Csak egy alma

9. fejezet

Rosie végül keservesen álomba sírta magát. Amikor kora reggel Inke rázni kezdte a vállát, hogy felébressze, úgy érezte, csupán néhány percet aludt.

- Kisasszony... Kérem, kisasszony... Ébredjen... Gyorsan...

- Mi történt, Inke? - Megdörzsölte a szemét, és bármilyen álomittas volt még, a szolgáló félelme kezdett máris átragadni rá. - Valami baj van? A király?

- Keljen fel, nagyon kérem... A trónteremben várják.

- Most? - húzta fel magát gyorsan ülő helyzetbe. - Várj, felöltözöm...

- Nem lehet... - rázta a fejét Inke remegő hangon. - Kérem, kisasszony... Most azonnal mennie kell.

Rosie felugrott az ágyról. Kibotladozott a fürdőkamrába, és a mosdótálból hideg vizet fröcskölt az arcába. A haja is vizes lett, de nem foglalkozott vele. Csak végigszántott ujjaival a tincsek között, és fordult is vissza a szobába.

Inke a kezébe nyomta a botját, és ő gondolkodás elfogadta. Cipőt nem is húzott, csak úgy mezítláb lépett ki a folyosóra. Ha egyszer sürgős, akkor sürgős. Szinte rohant, követve az emlékezetében élő útvonalat, csak néha-néha megtorpanva egy kanyarban. Inke halálsápadtan loholt a nyomában, a karján egy köpennyel, amellyel a lány megjelenését akarta szalonképesebbé tenni. Néhány perc múlva az őrök kinyitották előttük a trónterem ajtaját.

Rosie fázósan összehúzta magát a lépcső tetején, ahogy a kora reggeli hűvös levegő végigborzongatta a bőrét a vékony hálóruhában. Tudta, hogy most őt nézi mindenki. Akárki is volt a teremben, bizonyára rossz véleménnyel volt róla, ahogy kinézhetett. De felesleges volt ezen rágódnia, úgysem tehetett ellene semmit. Kihúzta magát, és a botját határozottan a földhöz koppantva lesétált a lépcsőn.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttél. - fogta meg a kezét Frigga, amikor leért és bátorítóan a vállára téve a kezét továbbkísérte.

A lány hallotta, ahogy egy rideg hang kárörvendően felnevet.

- Halandó... és vak... Szegénykém...

Rosie összeszorította a fogát, és nem válaszolt Lynthael cinikus megjegyzésére. Frigga finom mozdulattal segített neki leülni az egyik pamlagra. A lány szinte megfeszült, amint megpróbálta minden érzékét kiterjeszteni, csak hogy rájöjjön, ki van még a teremben, és mi is történik.

-Elég, Lynthael. - szólt a lányára szigorúan az elf király. - Nem ezért vagyunk itt.

Rosie lehunyta a szemét, és figyelt. Ha itt van Sylfain és a lánya, valószínűleg elkísérte őket a testőrségük is. A hercegnő és a király hangjának irányában hamarosan meg is hallotta a láncingek finom csörgését.

- A nemes Sylfain király ma reggel tudatta velem, hogy az éjszaka két hűséges harcosát megölték... - Odin egy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta: - És ami még sajnálatosabb, eltűnt egy különleges ereklye, melynek hiánya nagy csapás őfensége számára.

Frigga felsóhajtott, és megszorította a lány kezét.

- Odin király, vendégszereteted biztosít bennünket arról, hogy számíthatunk baráti szövetségedre. Nem kívánunk hibáztatni senkit. - mondta az elf király.

Rosie feszülten figyelt. Tudta, hogy a dolog nem lehet ilyen egyszerű.

- Azt azonban el kell mondanom, hogy kiváló testőreimet jéggé fagyva találták meg a szobában, ahol az ereklyét őriztek.

A lány elsápadt. Frigga felpattant mellőle a pamlagról, és elsietett, Rosie úgy sejtette, hogy Odin mellé. Valahol a közelükben sűrűsödni kezdett egy varázslat bizsergető energiája, és ő ismerős lépteket hallott közeledni.