Titkok tengere (HP f. f.)

3.Az Abszol út

Beszélgetésünknek Alex vet véget.

-Megérkeztünk-áll meg egy Foltozott üst nevű kocsma előtt.

-Biztos, hogy ez az Alex?-kérdezem kételkedve. Nekem valahogy fura, hogy az Abszol út a kocsmában van, vagy hol.

-Holtbiztos. Gyere!-kezd húzni befelé magabiztosan.

Az ajtó fölé helyezett csengő jelzi a megérkezésünket. Benn félhomály uralkodik. A helyiség közepén egy hosszú asztal terül el, ahol többen is beszélgetnek és iszogatnak valami sörhöz hasonlítható italt. Az asztaltól jobbra egy pult áll, mögötte egy kopaszodó, kicsit púpos hátú férfival. Hátul egy hátsó ajtó vezet valószinűleg kifelé. De az Abszol utat még sehol se láttom. Viszont Alex az ajtó felé veszi az irányt, én pedig követem. Az ajtó egy pici kertbe vezet, ami nem lehet sokkal nagyobb egy mellékhelységnél. Az egyik sarokban egy ezüst szemeteskuka, a másik sarokban egy páfrány van. Alex a nadrágja zsebéből egy szépen kifaragott botot húz elő.

-Ez egy varázspálca, Rosie.-mondja, látva kérdő tekintetemet, viszont hangjában nem volt egy cseppnyi lenézés vagy megvetés.

Koppint párat az ajtóval szemben elhelyezkedő téglafalra a pálcájával, mire az kettévállik, kaput nyitva egy varázslóktól és boszorkányoktól hemzsegő utcára.

-Üdvözöllek az Abszol úton, Rosie!-mondja Alex vidáman.

Láthatóan örül, hogy végre megérkeztünk. Bátran lépek be az Abszol útra. Érzem, hogy most itt nem fenyegethet veszély.

-Hova megyünk először?-kiváncsis- kodok.

Egyszerre akarok bemenni mindenhova.

-A Gringottsba, utána sorban mindenhova.

-Jó, de mi az a Gringotts?

-A varázslók bankja. Ott beváltjuk a pénzedet. Erre van.-és már el is indul a varázslótömegben magával húzva engem.

Végül egy nagy, fehér, márvány épület előtt állunk meg. Kőoszlopai egy-két helyen kissé ferdén állnak, teteje szintén kőből épült. A sötétkék ajtó felett arany betűk hirdetik, hogy mi éppen a Gringotts előtt állunk.

-Ez a Gringotts!-mutatja be nekem az épületet a kísérőm, ezzel lenyomja a duplaszárnyú ajtó kilincsét és nyomában velem belép egy nagy terembe.

A helység szélén egy hosszú pult húzódik végig mögötte koboldokkal.

-Koboldok?-suttogom értetlenül.

Végülis tényleg nem értem, hogy miért koboldok dolgoznak a bankban, és nem emberek.

-Igen, azok.-feleli egy hosszú sóhaj után-Hogy miért pont ők azt nem tudom. Annyira azért nem szoktam figyelni mágiatörténet órákon.-erre akaratlanul is fel kell kuncognom-Na, de váltsuk be a pénzt-vált át hivatalos hangnemre, és már el is indul az egyik koboldhoz-Pénzt szeretnénk beváltani-szól a koboldhoz.

A lény csak bólint, én pedig félénken nyújtom oda neki a pénzem, mire a kobold kikapja azt a kezemből és engem méregetve, undorral az arcán átnyújt nekem jó pár arany és ezüst pénzérmét. Mi pedig már sietünk is ki a bankból.

-Viszlát!-köszönök vissza udvariasan, de csak pár lenéző pillantást ka- pok-Így már értem te miért nem köszöntél-mondom Alexnek már a népes utcán.

-A koboldok nem valami barát- ságosak-magyarázza.

-Arra rájöttem-mire mind a ketten felnevetünk-Egyébként, milyen ez a pénz, amit adtak? Csakmert ilyet még nem láttam.