Anya szülei Burwell-ben élnek, akárcsak mi, de a szentestét minden évben kettesben töltik, így mi másnap, huszonötödikén látogassuk meg őket Ted bácsiékkal együtt.
Miután a nagybátyámék elutaznak,-Dorat kivéve, akit a szünet utolsó napján mi viszünk vissza Londonba,-mi is vonatra ülünk, s a közeli Peterborough-ban szállunk le, hogy egy este keretén belül apa szüleinél is ünnepelhessünk. Örömünkre nagynéném, Antoniette néni is gyermekkori otthonában ünnepel.
Január harmadikán apa mindkét utazóládát bepakolja a csomagtartóba, amíg mi elbúcsúzunk édesanyámtól.
-Vigyázzatok magatokra!-mondja.
Miután beszállunk a kocsiba, megállunk a Granger ház előtt, ahol Hermione is csatlakozik hozzánk. Természetesen a lány ismeri unokatestvéremet, de ő nem Doranak, hanem Tonksnak hívja. Ez annak köszönhető, hogy a nálunk idősebb boszorkány nem szerinte, ha teljes nevén, vagyis Nymhadora-nak szólítja. A Dora-t is csak nekünk, a családjának engedi.
Hermione-nak már elmondtuk, hogy az unokatestvérem boszorkány és ő is velünk tart. Igaz, nem kis meglepetés érte.
Az aurornövendék lakása kimondottan közel van a King's Crosshoz. Először ott állunk meg, hogy a lány felvihesse utazóládáját. Miután újra a kocsiban tudhatjuk, elindulunk a King's Cross felé. A vonatállomáson elbúcsúzunk apától, majd hármasfogatunk a kilenc és háromnegyedik vágány felé veszi az irányt. Mikor az átjáróhoz érünk Dora körülnéz, hátha valaki figyel minket, de szerencsénkre ez nem így van.
-Mehettek!-suttogja.
Egy-egy kocsit magunk előtt tolva szélsebesen átrobogunk a kilencedik vágány oszlopának falán. Csak Dora csinálja máshogy: úgy tesz, mintha nekidőlne a tégláknak, majd hátralép, s máris velünk van. Így fél tizenegy után pár perccel jelenünk meg a titkos vágányon. Nem szállunk fel rögtön a piros Roxfort Expresszre, hanem Dora-val beszélgetünk.
-Nem mondom, hogy rossz az Aurorképző, de irtózatosan hiányzik a Roxfort!-panaszkodik-Jó, nem mondom, hogy szívesen beülnék Pitonhoz Bájitaltanra.-teszi hozzá.
-Hát szerintem Pitonnak sem hiányzol.-hangzik kuncogás a hátunk mögül.
Mindhárman a hang irányába kapjuk a fejünket. Két lányt, Bianca Bartlett-et és Evangeline Goldbury-t pillantjuk meg.
Utóbbi hetedéves griffendéles, csak látásból ismerem. Bianca is hetedik évét járja, csak ő hugrabugos. Őt a háza kviddicsedzésein szoktam látni, mivel a lány a csapat hajtója. Unokatestvérem már elmesélte, hogy azért is szeretne elkísérni minket, hátha találkozik pár még a Roxfort iskolapadjait koptató barátjával. Ez meg is történik, mivel a két hetedéves ezek közé a diákok közé tartoznak.
-Evangeline! Bianca!-kiáltja Dora, majd a két lány nyakába borul.
-Téged is jó látni, Tonks.-kuncog Bianca.
Ezután unokatestvérem beszélgetésbe kezd a végzősökkel. Mi tudva, úgysem valószínű, hogy a témába fogunk tudni szólni, elbúcsúzunk Dora-tól.
-Nem mondom, hogy én nem csináltam, de ne menj ki idő után! Büszke akarok lenni a teljesítményedre a meccsen.-suttogja a fülembe, mikor utoljára megölelem.
Miután a vonat zötykölődve kisiklik a kilenc és háromnegyedik vágányról, beszélgetni kezdünk.
-Szerinted hiányozunk a fiúknak?-kérdezem Harryre és Ronra gondolva.
-Persze, hisz' nem tudnak nélkülünk mit kezdeni a házi dolgozatokkal.-válaszol.-Tényleg! Végül befejezted a Bájitaltan?
Hermione-val együtt írtuk meg a szünetre kapott feladatok többségét. Tegnap a Granger házban dolgoztunk a Bájitaltanon, de én nem végeztem vele, megígértem a lánynak, hogy befejezem. Odahaza folytattam is Dora segítségével, de nem jutottunk sokáig. Nem csak azért, mert nem fértem bele az időbe.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Titkok tengere (HP f. f.)
FanficRosie Magnalt idén lesz elsőéves a Roxfort varázsló- és boszorkányképző szakiskolában. Ám még nem tudja, hogy egy átlagosnak ítélt boltív mennyire fel fogja kavarni az életét. És mi történik akkor, ha Rosie elkezd kutakodni az Ollivander ikrek után...