💜Sengoku Lovers💜Sengoku Night Blood

•Tizenkettedik rész•

Mirina

-Miért viszel el az Oda seregtől?-kérdezte a lány kétségbeesve.
-Nem vagy biztonságban náluk. Nem tudnak megvédeni a yakumáktól. -válaszolta Masamune.
-Ráadásul mi sokkal kedvesebbek vagyunk mint azok a férgek...-morgolodott Shigezane.
-Elég! Követnek! Yakumák!-kiáltott Kojuro majd hirtelen lefekelte a lovát. A többiek is így tettek. Hátuk mögött nem volt senki.
"Reccs"
Mind a négyen a hang irányába fordultak.
"Reccs"
Valami volt a fák között.
Egy holló repült ki az erdőből. Fellélegeztek. Így tűnik mégsem yakumák voltak.
-Idióta!- Shigezane tarkón csapta Kojurot. Ő a fájó pontot kezdte tapintani.
Tovább mentek lépésben. Mirina azon gondolkozott ,hogy Katsuie megmenti e... "Mikre nem gondolok? Nem vagyok neki annyira fontos..." gondolta. Bár őrült volna neki.
-Itt megállunk. Tábort vetünk!- adta ki az utasítást Masamune.
Viszont az ötlet nem jött össze ugyanis ,amikor leszálltak a lovakrol egyből támadás érte őket. És most tenyleg yakumák voltak. Mirinát vették célba.

Oda sereg

Sikeresen visszaverték a yakumák támadását. A fiúk és a nagyúr is visszamentek a kastélyba. Egyből feltűnt nekik valami gyanús...
-HOL VAN A LÁNY???-ordította Nobunaga nagyúr.
Átkutatták az egész helyet de nem találtak.
Katsuie berontott Mirina szobájába. Nem volt ott sem. Becsukta maga után az ajtót és leült az ágyra. Az egész helységet átjárta a lány illata.
-Mirina...Hova tűntél?
Az aulából kiáltottak a nevét. Felállt és gyors léptekkel lement.
-Ezt nézd!- mutatott Nagahide a padlóra. Egy ruha darab volt. Ranmaru felvette és jobban megvizsgálta. Arca sápadt lett a felismeréstől.
-Uram! Ezt nézze!- mutatta Nobunaga nagyurnak az anyag oldalára hímzett szimbólumot.
-Átkozott...-dühöngött-DATE MASAMUNE!!!!!

Eközben az emlegetett személy épp élet-halál harcot vívott a yakumakkal ,hogy megvédje Mirinát.