A Kínai Testnevelés Tanárom 18+

3. (18+)

Beléptünk a terembe és azt láttuk ahogyan mindenki dobál mindenkit gumi-,kosár- és focilabdával.. Én csak kuncogtam, mire Yixing belefújt a sípjába egy hatalmasat.. Mindenki ránk figyelt, mire Yixing elkiáltotta magát..
- Na most mindenki futni fog nagyon sokat!! GYERÜNK!!-
- És Min-Rim? Ő nem fut?- Kérdezte az egyik picsa..
- Szerinted futni fogok fájós bokával?!- Rivalltam vissza.. Yixing keze a derekamról elcsúszott egészen a fenekemig.. Én meglepődtem amikor a körbe lökött, hogy fussak.. Elkezdtem futni, de nagyon fájt a bokám és még el is estem.. Yixing lefújta a futást majd mindenkit talajtornára fogott, amit egy kisegítő ügyelt.. Én kibicegtem az öltözőig, ahol kaptam Yixingtől egy vizes borogatást.. Lágyan megpuszilta a fájós bokám, ami furcsán jól esett.. Felült mellém a padra, és figyelte az Insta mémeket, amiket néztem.. Lassan felemelt és az ölébe húzott, ahol a nyakamba fúródva figyelt minden apró mozdulatot.. Kezeit a csípőmön pihentette és azt simogatta.. Nem is kellett neki sok, hogy a nyakamat elkezdje behinteni aprócska csókokkal.. Elkezdett lefele haladni egészen a kulcscsontomig, ahol megharapott.. A furcsa érzés miatt elejtettem a telefont, és csak Yixing-re figyeltem.. Figyeltem amit csinált, és ahogyan csinálta.. Gyengéd volt és kedves.... nem sietett, nem volt túl erős hogy bárki is halljon belőle valamit.. Finoman kereste meg a gyenge pontomat, amit miután megtalált nem hanyagolt el.. Kevés ideje volt amit tudott, és gondoltam nem ott fog a tesi öltözőben magáévá tenni, hanem egy kellemes és nyugodt helyen, ahol kiengedhetem a hangomat és hangosan szerethetjük egymást.. Abbahagyott mindent és adott egy csókot, mivel csengettetek.. Kimentünk majd éreztem, hogy a nyakamra szegeződik minden tekintet amit a két szerencsétlen terelt el rólam.. Kyeongmin elesett Booyeong lábában, majd Min rántotta Yeong-ot a földre, ahol nagy nevetésben törtek ki..
- Istenem de bénák vagytok..- Nevettem.. Lay is halkan kuncogott ami nem lepett meg, de amit ez után tett az igen.. Ott mindenki előtt megmarkolta az én személyes tulajdonomat a fenekemet.. Halkan felsóhajtottam, amikor le tudtam olvasni az egyik picsa szájáról azt a mondatot hogy: "tudom hogy együtt vagytok".. Én ledermedtem és próbáltam nem szaporán lélegezni, de nem ment ezért elájultam..

//LAY SZEMSZÖGE//

Én csak lestem amikor életem választottja szinte a karjaimban esett össze.. Csak ezek a szavak jöttek ki a számon..
- Hívjátok Yeolt... MOST!!- Kiáltottam könnyeimmel küszködve.. Chan gyorsan ideért és hívta a mentőket és Min-Rim szüleit is.. Gyorsan beértünk a kórházba ahol elkezdtek faggatni, hogy mit tettem.. Amikor megmondtam a válaszom akkor csak mindenki nézett.. Luhan és Youngbae is már majdnem ontották volna véremet, amikor Daesung szinte berúgta az ajtót és sírva borult rá Min-Rim ágyára.. Miután végzett a színjátékkal lenyugodott a szoba, és hallottuk mocorogni a lepedő alatt fekvő beteget.. Szólt a nővér az orvosnak, de az eltelt egy kis időbe mire belépett az orvos, és megvizsgálta Min-Rimet aztán megmondta hogy mi van vele..
- Tisztelt Uraim! Kim Min-Rimnek semmi de az égvilágon semmi baja nincsen egy boka húzódáson kívül.. De a biztonság kedvéért bent tartjuk megfigyelésre..- Jelentette ki az orvos..
- Oh igen.. És ne zavarják még semmi kér-
- Jól vagyok kérdezhetnek...- Hallottam meg rekedtes hangját az én édes félig Kínai hercegnőmnek..
- Értem.. Én megyek is... Uraim..- Bólintott az orvos..
- Oké.. Kislányom mi a fészkes fene történt veled?!- Kérdezte idegesen Youngbae..
- Ezt én is szeretném tudni!- Mondta egyszerre Luhan és Daesung.. Youngbae elég érdekesen figyelt engem mire megszólalt a beteg..
- Su-Bin tud egy olyan titkot amit nem akartam, hogy tudjon és az idegesség miatt elájultam.. Ennyi az egész..- Mondta egyszerűen.. Bejött egy nővér és megszólalt lágy hangon (ritka hogy lágy hangon szólalnak meg a nővérek)..
- Uraim a látogatási időnek vége.. De ha a beteg szeretné akkor egy ember bent maradhat vele..- Min-Rim rám nézett és megszólalt felcsillant szemmel..
- Szeretném ha bent maradna velem Mr.Zhang...- Bújt már szinte pipacs vörös fejjel a takaró alá..
- De kislányom!- Szólalt meg Daesung Luhan és Youngbae egyszerre..
- Bocsánat, de nem tudnék aludni úgy miközben Younbae, Luhan vagy Daesung kérdezgetnének.. Sajnálom..- Én értettem miért választott engem.. Nem akar az Apái szemébe nézni.. A nővér kikísérte a fiúkat és engem elkísért abba kórterembe ahol a kis betegem volt.. Éppen befejezték az eligazítását amikor odaértem.. Leültem Min-Rim ágyára és kezdtem volna beszélni, amikor is hirtelen kaptam egy ölelést..
- Köszönöm hogy elvállaltad az éjszakát velem a kórházba.. Tudod félek a kórházaktól... születésem óta nem voltam kórházba..- Éreztem hogy már majdnem sírni kezd, amikor megpusziltam a fejét.. Rám nézett az ellenállhatatlan zöld szempárjával, amiből szinte a sírást lehetett kivenni és megszólalt..
- L-Lay.... nem akarsz esetleg velem aludni?- Kérdezte álmoskás hangon..
- Dehogynem Min-Rim.. Csak leveszem ezt a dzsekit mert kényelmetlen..- Levettem az imént említett tárgyat és letettem a mellettem lévő székre.. Levettem a cipőm és bebújtam a beteg hercegnőm mellé.. Nehezen tudott elaludni, majd amikor éreztem hogy le akar esni akkor magamhoz szorítottam..
- Remélem így tudsz már aludni..- Súgtam halkan a fülébe amitől éreztem hogy kirázta a hideg..
- I-igen Lay..- Bújt a karomba és onnan vette a levegőt.. Még mindig nem gondoltam volna, hogy egy diákommal jövök össze.. Éreztem ahogyan Minnie már egyenletesen veszi a mély levegőt, ami azt jelenti hogy elaludt.. Elkezdtem cirógatni az arcát, és elkezdtem rakosgatni a haját amikor rájöttem, hogy Minnie mély alvó.. Én sem sokáig gondolkodtam és én is követtem az én édes félig Kínai hercegnőm példáját..