Bunny and Chimmy™ - SZÜNETEL

NYOLCADIK

Életemben először izgulok. Jó, ez nem teljesen igaz, hiszen a legelső önálló bevetésemen majdnem pánikrohamot kaptam, kis híján lebuktattam magamat és a Bangtant is, de nem mondhatom azt, hogy úrrá lett volna rajtam a kezdő pánik. Épp ellenkezőleg! Izgatott vagyok, mert azért valljuk be, akármennyire is abszurdnak, sőt, bűnösnek hangzik az, hogy annak ellenére, hogy rossz embereket, de gyilkolok, ez az ügy sokkal összetettebb és több odafigyelést igényel, mint az eddigiek. Itt arra is kell figyelnem, hogy soha ne derüljön ki a valódi személyazonosságom, és senki se kerüljön közel hozzám. Jimin miatt nem kell aggódnom, egy ilyen helyre az ő tiszta és angyali valója nem jönne. Legalábbis remélem, mert előtte lehet, hogy kicsúszna a kezemből az irányítás, és csak makognék. Áh, túl régen volt már valakim, és egyszerűen eltűnik a magabiztosságom, ha egy helyes férfival van dolgom.

- Cha Woo Hyun?

Felállok az álnevem hallatán, és elindulok a folyosón egy olyan külsejű fószer után, kinek legszívesebben tarkójába repítenék egy szép, hosszú lövedéket. Felfordul a gyomrom a kaszinó légkörétől, a szivar-, meg a fegyverszag úgy érződik a levegőben, hogy a pulzusom folyamatosan pániküzemmódban tart. Nálunk ez nem ilyen! Jin hyung szereti a tisztaságot, meg a rendet, és mindig agyvérzést kap, ha valamit nem rakunk vissza a helyére. Ezért már megszoktam, hogy sosincs semmi nyilvánvaló, a hivatalos papírok szerint Namjoon hyung magánnyomozó-irodájában dolgozom, és van tervünk arra az esetre, ha beállítana a hatóság, vagy ha bármelyikőnk lebukna. Hosszú évek állnak a banda mögött, jól összecsiszolódtunk már, szóval bármikor rájuk bíznám az életemet.

A fickó megáll egy hatalmas, kétszárnyú ajtó előtt, és egy unalmas grimaszt vágva az arcával int, hogy innestől magamra maradok. A bejáratnál elvették tőlem a kitapintható helyen lévő fegyvereimet, de azt nem tudják, hogy az órámban van egy olyan szerkezet, ami bénítólövedéket lő ki, és a cipőm talpában pengék találhatóak, szóval valamennyire nyugodt vagyok, ha rosszra fordulna a helyzet. Arról meg nem is beszélek, hogy az atléta, amit az ingem alatt viselek, mikroszálas grafénból készült, persze, megérzem, ha meglőnek, de az anyagon nem jut át a golyó.

Bátran nyomom le a kilincset, de azért egy pillanatra lever a halálfélelem, mert van vagy negyven-ötven feszült, kigyúrt csávó a teremben, mind a terem nagy részét elfoglaló asztalnál ülnek, és az üresen álló asztalfő felé tekintgetnek. Persze, folyamatosan hangosan beszélgetnek, így senkinek sem tűnik fel, mikor helyet foglalok az egyik üres székben.

Néhány másodperc alatt jóformán átvilágítok mindenkit a szememmel, hogy ki tűnik instabilnak, ki veszélyesnek, míg arra várok, hogy Park megérkezzen. Közben magamban mantrázom a már jól betanult szövegünket, hogy ne essek ki a szerepből mikor az a seggfej belép. Nem volt még hasonló, nem tápláltam érzéseket egyetlen célponttal szemben, legyen az pozitív vagy negatív, egyszerűen olyan feladatként tekintettem rájuk, kiknek kitörlésével valamilyen jó célt szolgálok. Tudom, hogy én sem vagyok jobb ember, hiszen megöltem őket, mégsem hagyom magam lesüllyedni a bűntudat bugyraiba, én csak egy egy olyan igazságosztó vagyok, aki megszegi a törvényeket. 

Erre itt van ez a barom, akit nem tudtam elsőre elintézni, és ez olyan mértékben sérti az egómat, hogy fel tudnék robbanni! Meg van a hírnevem a szakmában, és ha kiderül, hogy elbaltáztam, ne adj Isten', Park előtt is lebeukom, azzal nem csak magamat, hanem a srácokat is a halálba küldöm. A kurva életbe, tényleg oda kell tennem magam! Nagyon kell küzdenem, hogy tökéletesen adjam a látszatot, Parknak el kell hinnie, minden vágyam, hogy a testőre legyek. Ehhez viszont az kell, hogy a feladat lebegjen a szemeim előtt, és ne az önérzetem.

Az terem végében kivágódik a szintén duplaszárnyú ajtó, először egy magas, fekete buldózer jelenik meg, esküszöm, akkora a fószer, mint maga az ajtó. Baszki, igen, rendesen oda van téve a fizikumom, ez tény, de ha csak a külsőségekre megy, akkor biztos, hogy nem fog felvenni. Kurva jó!