Egy fogadással kezdődött [befejezett]

Ötödik fejezet

Sirius Black

Dühösen káromkodva ültem le a Griffendél asztalához Jamessel és Remussal szemben. Az a lány! - fújtattam dühösen.

- Mi az, Tapmancs? Frey kiborított? - vigyorgott rám Ágas, miközben épp a szájába tömött egy kanálnyi törtkrumplit.

- Fogadást kötöttünk. - fújtattam.

- Mi volt a tét? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Remus is.

- Ha ő veszít, nem jelentkezhet a Hollóhát kviddicscsapatába. Ha én, karácsonyig nem fűzhetek egyetlen egy lányt sem, kivéve, ha komolyak az érzéseim iránta. - hadartam, miközben az előttem lévő tányérra szedtem ki két csirkecombot.

- Ki nyert? - kérdezte teli pofával vigyorogva James.

- Ő. - suttogtam idegesen, a kezemet tördelve. Fogadást vesztettem! Ezt nem hiszem el!

- Te jó Merlin! Elvesztettél egy fogadást? És még élsz? - kiáltott fel tettetett meglepődéssel a sápadt arcú barátom, közben pedig látványosan a szívéhez kapta a kezét.

- Ne olyan hangosan! Rontasz az imidzsemen! - csitítottam vigyorogva, s valamelyest megnyugodva.

- Ezer bocsánat. - nevetett Jamessel együtt.

***

- Hé, Evans! Gyere csak! - kiáltotta Ágas barátom az éppen a Kövér Dáma portréján belépő vörös hajú szerelmétől.

- Mit akarsz, Potter? - kérdezte grimaszolva.

- Rajtad kívül? - kacsintott rá vigyorogva.

- Inkább hagyjál. - grimaszolt fájdalmasan Evans, majd el is tűnt a lányok hálókörlete felé vezető lépcsőn.

- Hát ez szívás. - ráztam meg a fejem vigyorogva pár néma pillanattal később.

- Te inkább csak meg se szólalj! - vigyorgott a képembe a kócos hajú barátom.

- Most miért is? - néztem rá szórakozottan.

- A délelőtt folyamán elveztettél egy fogadást. - kotyogott közbe Remus a bájitaltan könyve felett.

- Első, és utolsó alkalom! - emeltem meg egy kissé a hangomat, mire James csitítgatni kezdett.

- Ugyan, Sirius. Nyugalom. - mondta hatalmas vigyorral az arcán. Érdekes, az előbb még lebiggyesztett ajkakkal ült itt, miután Evans újra elutasította, most meg már az én szivatásomon kacarászik. Igazi barát, mi?

- Kapjátok be. - nevettem fel.

- Kösz, inkább nem. - fintorgott Holdsáp pajtásunk, s lapozott egyet a könyvében.

- Én is Remussal értek egyet. Nem akarom bekapni, inkább fogadást kötni. - szólt James töprengve, miközben mutató ujjával feljebb tolta a szemüveget az orrán.

- És kivel akarsz te fogadni? - néztem rá összehúzott szemekkel.

- Veled. - vont vállat egyszerűen.

- És miben? - kérdeztem, miközben kissé előrehajoltam. Jó na, nem tehetek róla, a fogadások felvillanyoznak.

- El kell érned, hogy Caroline Frey beléd szeressen karácsonyig. - kezdte lassan, megfontoltan.

- Mi a tét? - kérdeztem felvillanyozva. Ha már nem feküdhetek le lányokkal, akkor legalább had szórakoztassam magam.

- A vesztes ad harminc galleont a nyertesnek, plusz mindenki előtt egy szál alsóban lubickol egyet az óriáspolippal. - nyújtotta felém a kezét.

- Mikor veszítek? - néztem rá gyanakodva.

- Ha időközben te is beleszeretsz. - szólt, miközben érdeklődve nézte az arcomat. Pár pillanatig szótlanul ülve tanulmányoztam az arcát, majd nagyképűen megszólaltam.

- Lassan választhatod, hogy milyen alsóban fogsz fürdőzni, Ágas! - csaptam bele vigyorogva a jobb kezébe. Aha, ekkor még így gondoltam. Na, de később?

- Ennek nem lesz jó vége. Se Caroline, se Sirius szempontjából. - állt fel Remus, miután feldúltan becsapta a könyvét. - Hülyék vagytok, mindketten! - mondta dühösen, s kiviharzott a klubhelyiségből.

- Ennek meg mi baja? - kérdezte James, nagyokat pislogva Remus után. Mit ne mondjak, én is hasonló tekintettel néztem a szőke fiú után becsapódott portréra.

- Mit tudom én. - feleltem végül egy vállrándítás kíséretében, majd vigyorogva hozzátettem. - Gyerekjáték lesz elérni, hogy Frey belém szeressen.

- Azt csak hiszed. - kacagott James, majd felpattant, és felszaladt a fiúk hálókörletébe.

***

- Mizu, Frey? - ültem le a lánnyal szemben.

A lány feltekintett az - ha jól láttam - átváltozástan házi feladatából, s kissé kikerekedett szemekkel nézett rám. Pár pillanatig az ő mogyoróbarna szemei s az én szürkéim összekapcsolódtak, majd miután megunta az arcom csinos vonalainak a bámulását, ismét letekintett a McGalagony professzor által adott házi feladatra. Ahogy a feje előrebukott, az egyenes, barna, vállig érő haja eltakarta a lány arcát.

- Ugyan már, Frey. Tudom hogy vágysz a társaságomra. - kacsintottam egyet, s a kezemet a lágyan göndörödő hajamba vezettem.

- Ugyan Black, mit hiszel, mit akarok tőled? El kell, hogy szomorítsalak. Az égvilágon semmit nem akarok tőled. - pillantott rám megvetően, majd pár hajszálat füle mögé tűrt.

- Hát..nem is tudom...mondjuk megtehetnéd, hogy... - kezdtem, de Frey hevesen becsapta az előtte heverő könyvet, s dühösen rám nézett.

- Mondjuk megtehetném, hogy nyál csöpögve bámulok utánad a folyosón, és a közös óráinkon ábrándosan pislogok feléd? Hogy lesem minden kívánságod, és teljesítem azokat? Hogy egy szavadra ugorjak, hagyjam, hogy elcsábíts, megfektess, aztán otthagyj, mint egy koszos rongyot? Ugyan már, Black. Én nem a többi lány vagyok. - hadarta idegesen, miközben felállt a könyvtárban lévő székről. - Ja. Ne feledd a fogadás részleteit, Black. Karácsonyig nem fektethetsz meg egyetlen egy lányt se. - súgta a fülembe, s a lehelletétől libabőrös lett a bőröm. Ezt pedig egyértelműen észrevette. - Tetszik? - búgta, amitől megmerevedtem ültömben. - Ne feledd, karácsonyig nem lehet ilyenben részed. - monda, majd egy óvatos, provokáló puszit nyomott a fülcimpám mögé. - Viszlát, Black.

S már csak az egyre halkuló lépteit, és a könyvtár ajtajának nyitódását, majd zárulását hallottam. S ekkor rájöttem arra, amibe eddig bele se gondoltam. Caroline Frey nehezebb ellenfél, mint a többi lány, s lehet, hogy a végén elveszítem a Jamessel kötött fogadásomat.

(Ez a fejezet átírt.)