𝐏𝐫𝐢𝐧𝐜𝐞𝐬𝐬 𝐨𝐟 𝐃𝐨𝐥 𝐆𝐮𝐥𝐝𝐮𝐫 |𝐿𝑒𝑔𝑜𝑙𝑎𝑠 𝑓𝑓|

III.

Miután a folyó már szinte egészen a tóig sodort minket, kievickéltünk a partra. Mindannyian fáradtak voltunk a megpróbáltatásoktól, de senki arcán nem láttam csalódottságot.
Kili, minden fájdalma ellenére mosolygott, habár ez a mosoly néha fájdalmas grimaszba csapott át.
Éreztem, hogy valami nincs rendben. A törpök boldogok voltak, de engem valami aggasztott.
- Szerintem nem szabadna sokáig itt időznünk...- szólaltam meg, miközben a szemeim fürgén a folyó túl oldalán lévő erdőt fürkészték.
- Miért? Megszöktünk, és egy kis pihenésre amúgy is szükségünk van. - mondta Fili, miközben aggódva az öccsére nézett.
Mozgolódást hallottam mögülünk, mire óvatosan hátranéztem. Egy-két törp követte a tekintetem. A kőhalom tetején, amin pihentünk, egy férfi állt, hosszú íjjal a kezében, amit egyenesen ránk szegezett. Hosszú fekete haja volt, amit hátra kötött, és sötét szeme.
Dwalin felpattant, és felkapott egy vastag faágat, hisz más fegyver nem nagyon akadt nálunk. Lépett egyet, mire a fadarabba hirtelen beleállt egy kemény, minőségi nyílvessző. Kili szisszenve felugrott, majd felvett pár követ, és támadó állásba állva elhajított egyet. Rémülten kaptam a fejem a kő irányába, de az nem találta el az idegent.
A férfi még egy vesszőt helyezett a húrra majd ingerülten megszólalt;
- Csináld csak még egyszer, és halott vagy. - rekedtes, mély hangja volt.
Balin találta meg magát először.
- Te Tóvárosból származol, ha nem tévedek. - barátságosan mosolygott az ősz szakálla fölött.
A férfi összevonta a sötét szemöldökét.
- Vannak ott istállók, amiket esetleg bérbe adhatnak? - kérdezte Balin, miközben széttárta a kezeit.
A férfi egy szó nélkül elment, de mi követtük. A tó partján állt meg, egy kerek csónak mellett.
- Miből gondoljátok, hogy segítenék nektek? - kérdezte az érces hangján.
- Azok a csizmák gondolom jobb napokat is láttak már.
A férfi zavartan lenézett a fakó lábbelijére.
- Valószínűleg nem egy éhes szájat kell etetned...- folytatta Balin az igencsak meggyőző beszédét. - Az idegen szomorú szemekkel ránézett, miközben a hordóinkat pakolta be a csónakjába. - Hány? - kérdezte Balin részvéttel.
- Egy fiú és két lány. - válaszolt mogorván az ember.
- Gondolom ott van a feleséged is, aki maga a szépség! - bazsajgott a törp.
- Igen... - nagyot sóhajtott a férfi. - Az volt.
- Ó... igazán sajnálom.
Ingerülten felhúztam a szám szélét. Még Balin elrontja nekünk ezt az egészet.
Egy-két másik törp is elkezdett pisszegni, zavarta már őket a várakozás.
A férfi idegesen rájuk nézett, majd hangulatát tükröző hangnemben kérdezte;
- Mi a siettségetek oka?
- Mit számít az neked? - vetette oda a férfinak Dwalin morogva.
Lehunytam a szemem, és magamban szitkozódtam.
- Szeretnén tudni, kik vagytok, mit kerestek e földeken.
- Kereskedők vagyunk a Kék-hegységből. - válaszolta hidegvérrel Balin. - A vasdombokhoz tartunk az árunkkal.
- Szóval azt mondjátok egyszerű kereskedők vagytok a Kék-hegységből? - felvonta a szemöldökét. Nem hitt a történetnek, habár nekem is volt egy sejtésem, merre tartanak ezek a törpök, annak ellenére, hogy nem kötötték az orromra. - Akkor mit keres veletek egy tünde? - olyan megvetően mondta ki a szót, hogy muszáj volt felállnom. A férfi zavartan konstalálta, hogy egymagasak vagyunk.
- Van ételed, italod, és fegyvered? - nyögte Thorin, hisz ő is tudta, hogy Balin meséje nem hat az emberre. - A segítségedet kérjük.
A férfi szótlanul tanulmányozni kezdte a hordóinkat, majd csendesen megszólalt;
- Tudom, honnan vannak ezek a hordók.
- Mit számít az? - kérdezte Thorin.
- Nem tudom milyen dolgotok volt a tündékkel, de nem hiszem, hogy jól végződött. - gonoszul mosolygott. - Senki se léphet be Tóvárosba a polgármester engedélye nélkül. - fordította komolyra a szót. - Minden jóléte az Erdei királysággal való kereskedésből származik. Előbb verne vasra, minthogy kockáztassa Thranduil haragját.
- Mennyi a tétje, hogy bejussunk a városba látatlanul? - kérdezte Balin reménykedve.
- Hát ez a helyzet. - mosolyodott el a férfi keserűen. - És ehhez nektek szükségetek van egy csempészre.
- Amiért mi duplán fizetnénk. - alkudozott az ősz törp.
Volt valami rossz érzésem a várossal kapcsolatban. Úgy gondoltam, nem kéne bemennünk, ha már úgysem szabad. Ráadásul nekem volt is okom félni Thranduil haragjától...