Egy fogadással kezdődött [befejezett]

Huszonegyedik fejezet

Caroline Frey

Láttam, amint Sirius Remust követve elhagyja a Nagy Termet, én pedig megragadva a mellettem táncoló barátnőm kezét, kíváncsian követtem őket. Ahogy kiértünk a teremből, a bál zaja egyszerre sokkal halkabb lett, s Rebeccával igyekeztünk minél halkabban a két fiú után osonni.

- Szereted? - csendült fel egyszerre Remus mély baritonja. - Ne hazudj. - hangja figyelmeztetően csengett, már-már fenyegetőnek tűnt.

- Szeretem. - Sirius hangja sír volt, mint a kisgyerekeknek, mikor bevallják szüleiknek, hogy rosszat tettetek. Egy feszült sóhaj hangzott fel.

- Figyelj, Sirius. Nekem nincs kifogásom ez ellen, a barátom vagy, és szeretlek. De Caroline-t kisgyermek korom óta ismerem, és rendes lány, nem érdemli meg, hogy ezt tedd vele. El kell neki mondanod. - összeráncolt homlokkal pillantottam Rebeccára, ám ez nem sokat segített, tekintve, hogy ő is olyan zavarodottan hallgatta a két fiú társalgását, mint jómagam.

- Tudom, Remus. Tudom. De most.. én olyat érzek iránta, amit még soha, senki iránt nem éreztem. Tényleg szeretem őt. Szerelmes vagyok belé. És nem akarom elcseszni, nem akarom megbántani, márpedig, ha ezt valaha megtudja, tuti, hogy soha többé nem akar majd szóba állni velem. Sőt, elátkozna, aztán kiherélne, megfőzné a heréimet és megetetné velem. Tudom. - ha nem én lettem volna a beszélgetés témája, talán még fel is nevettem volna a levezetett gondolatmenet miatt. - Remus, ne nézz így rám. Szinte az első héten megbántam, hogy megkötöttem James-sel azt a nyomorult fogadást. - Fogadás? Miről beszél? - Hidd el, ha tehetném, visszaforgatnám az időt, és jól megátkoznám magam, hogy ne kövessem el mégegyszer ezt, mert ha Caroline megtudja, hogy ő volt a fogadás tétje.... - arcomból egyszerre kitódult minden vér, a dobhártyám lüktetett, ezzel elhalkítva a körülöttem lévőket. Döbbenten ragadtam meg Rebecca kezét, enyhe szorítást is éreztem a lány felől, de nem tudtam reagálni rá. Csak álltam ott, lesokkolódva, miközben testemben száguldozott a vér, sőt szinte forrt az indulattól, de mozdulni nem tudtam. A testem egyszerűen nem engedelmeskedett nekem. Oda akartam menni a fiúhoz, kérdőre akartam vonni, fel akartam pofozni, megátkozni, sőt, abban a pillanatban a kiherélésre is képes lettem volna. De egyszerűen képtelen voltam.

- Gyere, menjünk vissza. - csendült Remus hangja újra. - Caroline már biztos vár téged. - a folyosón léptek zaja hallatszott fel, de én továbbra is képtelen voltam megmozdulni. A sötétből felbukkant két alak, Remus és Sirius, s utóbbi mikor meglátta, hogy ott állok dermedten, Rebecca kezét szorongatva, hamuszín arccal, egyszerre az ő arcából is kifutott minden vér.

- Car... Caroline - hangja rekedt volt és reszketeg, ám engem csak mégjobban felbosszantott. Egyszerre, mintha levették volna az ólom súlyokat a testemről, mozdult a lábam, s egyenesen Sirius elé vittek. Elé érve a fiú lesütötte tekintetét, bennem pedig még mindig lángolt az indulat. - Kérlek, had magyarázzam me.. - ám a mondatot már nem tudta befejezni, mert a tőlem telhető legnagyobb erővel lendítettem a kezem, s hagytam a tenyerem egy égővörös foltot hagyjon arcán.

- Rohadj meg, Sirius Black, a magyarázatoddal együtt. - sziszegtem a szavakat az arcába, majd hátat fordítva a megmaradt méltóságommal elsétáltam tőle. Útközben meg hagytam, hogy az eddig a szememet mardosó könnyek utat törve maguknak lefolyjanak az arcomon, elkenve ezzel szolid sminkemet.

____
Sziasztok! Meg is hoztam az új részt!
Úgy néz ki, nem haladtunk sokat előre a történetben, de végre kiderült amit Sirius olyan nagyon rejtegetni akart.
Szerintetek innentől kezdve hogy alakul kettejük kapcsolata? Nyugodtan írjátok meg kommentben, ha szeretnétek, kíváncsi vagyok a gondolataitokra. (De nyugodjatok meg, ezek semmilyen hatással nem lesznek a történet végkimenetelére, mert már mindent előre elterveztem.)
Remélem tetszett ez a rész (is)!
Puszi mindenkinek:
~Zs