Egy fogadással kezdődött [befejezett]

Harmadik fejezet

Sirius Black

Miután Jamessel kellőképpen kibeszéltük azt a Caroline Freyt, akit egyszerűen nem tudtam felidézni, hogy ki lehet, pedig biztos voltam benne, hogy hallottam már a lány nevét, s abban még biztosabb voltam, hogy már láttam is.

A vonat pont abban a pillanatban állt meg, mikor James kijelentette, hogy 'Idén Evans biztosan eljön velem egy randira!'. Egy fáradt sóhaj kíséretében felkeltem az ülésről, s a ládámat leszedtem a poggyásztartóról. A faládát magam után húzva szálltam le a vonatról, és indultam meg a fiakerek irányába.

Fáradtan, és éhesen vánszorogtunk le a kocsikról, s vidáman lépdeltünk be a kastélyba, majd foglaltunk helyet a Griffendél asztalánál. A beosztási ceremónia elkezdődött, viszont mi, a Tekergők nem igazán figyeltünk. Hülyéskedtünk, s szivattuk Petert, mikor egy halványan mosolygó lányon akadt meg a szemem.

A vállig érő barna haja, s a csokoládébarna szemei túlontúl ismerősek voltak. A szeme még enyhén vöröslött, de már nem olyan erősen, mint a vonaton. Halvány mosoly díszelgett dús ajkain, miközben a Hugrabugg asztalánál ülő két negyedévessel szemezett. A két gyerek majdnem úgy nézett ki, mint a lány, így elkönyveltem magamban, hogy biztosan testvérek.

- Hé, Tapmancs! Kit nézel annyira? - hajolt be az aurámba a legjobb barátom, James Potter.

-Áh, senkit. Holdsáp, ki az a két gyerek? - biccentettem a hugrabugg asztala felé.

- Dominic és Dorothy Frey. - mondta, miután a két, látszólag negyedéves Hugrabuggosra tekintett. Hmm..Frey?

- És azok kik? - biccentettem most a Hollóhát asztalánál ülő négyesfogat felé.

- A fekete hajú fiú Alexander Silverman, a hollóhát prefektusa. A mellette ülő szőke az, Jimmy Davis, a hollóhát kviddicscsapatának az egyik hajtója, és Alexander pasija. A szőke csaj Rebecca Davis, Jimmy ikerhúga, a mellette ülő barna, rövidhajú lány pedig Ceroline Frey, a két Hugrabuggos nővére, és a tavaly elballagott Harold Frey
húga. - darálta halvány mosollyal az arcán.

- Ő Caroline Frey? De hisz ő jött nekem a vonaton. - háborodtam fel.

- Igen, kedves Tapmancs, ő Caroline Frey, törődj bele. És ha legalább fele olyan jó terelőnek, mint a bátyja, akkor már vedd úgy, hogy benne van a csapatukban. - nevetett fel Holdsáp kis grimasszal az arcán. Dühösen elfintorodtam.

- Ne izgulj, Tapmancs, nem hiszem, hogy bekerül a csapatba, hiszen ő egy lány. - próbált nyugtatni James.

- Potter, ne legyél ennyire öntelt! Caroline a barátnőm, és igen jól tud kviddicsezni. - szólt ide nekünk Lily Evans, majd visszafordult a barátnőihez, még mielőtt James próbálkozhatott volna.

***

- Madárcsicsergős jó reggelt minden kedves barátomnak! - hallottam meg James vidám hangját, mire a vörös takarót csak még jobban a fejemre húztam.

- Mi bajod van, Ágas? - hallottam meg a mellettem lévő ágyról Remus fáradt hangját.

- Az előbb találkozott Lilyvel. - világosított fel minket Peter.

- És? Minden nap találkoznak. - morogtam oda fáradtan, lecsukott szemekkel.

- Az lehet, de most...

- Hozzámért! - kiáltott fel James, belevágva Féregfark szavába.

- Igazából felpofozott, de ha úgy vesszük, ugyan az. - motyogta Peter.

