Egy fogadással kezdődött [befejezett]

Tizenhetedik fejezet

Sirius Black

Az ujjaimat tördelve álltam a Hollóhát klubhelyisége felé vezető folyosón, de most kivételesen nem Caroline-t vártam. Most a lány legjobb barátnőjével, Rebecca-val akartam beszélni. Fél nyolcra beszéltük meg a találkozót, mert tudtam, hogy akkor Line-nak edzése van, így semmiképp nem bukhattam le a tervemmel - kivéve, ha a szőkeség el nem kotyogja neki.

- Igen, Black? Beszélni akartál velem. - a folyosó csendjébe hatoló éles hangtól enyhén megugrottam, de igyekeztem leplezni ezt. - Mivan, ilyen ijesztő vagyok? - kérdésére megforgattam a szemem.

- A segítségedet szeretném kérni, Rebecca. - komoly voltam. Talán még sose voltam ilyen komoly.

- És mit tehetnék éppen én, a nagy Sirius Black-ért? - hangjából éreztem a gúnyt, és az enyhe megvetést.

- Figyelj, tudom, hogy tettem olyan dolgokat, amik miatt lett egy hírem a Roxfortban, de azt tudnod kell, hogy amit most mondani fogok neked, azt őszintén, és tiszta szívből teszem. - felhúzott szemöldökkel, kétkedve nézett rám. Nagy levegőt véve kezdtem bele a mondandómba. - Tudom, hogy nem ismersz engem igazán, talán én se ismerem önmagam teljesen, de azt tudom, hogy az elmúlt hét itt töltött évem alatt nem voltam még ilyen. Nem éreztem még soha sem ilyet. Mióta megismertem Caroline-t, úgy igazán, azóta sokkal boldogabb, sokkal szabadabb vagyok, és élvezem. Élvezem a társaságát, élvezem, hogy veszekszik velem, hogy kioktat, hogy felhúzza magát minden kis apróságon. Tudom, hogy nem kedvelsz te sem, sem a bátyjád és Alexander sem, de kedvelem őt. Kedvelem őt, pedig tudom, hogy nem lenne szabad. - persze, hogy nem lenne szabad, te barom! Ez a lány egy fogadásnak indult.. És annak is kellett volna maradnia! Óvatosan megráztam a fejem, s folytattam. - Szeretném őt boldoggá tenni, szeretném megmutatni neki, nektek, hogy több vagyok, mint azt a roxforti pletykák mutatják. Szeretném nektek megmutatni, hogy megérdemlem őt, és hogy képes lennék, sőt képes vagyok Caroline-t  saját magamnál jobban szeretni. - kissé ziháltam a mondandóm végére, de ennek ellenére kitartóan meredtem a lány komor arcába. Legnagyobb meglepetésemre halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Aztán meg ne bánjam, hogy most segítek neked, Black. - mondta, majd hátat fordítva otthagyott. Megkönnyebbülten fújtam ki a bent tartott levegőt, melyet észre se vettem, hogy bent tartottam.

***

Az elmúlt pár napban rendszeresen összejártunk megbeszélni a részleteket Rebecca-val, ám legnagyobb meglepetésemre hozta magával Jimmy-t és Alexandert is.

- Hát ők? - kérdeztem rá szinte azonnal meglepetésemben. - Nem számítottam rájuk.

- Nem csak a húgomnak kell bizonyítanod, Black. - vetette oda Jimmy miközben beletúrt szőke hajába. Védekezően felemeltem a kezeimet, s nem is problémázva ezen belevetettem magam a tervezésbe - velük együtt.

***

- Miben mesterkedsz, Sirius?

- M-mi?

- Mi az, amit elhallgatsz előlünk? - ártatlan arccal néztem fel a felém tornyosuló szőkeségre.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz, Holdsáp.

- Ugyan már, ne hazudj nekem. A barátod vagyok, nem tudsz átverni. James-t esetleg, mert ő hülye ezekhez, mint a segg. És egyébként is a lehető legtöbb idejét Lily meghódítására fordítja. Peter szintén segg-hülye, de engem nem tudsz átvágni, Sirius. Látom, hogy tervezel valamit, amiben a Davis testvérek és Alexander is benne van. Ne próbáld meg tagadni. - komoly arccal nézett rám, s én tudtam, hogy el kéne neki mondanom, de nem tettem.

- Hagyj már a hülyeségeiddel, Holdsáp. - idegesen pattantam fel, s a hálónk felé vettem az irányt.

- Beleszerettél? - kérdésére megtorpantam, ám nem feleltem azonnal. Vajon beleszerettem? Igen, te idióta.

- Ne legyél nevetséges, Remus.

***
Sziasztok! Elsősorban szeretnék elnézést kérni, hogy mostanában egyre több idő telik el egy-egy rész között. Másodszor, az igen lapos rész miatt kérnék elnézést, de azért remélem tetszett nektek!

Mit gondoltok, mi lesz a végkimenetele ennek az egésznek? És mit gondoltok Sirius viselkedéséről?

Zs.