A történet két fő hősnője váratlanul egy Shinga nevű világba kerül ,ami hasonlít a hadakozó japán fejedelemségek idejére. A különbség csak annyi hogy a hadurak és harcosaik misztikus teremtmények: vámpírok és vérfarkasok. A két lánynak túl kell élni...
-Azt a kurva! Nagyon brutális este volt!- nyögte Katsuie félálomban kora reggel. Próbálta felfogni hogy hol van. Puhaságot és finom, meleg bőrt érzett. Az utóbbira fel akart ülni ,csakhogy nem tudott. Egy vékony test simult az övéhez, és egy vékony kéz karolta at a derekát. Elvörösödve le nézett a mellette fekvő Mirinára. A fiú nem tudta hogy hogy kerültek ilyen helyzetbe. Arra meg emlékezett ,hogy elaludt részegen a földön. De arra is csak homályosan. Nem akarta felkelteni a lányt. Olyan aranyosnak találta alvás közben. -Áhhh-Mirina kezdett ébredezni-Azta de jót aludtam. Meg kene nézni hogy van Katsuie... Felult az ágyban félálomban és fel akart állni. Ekkor tágra nyílt szemmel vissza pillantott Katsuiera. -Te mit keresel itt?-kérdezte meglepetten. -Ez az én szobám. Én is kérdezhetném-válaszolta a fiú. -Igaz. Várjunk...Akkor én mit keresek itt? -Nem is az hogy te mit keresel itt, én hogy kerültem ide- nevetett Katsuie. Mirina elgondolkozott. -Ja már emlekszem-kezdte- Én hoztalak fel fáradtan. Ott feküdtél a hideg padlón és nem hagyhattalak ott. Felhoztalak és leraktalak az ágyra. El akartam menni a saját szobamba, de megragadtad a kezemet és magad mellé rántottál. Én meg rettentő fáradt voltam és semmi erőm nem maradt ellenkezni. Hamar el is aludtam. -Köszi-mondta a fiú elpirulva. -Szívesen- válaszolta a lány. Mirina lassan visszament a szobájába és átöltözött.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Meg Ranmaruval néztek ki ezt a ruhát. Így döntött ezt fogja fel venni ma. Amikor végzett odament az ablakához és a napfelkeltét nézte. Viszont fel tűnt neki más is. A nagyúr ,Mitsuhide és Ranmaru lovagoltak az erdő fele. -A yakumák után mennek ,akik megtámadtak reggel egy hozzánk közel eső falut-szólalt meg egy hang a háta mögött. Megfordult és Nagahidet látta az ajtóban állni. -Bocsi hogy nem kopogtam. Félig nyitva volt így gondoltam bejohetek. -Semmi baj. Vannak sérültek? -Nincsenek. Elmondásuk alapján úgy tűnt, mintha kerestek volna valakit. -Értem. -Ne aggódj. Én megvédelek. Meg Katsuie is.- lépett a lány melle Nagahide. -Köszönöm...-mondta halkan a lány. -Amúgy Katsuienak nagyon be jössz ám. -Honnan veszed? -Látni lehet rajta. Nem szokott így viselkedni. Megdobogtattad a szívet. -Ohh-Mirina elvörösödött a gondolattól. -De elég szar helyzetben van. Nobunaga nagyúr is akar téged. Tudom hogy nem mutatja de így van. Sőt meg Masamune is hajt rad. -Omm...- Mirina már épp szólni akart ,amikor Katsuie rontott be a szobába. -Nagahide! Miért nem szóltatok hogy hadjárat van?-kiáltotta. -Nézz magadra te idióta. Alig állsz a lábadon a tegnap este után. Pihend ki magad és utána mehetsz!- szólt vissza Nagahide. -Jól vagyok...-amint ezt kimondta elhanyta magát. -Nem vagy...Mirina gyógyítsd meg! Nekem mennem kell. A csapatom vár. -Igyekszem- bólintott a lány. Amikor a fiú elhagyta a termet Katsuie pont akkor esett össze. Mirina fel segítette az ágyára és lefektette. -Próbálj így maradni. Hozok cuccokat- mondta majd gyors léptekkel sietett a gyógyfüves kosárért es egy tál forró vízért. -A francba...-nyögte Katsuie fájdalmában. -Nyugi. Ezt meg kene innod.- adta a kezébe a különböző gyogyfuvekbol elkészült teát. A fiú nem ellenkezett. Egy húzásra megitta. Rögtön utána lefeküdt. Mirina vizes kendőt rakott a homlokára. -Nemsokára jobban leszel- nyugtattta a fiút. Ő bólintott de az álmosság hamar elragadta. Elaludt. Mirina halkan elpakolta az eszközöket ,majd visszavitte a kosarat a helyére. Amint vissza ért a szobába becsukta az ajtót, kicsit be sötétített és letérdelt az ágy mellé. Nézte ahogy Katsuie alszik. Közben azon gondolkozott amit Nagahide mondott. "Gyorsan ki kell találnom valamit. " Lassan öt is elnyomta az álom.
