Bunny and Chimmy™ - SZÜNETEL

ÖTÖDIK

Negyvennyolc óra. Ismétlem, negyvennyolc óra telt el azóta, hogy elbuktam. Jeon Jeong Guk vagyok, az isten verje meg, a férfi, aki annyi embert ölt már meg, hogyha lesittelnének, legalább háromszoros életfogytiglant kapnék. Ezek után azon sem lepődnék meg, tekintve most, hogy egy hatalmas csődtömeg lettem! 

Szóval, arról volt szó, hogy levadászom Parkot, aztán szépen hazamegyek. Aztán tessék, itt vagyok keresztülhúzott tervvel, ez az első eset, mióta bérgyilkos vagyok! Tényleg, legelőször, mikor tizenhat éves voltam, meg kellett ölnöm egy pincérként dolgozó férfit, aki titokban kiskorú lányokat zaklatott, és megerőszakolt egy tizenhárom éves kislányt. De gondolkodás, sőt megbánás nélkül lőttem le, hiszen megérdemelte. Azóta nem telt el úgy nap, hogy ne végeztem volna el a dolgomat, tehát át lehet érezni a helyzetemet!

Két napja volt egy feszült beszélgetésem Namjoonnal, amitől csak még jobban össze van facsarodva a szívem. Azzal nyugtatott, hogy nincs gond, ha pár napot halasztok, és addig nincs is baj, míg nem bukok le. De hallottam a hangján, hogy csalódott bennem, és ettől annyira rendben érzem magam, mint egy darab kutyaszar!

Amint letettük a telefont, úgy döntöttem, az a legjobb, ha szépen leiszom magam. Találtam egy nem túl lepukkant, de nem is túl feltűnő szórakozóhelyet a környéken, és el is mentem oda. Az első pár pohár után éreztem, hogy kurva lassan távozik belőlem az idegesség, és amikor egy kéz megsimította a derekamat, végleg megszabadultam az ingerültségtől. Először beparáztam, hogy egy csaj akaszkodott rám, és kénytelen leszek bunkó módon elzavarni a picsába, de hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam, hogy a kéz tulajdonosa egy kissé alacsonyabb, szikár srác. Vállig érő fekete haja volt, és a vonásaiból felismertem, hogy japán. Eléggé lányos volt a külseje, de nem zavart, ha tudom, hogy mivan a lába között, az akkori állapotomban elég is volt. Több sem kellett nekem, pár számot eltáncoltunk, majd szégyen, nem szégyen, de Namjoonék ágyán jól megdugtam. Ez kellett már nekem! Egy helyes fiatal fiú, akivel egy jót szexelhetek. Ha erősebben koncentrálok, akkor felrémlik, hogy valami Youta a neve, megadta a számát, lehet, hogy felkeresem még egyszer, mielőtt el kellene hagynom ez a fertőt.

Igen, tegnap is, meg ma is visszamehettem volna, hogy befejezzem amiért idejöttem, de a becsületemen most akkora seb esett, ezt nyalogatnom kell pár napig! Most itt állok az operaház előtt, és a jegyemmel megpróbálok befurakodni az épületbe. Hihetetlenül sokan vannak, erőt kell vennem magamon, hogy ne rántsam ki a késemet, és vágjak magamnak utat. Végül sikerül eljutnom a helyemre, és elégedett mosollyan az arcomon ülök le, hiszen innen olyan jól fogom látni Őt, mintha csak a színpadon állnék!

Nagy a hangzavar, az emberek próbálják elfoglalni a helyüket. Mindenfelé mosolygó anyukák, apukák, gyerekek rohangálnak, az egész termet a beszégetés, nevetés és izgatottság tölti be. Elfog a hányinger, hogy nekem ez nincs meg. Jó, nyilván ott vannak nekem a fiúk, de szükségem lett volna arra a gyermekkorra, ahol van anyám és apám, nem pedig a fegyverek és az öldöklés az állandó társaim!

A fények szép lassan elsötétülnek, és végre csend lesz. Pózt váltok, hogy semmim sem zsibbadjon el a nagy figyelem közepette, hiszen egyáltalán nem a verseny miatt vagyok itt. Tőlem aztán teljesen mindegy, mit csinálnak egészen addig, amíg meg nem jelenik Jimin. Bevallom, iszonyatosan felhúztam magam azon, hogy ez a kibebaszottul szexi srác annak a szarkupacnak a fia, de muszáj volt látnom élőben, és ha szerencsém lesz, talán válthatok vele pár szót is, ha már azt tervezem, hogy megölöm az apját.

