Csak egy alma

7. fejezet

A tanácskozás véget ért, Odin mindenkit elbocsátott, majd visszavonult a királynéval, hogy felkészüljenek Sylfain fogadására. Fandral és Volstagg sem vesztegették az idejüket, pattogó szavakkal utasították a szolgákat, hogy a trónterem díszítése, meg a lakoma előkészítése rendben és a lehető leggyorsabban menjen. Rosie egyszer csak azt vette észre, hogy egy rakás idegen veszi körbe a hatalmas trónteremben, melynek még sejteni sem tudta a méreteit, és mindenki érezhetően idegesen rohangászik fel s alá.

Valaki még meg is lökte, persze csak véletlenül, és azonnal bocsánatot is kért. Ő viszont nagyon nem akart útban lenni, és a többiek izgatottsága is csak idegessé tette. Megkért valakit, hogy mutassa meg neki a kijáratot. Aztán szorosabbra fogta a botját, és elindult, hogy visszamenjen a szobájába, és kiötöljön valami épkézláb tervet Odin kérésének megvalósítására.

- Várj még. - hallotta Loki hangját a háta mögött, amikor elindult a kijárat felé. Megtorpant, de nem fordult meg.

A férfi utolérte, és határozottan megfogta a karját.

- Mit akart tőled az apám? - szegezte a lánynak a kérdést. Rosie rögtön úgy érezte, sarokba szorították. Alaposan meg kellett fontolnia, hogy mit válaszol, és sajnálta, hogy nem volt több ideje összeszedni a gondolatait. Loki egy kicsit megszorította a karját, így kénytelen volt válaszolni.

- Hogy maradjak. És segítsek.

- Miért?

- Hogy nyugodtan kémkedhess Sylfain után.

Gondolkodás nélkül letegezte a férfit. Már feleslegesnek érezte, hogy udvariaskodjon vele. Azok után legalábbis, ami az ebédlőben történt. Újra el akart indulni, de a herceg megfogta a botot tartó kezét is.

- Nem ezt kérdeztem. Miért maradtál?

A lány nagyot nyelt. Most valami olyat kellett mondania, amellyel eleget tehet Odin kérésének. Talán máris eljött az ideje, hogy játszani kezdjen? Nagy levegőt vett, és a férfi felé fordult. Oldalra hajtotta a fejét, és halvány mosolyt kényszerített az arcára.

- Miattad. - mondta halkan.

Loki megdöbbent. Sok mindent el tudott volna képzelni a lányról, de ez a válasz teljesen felkészületlenül érte.

- Miattad. - ismételte meg Rosie határozottabb hangon, amikor a másik nem válaszolt. - Úgy döntöttem, addig nem megyek el, amíg ki nem derítem, miért követtél az otthonomba. De most... - folytatta, mielőtt még Loki reagálhatott volna: - ... erre nincs időm. Most te segíts nekem. Mire megérkezik az elf király, tudni akarok róla minden fontosat. Mennyi időnk van még hátra addig?

A herceg hitetlenkedve megrázta a fejét, mert nem bírt napirendre térni a lány viselkedésében történt hirtelen és megmagyarázhatatlan változások fölött.

- Alig néhány óra csupán.

- Akkor gyerünk a szobámba. - mosolygott rá a lány, és ő nem hitt a szemének. - Remélem, érdekesen tudsz mesélni.

xxxxx

Rosie nem akarta vesztegetni az idejét. Amint ismerősebb folyosókra fordultak, szinte már futott, csak úgy lobogott utána a szoknyája. Egyszer megtorpant ugyan, és majdnem összeütközött egy szolgával. A fiatal fiú halálra váltan nézett Lokira, ám ő csak vigyorogva megvonta a vállát. A szolga rémült képpel elrohant.

- Szükségem van Inkére. Most azonnal. - mondta a lány. Ahogy Loki füttyentett, már szaladt is tovább. Természetesnek vette, hogy mire a szobájához ért, a szolgáló már ott várta az ajtóban.