𝐏𝐫𝐢𝐧𝐜𝐞𝐬𝐬 𝐨𝐟 𝐃𝐨𝐥 𝐆𝐮𝐥𝐝𝐮𝐫 |𝐿𝑒𝑔𝑜𝑙𝑎𝑠 𝑓𝑓|

I.

A szoba amit kaptam, inkább volt cella, mintsem tisztességes lakó helyiség. Meghatározott időben mehettem ki, meghatározott időben kellett mindent csinálnom. Elvileg vendég voltam, de miután Thranduil király és a fia nem kapták meg a megfelelő válaszokat a kérdéseikre, őrizet alá helyeztek.
Éppen az arcomat mostam, óvatosan, hogy a vágást, ami a szememet átszelte, ne bántsam. Még mindig borzalmasan gyenge voltam, habár a gyógyítók meglehetősen jó munkát végeztek. A hasamon a sebet kitisztították, be is varrták, de még mindig sajgott, ha rosszul mozdultam. Ha saját magamat meg akarom gyógyítani, muszáj lesz iparkodnom a megerősödésben, hiszen ilyen gyengén, amilyen vagyok, nem megyek semmire az erőmmel.
A legrosszabb az egész helyzetemben az volt, hogy nem beszélhettem senkivel. Néha megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni egy-egy elhaladó tündével, de nem igazán sikerült.
Mélyen gondolkodtam, mikor egy éles kürtszó rázta meg a barlangokat.
- Kapukat nyisd! - hallottam egy távoli kiáltást, amire egyből az ajtómhoz rohantam, és megpróbáltam kinyitni. Zárva volt. Mérgemben egy nagyot ütöttem a vékony fára.
Volt egy sejtésem, kik lehettek azok. Az üldözőim. Vagyis, a megbízójuk. Habár nem igazán hittem, hogy bármely tünde kaput nyitna egy gyűrűlidércnek... Mélyen belül azért mégis csak aggódtam. Tudtam, mire képesek ezek. Ha kell álruhát öltenek, hogy elérjék a céljukat. Sajnos nem vesztették el minden erejüket, és a lappangó Szauron csak erősebbé tette őket. Nagyot nyeltem, belegondolva, mit művelnének velem, ha rám találnának.
Hirtelen gondoltam egyet, majd elkezdtem kiagyalni valami szökési tervet, ami akkor is megállja a helyét, ha mégsem a lidércek azok.
Felálltam, majd az ajtónak feszültem. Semmi. Megpróbáltam a kezeimmel a szétfeszíteni a deszkákat. Semmi. Nagyot sóhajtottam, egy pillanatra megfordult a fejemben az, hogy hagyjam az egészet.
Megráztam a fejem, majd elkezdtem nézelődni a szobában, hogy van-e valami, amit használhatnék. Végigpásztáztam a falat, de balszerencsémre nem volt semmi értelmesnek bizonyuló tárgy. Tehetetlenül beletúrtam a hajamba.
Váratlanul felkeltette az érdeklődésemet az egyik színes faliszőnyeg. Közelebb léptem, majd végig simítottam rajta a kezemmel. Finom, de egyben szúrós anyaga volt. Felhajtottam az alját, majd egy ravasz mosolyra húztam a szám. Ott volt a titkos ajtó, amire számítottam.
Ez az ajtó nem volt olyan díszes és karbantartott, mint a szobámé, ez ósdi és rozoga volt. Szerencsémre könnyen át tudtam törni.
A járat, amibe az ajtó vezetett, sötét és nyirkos volt. Hallani lehetett a vízcseppek lecsöppenő hangjának a visszhangját. Visszasétáltam a szobába, majd felkaptam az olajlámpást, és beléptem a sötét folyosóra.
A járat hol szűk volt, hol tágas, hol dohos, hol kellemes illatú. Szinte láttam magam előtt, hogy hogyan haladok keresztül a bonyolult barlangrendszeren.
Az alagút egy ugyanolyan ósdi és ócska ajtóban ért véget, mint amivel a szobámban is kezdődött.
Először lassan, óvatosan nyomtam ki az ajtót, félve attól, hogy mi vár odaát. Az ajtó nem engedett. Erősebben és durvábban nekifeszültem, majd nyugtázva hallottam, ahogy kiakad az elrozsdásodott zár.
Az ajtó kiszámíthatatlan hirtelenséggel a földre csapódott velem együtt.
Hamuszínű hajam a szemembe lógott, kezemet mintha felsértette volna a korhadt fa. Egy ideig csak feküdtem a kiszakadt ajtólapon, a saját ügyességemet csodálva.
Feltápászkodtam, felhorzsolt kezemet megtöröltem az ingemben. Körülnéztem, majd enyhe ijedtséggel állapítottam meg, hol vagyok. A szobának erős fenyő illata volt, a falakat díszes faragások és domborművek borították. A falnak azon a részén, amelyet én áttörtem, a helyiség egy erdőre néző teraszban ért véget.
Kisétáltam az erkélyre, majd egy nagyot szippantottam a friss és tavasz illatú bakacsin-erdei levegőből.
A szobában - mint ahogy azt most észrevettem - középen egy hatalmas baldachinos ágy állt, lenge, pókháló vékonyságú függönyökkel körül véve.
Kimerülten és mosolyogva ledőltem az óriási puhaságba. A finom anyag, amivel a paplant behúzták, kellemesen simogatta a bőrömet.