A színpadra lép egy idős asszony, és beszélni kezd a mikrofonba, hogy a legjobb tíz táncost fogjuk itt látni, hat lányt és négy fiút az előadások után pedig fel fog lépni Park Ji Min. A férfi nevének hallatán lázba jön a közönség, és akkora az ujjongás, hogy alig lehet csendre bírni az embereket.

Amikor már mindenki lenyugodott, a fények elhalványulnak, és megszólal a zene. Tényleg nagyon jók a fiatal táncosok, néhányuknál még elismerően bólogatok is. Az egyetlen ami nem fér a fejembe, hogy az ekkora hírnévvel rendelkező Park Jiminről eddig én miért nem hallottam?

Lassan, úristen, kurva lassan végigmegy az egész felhajtás, az összes versenyző eltáncikálja magát, majd bejelentik Jimint. Izgatottan ugrok egyet a székemen, és kiszárad a szám. Megmarkolom a szék karfáját, hogy legalább az első percet kibírjam úgy, hogy ne akarjam itt helyben megbaszni. A közönség már most elkezd halkan sikongatni, én pedig legszívesebben lelőnék itt mindenkit, aki nem hagyja, hogy csendben csodáljam a srácot. 

A függönyöket elhúzzák, lágy dallam szólal meg a hanszórókból, ezt követően pedig valaki énekelni kezd. Várjunk, nem csak arról volt szó, hogy táncolni fog, én pedig képzeletben verem rá? Megjelenik a színpadon egy egyszerű fehér pólóban, egy istentelenül szűk fekete nadrágban, amit nagyon, de tényleg nagyon szeretnék a fogaimmal letépni róla! Eltátom a számat, ahogy énekel és táncol, az egész annyira szexuálisan túlfűtött. Mármint számomra, mert lehet, hogy két házaspár között ülök, de Jimin látványától olyan mértékben feláll a farkam, hatalmas mázli, hogy sötét van. Az színpad az övé, minden tekintet rajta van. A teremben síri csend uralkodik, a hangja mindent betölt. A lélegzetemet is visszatartom, annyira rabja lettem a mozdulatainak.

Elfog a pánik, hogy ennyi, soha többé nem láthatom, mikor meghajol és elhagyja a színpadot. Kapkodom a tekintetemet, hogy mi történik, bejelentik a győztes, ünneplés, aztán kiterelik az embereket. Én eliszkolok, úgy, hogy senki se vegyen észre, igazán értek ehhez, elhihetitek! Amint meglátom a 'Személyzeti bejáró' táblát, arra veszem az irányt, és meglepően veszem tudomásul, de annyira könnyű dolgom van, senkivel sem találkozom össze. Az egyik öltözőre ki van írva a neve, ezért megemberelek magam és bekopogok.

- Igen?

Óvatosan benyitok, és be is csukom magam után az ajtót. Már átöltözött egy elegánsabb ruhába, de még mindig izzadságcseppek tarkítják az arcát.

- Te meg ki vagy?

Sejtettem, hogy meg fog ijedni. Általában ezt a hatást keltem, de bízom benne, hogy nem rémült meg tőlem túlságosan.

- Késztetést éreztem, hogy személyesen is elmondjam, mennyire bámulatos volt az előadásod!

Igazából nagyon abszurd a helyzet! Egy számára teljesen idegen ember megjelenik az öltözőben, ahol valószínűleg rajta kívül senki sem tartózkodhatna.

- Mi a neved?- kérdezi, miközben elkezdi letakarítani a sminkjét. Úristen, milyen szép!

Elgondolkozom azon, hogy eláruljam-e neki a valódi nevemet, ki tudja, lehet, hogy még bajom lesz ebből. De egye fene, átmegyek a srácon, aztán úgyis elfelejt!

- Jeon Jeong Guk vagyok, örülök a találkozásnak!

A kezemet nyújtom, ő pedig előrébb lép és mosolyogva viszonozza azt, a másikkal pedig a kezeinkre simít. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy a szemei úgy csillognak, mint aki be van csiccsentve. Tudtam!

- Park Jimin, de ezt már biztosan tudod! Nincs kedved meginni egy italt? A hotelszobámban van elég belőle!

Aztahétszentségit! Szinte búgó hangon teszi fel az ajánlatot, a farkam pedig olyat rándul, hogy enyhén nyögök egyet. Tudtam! Egy ilyen külsővel rendelkező férfi semmiképp sem lehet heteró!

- Ha szeretnéd, szívesen veled tartok!

Bólint egyet, majd int, hogy hagyjuk el az öltözőt. Valamennyivel lemaradok, hogy a ringó seggét stíröljem, és aztakurva, mekkora mákom van! Vigyázz Park Jimin, ma este ájulásig foglak kefélni!