Genezis

308 48 8
                                    

Éva után teremtem az esőből,
a szemerkélő gyöngyszemekből.
Arra születtem, hogy a Nőt szolgáljam,
hogy Őt szeressem és csodáljam,
hogy térdre boruljak
halhatatlan hatalma előtt.
A szigetről keservesen
szívből, testből
sóvárognom kell utána,
éjszakánként az Ő nevét kell nyögnöm
és neki kell adnom
mindent,
mindent
mindent és még többet.
Az ember porból jött, vérből és sárból
a földön visítva és rúgkapálva,
mint a becses Ádám hagyatéka.
A nők csodálói Lilith könnyeiből hullottak alá.
Eső vagyok.
Gyöngéd, édes, életet adó
és maró, sós, tajtékos tengervíz;
harmat vagyok, zápor és házat elsöprő vad hurrikán –
Nő vagyok.
Ő általa, Ő benne az Övé minden kézzel felmarkolható cseppem, most és mindörökké Ámen,
halványan rebegem imáim remegő pilláim mögött, miközben egyetlen csókjával szétesésre bír.
Nem akarok uralkodni rajta, sem rátekeregni, mint a gyönyörű, ám fojtogató borostyán.
Neki adom magam,
csak nyomjon le,
csak vegye el. Helyezze lelkem csontszín ujjai közé és simogassa gyengéden, sugdosson édes hazugságokat bordáim közé.
Átkozzon el, vegye el bűneim, bélyegezzen meg a túlvilági jellel, szeressen, teljesen és hülyén.
Fektessen le kacagva egy tisztási mohaágyra, csókoljon halálra, én hagyni fogom.
Az Övé leszek.
Nekem adja szerelmét,
én pedig neki adok
mindent,
mindent,
mindent és még többet.



2019. 02. 22.

Kicsi NémóWhere stories live. Discover now