Felültem, nehogy a kellemes semmittevésben elaludjak, és akkor megpillantottam a szoba erkély melletti sarkában egy ajtót. Felkeltette az érdeklődésemet, így kikeltem az ágyból és odasétáltam.
Óvatosan, és hangtalanul meglöktem az ajtót, mire az egy nyikkanás nélkül kinyílt. Nagyot sóhajtottam, miután biztosra vettem, hogy nincs senki a helyiségben.
A szoba egy fürdő lehetett, de abból is a legelitebb. Leesett az állam, mikor rájöttem, hogy ez valószínűleg nem egy egyszerű tündepolgár lakosztálya. Szinte hallottam a torkomban dobogó szívem hangját.
A faragott fa medencében, ami a földbe volt süllyesztve, kellemes tömjén illatú víz hömpölygött. Nem bírtam megállni, önkéntelenül is lejjebb húztam a vállamon az amúgy is bő ingemet. Egy egészen töredéknyi pillanatra megfordult a fejemben az, hogy amit csinálok az rossz, de ha jobban belegondoltam, nem tudtam, mikor volt az utolsó nap, amikor teljes egészében megfürödhettem.
Egy pillanatig aztán mégis haboztam, de a testem szaga győzött az észérveim ellen. Levetettem az ingem, majd a nadrágomat is lehúztam. Megfordult a fejemben az, hogy talán az alsóneműmet nem kéne levetnem, de amilyen hamar jött, olyan hamar el is ment a gondolat.
Miután minden ruhámtól megszabadultam, nagyokat szippantva az illatos levegőből, vállig belemerültem a vízbe.
A hajamat, az arcomat megmostam, majd a sebeimet is egyénileg, óvatosan megtisztítottam. Egy pillantra felszisszentem a hirtelen jött fájdalomtól, de egy szemrehányó férfihang hallatára elnémultam.
— Már elnézést, de ez az én fürdőm. — hallottam a hátam mögül.
Megfordultam, majd egy magas, szőke, egy szál csípőjére tekert törülközőben álló tündeférfivel találtam szemben magam. Amilyen gyorsan csak tudtam, felfedeztem a szememmel az izmos felsőtestét. Ijedt, és zavart tekintetet vágtam, de igazából ördögi tervem volt a tündével.
Feljebb emeltem a mellkasom, hogy tisztábban lássa a melleimet. Láttam, hogy egy pillanatra odanéz, de el is kapta a tekintetét.
— Lennél olyan szíves... — itt megköszörülte a torkát. — Nyilván nem tudod ki vagyok... — itt sajnos kénytelen-kelletlen félbe kellett szakítanom.
— Persze, hogy tudom, ki vagy. — mosolyogtam a legtündéribben, ahogy csak tudtam. — Thranduil király fia vagy. Ha jól emlékszem, a neved Legolion.
— Legolas. — morogta a tünde a fogai között.
— Hoppá... Nagyon sajnálom. — zavarodtam össze mesterkélten.
— Megtennéd, hogy... Kiszállnál a medencémből? — zavartan pásztázni kezdte a lábát.
— Ha ez uram kívánsága... —játszottam a jámbor szolgálót. Persze tudtam, hogy jól tudja ki vagyok.
Érzéki lassúsággal kiemelkedtem a vízből, először a csípőmig, majd megálltam, hagytam, hogy legeltesse rajtam a szemét. Nem zavart. Sőt. Élveztem, hogy szórakozhatok vele. Nem kellett ránéznem, hogy tudjam, hogy engem mustrál. Folytattam a kikászálódást a vízből, mostmár az egész testem kint volt.
Testemet egyátalán nem takargatva álltam előtte. Még mindig engem nézett, habár észrevettem, hogy a törülközőjét már lazábban tartja. Finoman mosolyogtam, majd hetykén végig nyaltam az alsó ajkam.
— Legolas uram... - kezdtem. — Amint láthatja, a ruháim elég rossz állapotban vannak. — hozzászóltam, így kényszerítettem, hogy rám nézzen. Arca halvány pirosra váltott. — Tudnál adni valamit? — kérdeztem bájosan. Csak most vettem észre igazán, hogy milyen magas.
Legolas kelletlenül intett, hogy kövessem a szobába, majd az egyik szekrényből kiemelt egy halványzöld inget.
— Nesze, vedd fel! — dobta hozzám még mindig égő orcával.
— Köszönöm. — mosolygtam rá kacáran, majd elkezdtem öltözködni.
Éreztem, hogy ennek ellenére, hogy végre lerendezett engem, még mindig bámult.
— Elnézést, de lennél szíves elfordulni?
Legolas megköszörülte a torkát és zavartan elvonult a fürdője felé. Magamban mosolyogtam, hogy zavarba hoztam a herceget, hiszen ezt azt alkalmat szükséges helyzetekben még a javamra fordíthatom.
Összeszedtem a holmimat, majd a lerombolt ajtón keresztül visszatértem a szobácskámba. Lefeküdtem a kényelmetlen ágyra, és az egyetlen amire gondolni tudtam, az a kicsinyes győzelmem volt.

Halihó emberek! Tudom-tudom, nem sok dolog történt ebben a fejezetben, de higyjétek el, igyekszem. Azért remélem élvezhető volt!
Ha bármi észrevétel, hiba stb. akkor légyszi kommenteljetek.
És voteolni se felejtsetek el!