Ez nem egy szépen kigondolt monológ lesz.
Nem válogathatom össze a szavakat, mint a mezei virágokat.
Csak két kézzel markolhatom a füvet,
Téphetem tiszta idegesen,
Ordíthatok egyet a vasúti töltésről
Teli torokból;
Hadd nyomja el a fecskeexpressz.
Nem igaz.
Amikor megismersz valakit, az agyad hátuljában mindig van egy kóborló fantázia,
Hogy majd újból látjátok egymást:
Majd egyszer,
Majd legközelebb,
Jövő héten,
Jövő évben.
Egy másik életben.
Nem igaz.
És nem tudok most másra gondolni,
Vagy akármit is csinálni
Egy szerencsétlen faszkalapnak érzem magam,
Aki még egy nyomorult szomorú reakciót vagy 'Részvétem'-et sem tudott lenyomni,
Csak kattogok
Mindig, folyamatosan
Egy darabig —
Egy darabig csak rajtad fogok kattogni.
Élvezd ki a figyelmet.
Az egyedüli értelmes gondolat,
Ami ebben az őrületspirálban elhagyta a számat, hogy:
"Meg kéne néznem a Trainspottingot"
Mert ez az, amire emlékszem,
Hogy mennyire imádtad azt a filmet
És, hogy, amikor a beszédünket gyakoroltuk
Mondtad, hogy úgy szeretnél tudni előadni, mint abban a filmben a csávó.
Kurvára hülyeség, de olyan szarokra is emlékszek, hogy megdícsérted a Klimtes zoknimat,
Meg, amikor az egyik borostyánnal körbenőtt pesti körfolyosós házat néztük
Azt beszéltük, hogy fel kéne mászni,
"Mert olyan lenne, mint a Romeo és Júliában"
De nem a DiCaprio-sban, mert az nem jött be neked,
Hanem a másikban, a régebbikben.
Még arra emlékszek, hogy a tábor végén, a nagy előadásokkor
Mind összeszarva ácsorogtunk a színpad előtt
És bátorítottuk egymást, hogy:
"Ne csináld már, király leszel", meg:
"Olyan kurva jó lett a beszéded, hidd már el nekem" és:
"A szemkontaktusra figyelj nagyon, meg az artikulációkra!"
A társaság fontosságáról beszéltél,
Meg, hogy miért ne szigeteljük el magunkat a külvilágtól.
Mert a világ csodálatos.
Jó voltál.
Jók voltunk.
Nem érzem magam méltónak,
Hogy elbőgjem magam,
Leessek
És ne kelljek fel másnapig,
Pedig legszívesebben valami ilyesmit tennék.
Nem hiszem el,
Pedig jó lenne, ha végre eljutna az agyamig,
Hogy az egyedüli dolog,
Amit kívánhatok neked az az, hogy
"Legyen könnyű neked a föld."
Köszönöm, hogy osztozhattam egy héten az életedben.
Sosem felejtem.
Sosem felejtelek.
Nyugodj békében.
2019. 09. 04.
YOU ARE READING
Kicsi Némó
PoetryVégsősoron választhatsz: Nagy művész leszel vagy jó ember. Még nem döntöttem. A "Fáradt vagyok" egyfajta folytatása. Többnyire szabadverseket, monológokat és a szívemet tartalmazza. 2019. JAN. 1. - 2020. SZEPT. 10. festmény: Önarckép a festés allegó...
