Stréberként Kezelve

7

- Na jó, kiszállok. Nem érdekel a dolog - tettem fejem mellé a kezem magam megadása képpen. - Holnap töri versenyem lesz, nem kelthetek rossz benyomást! Maradok stréber. Hidd el nem olyan fontos, hogy arra pazaroljam az életem, hogy veled járjak.

- Ezt most sértésnek szántad? - rakta keresztbe karjait.

- Igen. - sétáltam felé miközben ujjammal csak mutogattam azaz hadonásztam. - És vedd is annak ugyanis egy szánalmas gyökér vagy aki minden lány eszét elveszi, szerencséd hogy az enyémet nem tudtad. Ugyanis akkor már régen a kórházban feküdnél. És tudod mit? Nem is fogod. Nem fogok bedőlni a kis játékodnak. Átlátok rajtad, "Édes". - raktam keresztbe a karomat. Ekkor Isaac közelebb léppet. Automatikusan hátrálni kezdtem. Próbáltam hátrafelé sétálni azonban ez nem sikerült. A pultnak neki mentem amire a körülöttünk állok egyből ránk figyeltek. Abban a pillanatban, ahogy neki mentem az asztalnak Isaac még közelebb jött és megcsókolt. Bizony, csak úgy megcsokolt. Ezek után kimentem az udvarra és ott ültem. Háttal a zenének háttal a tornateremnek. Háttal mindenkinek. Megszégyenültem, igen nagyon. Miatta. Ugyanis most mindenki engem is egy „Isaac rajongó"-nak fog gondolni. Mindenki előtt beégtem. Nagyon. Úgyhogy ott ültem az udvaron mikor egy hang szólított meg. - Nancy? - fordultam meg.

- Hé, én nem ítéllek el ha Isaac a baj. - ölelt meg a lány. Jól esett az ölelése. Az övé mindig jól esik. Bármi történik rá számíthatok.

- Figyelj, tulajdonképpen nem én akartam. Letámadott. - nevettem fel. - Komolyan, Naphal, higyj nekem. Vicces ez a becenév, de valamiért így hívom, amióta jóban vagyunk.

- Hiszek neked, Szuflé. Haza mehetünk, ha akarsz, hozzám. - rántott vállat.

- Oké, az most jó lenne. Segítenél vele. - töröltem meg könnyes szemeimet. Felszálltam Nancy motorjára. A rózsaszín motorjára. Olyan cuki de tényleg. Föl vettem a pink sisakot majd a lányba kapaszkodtam. Pár perc után hazaértünk, azaz Nancyhez.

- Hello, Mrs. és Mr. White. - köszöntem az elég idős hölgynek és férjének. Nancy a szobájába kísért ami gyönyörű volt. Nagyon kicsi lakásban laknak mégis csodaszép. Miközben halálra szórakoztuk magunkat hét nem fogadott hívást vettem észre mikor elővettem a telefonom. Gondoltam visszahívom ha hazaérek, de a következő üzenetet kaptam tőle:

Depike: Summer, vissza kell jönnöd ez életbe vágó, egyébként sajnálom amit tettem többé nem fordul elő, ígérem Tutti-Frutti... csak gyere mert tényleg fontos!!

Tutti-Frutti:Miért mennék vissza nincs rá semmi okom?🤷🏼‍♀️

Depike:Nem elég az hogy Tina haldoklik?

Tutti-Frutti:Mivan? Tina haldoklik??? Miért hiszed azt hogy ezt be is veszem?🤦🏼‍♀️

Depike:Ez most komoly Summer! Tényleg! Most az egyszer higyj nekem!

Summer:Indulok!🖤

Depike:U-uu! Szivecske😏

Tutti-Frutti:Fogd be, vagy olyat csinálok amit én is megbanok nem hogy te!🌝

Depike:Ehh, megijedtem. Na de, most jönnöd kell Vattacukor.🖤

Tutti-Frutti: Ha ez átverés laposra verlek! De rohanok!

- Nancy, el kell mennem, bocsi sietnem kell. - kaptam fel a cuccomat és az ajtó felé mentem.

- Hé! Veled megyek. - húzta fel cipőjét majd egy könnyed kabátot vett magára. - Szia anyu majd jövünk. - csukta be az ajtót maga után. - Na mond mi olyan sietős ami semmiképpen nem várhat.

- Isaac. Küldött egy üzenetet hogy Tina haldoklik. - szaladtam le a lépcsőn.

- Na jó. - állt meg az egyik lépcsőfokon. - Komolyan bedőlsz neki?

- Miért? Ha igazat mond és szerintem nem hazudik akkor muszáj mennem elvégre ő is a tagotok, és tudod „ne hagyj hatra egy tagot sem" vagy mi. Szóval ha nem haragszol én mennek megmenteni az Exbff-em. - mentem ki a lépcsőház ajtaján és felszálltam Nancy motorjára. - Na most pattanj fel a mocidra és villámgyorsan hajts a sulihoz Nancy.

Megérkeztünk az iskolába. Ahogy tudtam rohantam a terembe. Matt közölte velem, hogy teljesen nem volt magánál. Állítólag, kidőlt és rázkódni kezdett de most kórházban van. Viszont kevesebb az esély a felépülésére mint sem.

- Isaac. - álltam vele szemben dühösen. - Ez mind a te hibád! És tudod miért? Mert ha te ott helyben nem csókolsz meg, itt maradok és ha haldoklik hívom a mentőket és talán lenne még rá több mint egy százalék esély hogy túléli. De te! Ezt most rohadtul elrontottad! - törtem ki magamból, s a mondatom végére már a könnyes szemeimet törölgettem. - ennyit akartam. Most pedig viszlát, örökre. - nyeltem egy nagyot. Lesokkolt az egész. A tudat, hogy életben van, de bármikor meghalhat. Annyira, hogy nem tudtam aludni. És ez egy nagy mázli volt. Azaz kinek mi. Nekem az volt. Egy üzenetem érkezett. Megnyitottam és elolvastam.

Depike:Sajnalom.

Tuti-Frutti:Én is. Amúgy meg egyáltalán nem a te hibád az én eszméletlen nagy orultsegem volt hogy ott hagytalak akkor. És egyébként köszönöm. Ami ott történt. Mielőtt elmentem.

Depike: Ilyenkor mit kell mondani? xd

Nem tudtam mit írni mert rettentő nagy zavarban voltam, ezért vártam amíg ő ír.

Depike:Komolyan? *-*

Tuti-Frutti:Igen.

Depike:Hmm...hat én is köszönöm. xd

Tuti-Frutti:Na jó aludnom kellene már úgyhogy sziaa.

Depike:Akkor, Tuti-Frutti, mégsem veszünk búcsút egymástól?

Tuti-Frutti:Semmiképpen nem vennék búcsút egy ilyen idegesítő, Romeotol.🤦🏼‍♀️

Depike:Annak orulok na szia

Szóval Isaac tényleg képes jó fej lenni. Depiből sikerült egy normális fiút varázsolnom. Ezek után őszintén szólva boldogan aludtam el. Abban a tudatban hogy megbocsátott és én is neki, sokkal jobb éjszakám volt mint eddig.

Halii!💕
Itt egy újabb resz😉
Remelem tetszett!🙏🏻
Eszméletlen nagy koszonetem jár FarkasTimea nak ugyanis olvasó listájára rakta három könyvemet úgyhogy, pusziii neki💕
Hamarosan hozom a következő reszt💗
Pusszancs!♥️

-LillyPad-