Amint visszaérek a lakásba, rögtön elkészítem a rament, és a laptopom mögött ülve el is fogyasztom. Namjoon természetesen ellátott információkkal, és persze utánanéztem Parknak a neten, de sosem árt, ha még többet tudok róla. Hoseok hyung évekkel ezelőtt kidolgozott egy programot, ha ezt beállítom a telefonon, laptopon, vagy bármilyen elektronikai eszközön, lehetetlen lenyomozni azt, vagy megnézni, hogy a felhasználó mit csinált rajta. Igen, ő a mi techgurunk, általában halvány lila gőzöm sincs, hogy mit művel, csak ütlegeli a billentyűzetét, aztán a következő pillanatban teljesen láthatatlan vagyok.
Az internetes keresések szerint Park Chan Baek olyan itt, mint valami maffiavezér. Mindenki tudja, hogy korrupt, és helyi politikusokat fizet le, de a rendőrség az ég világon semmit sem tud rábizonyítani. No, nem baj, majd én teszek róla, hogy megbűnhődje minden aljas tettét!
A ramen hamarabb elfogy, mint az reméltem, ezért úgy döntök, hogy elteszem magam holnapra. A fürdőbe lépve arra az elhatározásra jutok, hogy most igazán kiérdemlem azt a luxust, amit a hatalmas sarokkád adhat. Teleengedem meleg vízzel, és amilyen gyorsan csak lehet, megszabadulok a ruháimtól. Ó, jézus, milyen jó! A forró víz bizsergeti a bőrömet, és rögtön hátradöntöm a fejemet, ahogy a hátam találkozik a márvánnyal. Azonnal ellazulok, és minden bizonnyal simán el tudnék itt aludni!
Ma este alaposan ki kell magamat pihennem, hiszen kibéreltem egy hotelszobát, persze álnéven, a kaszinóval szemben, ahonnan olyan tökéletes rálátásom nyílik Park irodájára, képtelenség, hogy hiba csússzon a tervembe! Az ablakból szögben precízen rálátok az erkélyre, az iroda hatalmas ablakai pedig csak segítenek végrehajtanom a küldetésem!
Másnap
Először is, semmiképp sem érkezhetek autóval! Ha tömegközlekedéssel megyek a hotelhez, nem tudják követni a nyomomat, hiszen a busani közlekedés nagyon bonyolult, annak, aki nem idevalósi, nagyon nehéz dolga akad. Jópár metróútvonal, a villamos- és buszhálózat pedig annyira szerteágazó, hogy gyakorlottnak kell lenni, ha az ember nem akar eltévedni. Jin hyungék lakásától nem messze van egy buszmegálló, onnan két átszállással simán eljutok a hotelhez. Az első megállóban leszállok, ekkor már a belvárosban vagyok. Egy hátizsák van nálam, abban egy szétnyithatós, összeszerelhetős távcsöves fegyver, a benne lévő golyó pedig úgy hatol át a legvastagabb üvegen is, mint a tű a textilen. Ez is Yoonginak köszönhető, ő az aki beszerzi a fegyvereinket a világ minden tájáról, hyung bolondja a legkülönbözőbb lőfegyvereket.
Amíg várok a buszra, körülnézek. Iskolás lányok állnak mellettem, vihorászva súgdolóznak, az egyikőjük még mutogat is rám. Szegények, ha tudnák, hogy semmi esélyük nálam, nem lennének ennyire vidámak! Tovább vezetem a tekintetem, de bár ne tettem volna! A velünk szemben lévő kávéház tetején vagy egy nagy reklámtábla, rajta pedig az általam valaha látom legszebb teremtménnyel! Egy korban velem egykorúnak tűnő fiú ül egy kanapé előtt, az égre esküszöm, sosem láttam még ennyire kifejező testet! Meglepődöm, és talán szégyelnem is kellene magam, hogy a nyílt utcán, de a srác képére rándul egyet a farkam. Atyaúristen! Talán régen szexeltem már egy kiadósat, de ez a srác valami eszméletlenül néz ki! Sikerül túljutnom a látványon, és elolvasnom a kép alján lévő feliratot.
NEMZETI KORTÁRSTÁNC-BAJNOKSÁG, SZTÁRVENDÉG PARK JI MIN! HELYSZÍN: BUSANI OPERAHÁZ, JEGYEK MÉG KORLÁTOZOTT SZÁMBAN KAPHATÓAK
A szöveg után még van egy dátum, ami mától számítva két nap múlva lesz. Te jó Isten, muszáj lesz ezt a srácot megnéznem! Ha végeztem Parkkal, veszek egy jegyet az előadására!
BINABASA MO ANG
Bunny and Chimmy™ - SZÜNETEL
Fanfiction"Van aki magának választja meg a hivatását, van aki nem. Én, Jeon Jeong Guk valahol a kettő között állok. Még a kezdetek kezdetén kényszerítettek arra, hogy belépjek a bandába, de most már eszem ágában sincs kilépni. Haha, meg is ölnének, ha eszembe...