gondoltam ide hozom- felelte Katsuie. -Értem - a nagyúr lassan oda sétált a lány elé és végigmérte- Ki vagy te lány? -Mirina...- próbált bátornak tűnni de nem igen jött össze. - Tudod hogy ki vagyok ugye? - Azt hiszem... - Oda Nobunaga nagyúr! Ez mond már valamit remelem!- szólalt meg a szürke hajú srác aki a nagyurral jött. -Oda...Nobunaga...- Mirinában ekkor tudatosultak a nevek amiket hallott. "Ezek mind benne voltak a könyvemben. " - Mitsuhide! Vidd a lányt az egyik üres szobába! Vele később foglalkozunk! Többiek, utánam! Te is gyere mikor kész vagy!- adta ki a parancsot a nagyúr. Mindenki elindult utána. Katsuie meg egyszer ránézett Mirinára majd ő is ment. Ketten maradtak: Mitsuhide és Mirina. - Gyere!- ragadta meg a csuklojat és úgy húzta maga után a lányt. Két emeletet mentek majd a fiú belökte a lányt az egyik üres szobába. - Itt maradsz amíg érted nem jön valaki!- mondta Mitsuhide. - Rendben.- válaszolta felenken Mirina. - Mi a neved? -Mirina- válaszolta. - Értem. Akechi Mitsuhide vagyok! Majd jön érted valaki! Maradj itt!- közölte majd bezárta a lányt a szobába.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Mirina ott állt egyedül a szoba közepén. Fogalma sem volt arról mit kéne tennie. Meg kellett találnia Yuzukit és ki kell deríteni hogy mégis hogy kerültek át a Sengoku korba.