- Felpofozott? Mit csináltál, Ágas? - ültem fel leplezetlen vigyorral az arcomon, és még Remus is felkönyökölve nézett Jamesra.

- Hát találkoztunk az előbb a klubhelyiségben, és én mögé léptem, átöleltem a derekát, és megkérdeztem tőle, hogy eljön e velem egy randira, és megpusziltam, mire Lily megfordult, és bumm.. hozzámért! - mesélte James szerelmesen pislogva.

- Komolyan mondom, rosszabb vagy, mint Sirius! - sóhajtott fáradtan Remus, majd visszafeküdt, és a fejére húzta a takarót.

- Héé! - kiáltottam rá, és sértődötten felhúztam az orromat.

- Ne héé-z, Tapmancs, mert igaza van. - motyogta Peter, mire csak sértetten megmutattam neki a középső ujjamat.

Fáradt mozdulatokkal kitakaróztam, majd egyenesen a fürdőszobába indultam. Ott fogat mostam, megfésülködtem - már amennyire tudtam - , s megmostam az arcomat.

Kissé felfrissülve sétáltam vissza a fiúkkal közös hálószobánkba, s a szekrényemből kivettem pár ruhát, amiket komótosan magamra vettem, majd nekiálltam a nyakkendőmet is megkötni.

- Nem igaz, hogy hét éve kötök minden nap nyakkendőt a nyakamba, és még mindig borzasztó. - mérgelődtem a tükör előtt állva, s egy dühös mozdulattal a hajamba túrtam. - És még Peter is meg tudja kötni.

- Gyere, segítek. - hallottam meg Remus hangját magam mögött, mire megfordultam, s hálásan pillantottam a szőke hajú barátomra.

- Kösz, Holdsáp. - mosolyodtam el halványan.

- Nem tesz semmit, Tapmancs. - mosolygott, majd elengedte a - szépen megkötött - nyakkendőmet, s mosolyogva hátrált egy lépést, majd felkapta a táskáját. - Na menjünk, éhen halok!

***

- Milyen óránk lesz, Ágas? - néztem kíváncsian a barátomra.

- Mit tudom én! Kérdezd Holdsápot. - intett a kezével a szőke felé, egy vállrándítás kíséretében.

- Remus, milyen órá... - kezdtem, de a fiú félbeszakított.

- Bájitaltan a Hollóhátasokkal. - mosolygott rám szélesen.

- Oh, nemár. - sóhajtottam fel lemondóan, s elindultunk Lumpsluck pincében lévő tanterme felé.

A terembe érve körülnéztem, és elégedetten vettem tudomásul, hogy egy Hollóhátas, és egy buta Griffendéles se foglalta el a helyünket, így vigyorogva lehuppantam az utolsó padsorba. Mellém James, elénk pedig Remus és Peter. Nemsokkal később, ahogy az utolsó diákok is megérkeztek, Lumpsluck csörtetett be vidám mosollyal az arcán. Persze egyből a RAVASZ-szal kezdett el minket ostorozni, mintha mi nem tudnánk, hogy mi vár ránk az utolsó évünkben.

- Jól van gyerekek, jól van. Most pedig átrendezem egy kicsit az ülésrendet. Kérem a fiú nebulókat, hogy jöjjenek ki ide, s húzzanak ebből az üstből. Akit kihúznak, azzal év végéig egy párt fognak alkotni a Bájitaltan órákon. - a fiúk - velem együtt - , morogva, s szidalmakat motyogva álltak fel, s sétáltak ki az üsthöz.

Előttem James állt, s mikor sorra került, összeszorított szemekkel nyúlt bele, s mintha az ajkai kissé mozogtak volna. Vigyorogva néztem rá, s vártam, hogy kit húz. Egy papírlapot emelt fel, majd széthajtotta, és elégedetten vigyorogva nézett rám, s megmutatta kit húzott.

Lily Evans. - vigyorogva megveregettem a vállát, s az üsthöz léptem. Az első kezembe kerülő lapot kihúztam, és semmitmondó tekintettel megnéztem, ki fog boldogítani egész évben.

Caroline Frey.

(Ez a fejezet átírt.)