Sztárok a láthatáron {BNHA}

2 fejezet

-Amikor felkeltem láttam, hogy Koharu üzent nekem:
Koharu: Szerintem 10-re ott vagyok!
Vivi: okés, akkor 10! Szia
Majd írtam is abba a csopiba amit tegnap a fiúk csináltak:
Vivien: 10-re gyertek és ne merjetek késni!!
De meg sem várva a válaszukat elkezdtem készülődni mert már 8:55 volt. Megreggeliztem, megcsináltam a hajamat a sminkemet meg a szokásosakat majd felöltöztem és indultam is a stúdióba.

- 10 perc alatt oda értem, nem lakok olyan messzi szóval kicsit talan kkoánis érkeztem. A kamerákat és a ruhákat elő készítettem. -

- 5 perc sem telt el mikor megrezent a telefonom. Gyorsan meg néztem ki az ?  Shouto és Katsuki írt a csoportba, bele mentem. -
Katsuki: Olyan hamar ?
Shouto: De hisz már 9:30 van..... hogy fogok oda érni ?
Vivien: ne fecsegjetek feleslegesen inkább gyertek.-

-Aztán el is raktam a telefonomat és leültem egy kicsit pihengetni. Olyan 5-10 perc múlva Koharu is befutott. Egy  Fekete rövid szoknyában volt és egy vörös rövidujjú polóban ami be volt tűrve a szoknyájába a haja meg kiengedve volt.
- Szia Vivi! - mondta Koharu és megölelte.
- Hali! - visszaölelt.
- A többiek??
- Elaludtak.. olyan szerencsétlenek...
- De még van 10 percük.. remélem siettnek! Már annyira izgulok!
- Mitől?
- Hogy megismerjem őket! Meg már szeretnék segíteni neked! - mondta mosolyogva.
- Értem -

-10:05-re mind a kettőjük megjött.

- Katsuki végig mérte a melletem álló lányt. Míg Shouto csak bicentett.
- Sziasztok !!! Koharu vagyok. -Köszönt Koharu izgatotan.
- Csá ! -Bicentett Katsuki végig Koharu-t nézve.
- Hello  - Mondta Shouto végig engem nézve.
- Mutatkozatok már be ti is. -Szidtam le őket. Nem igaz hogy nekem kell mondanom....
- Tch... ne dirigálj. Bakugou Katauki vagyok -vigyorgot sexyn Katsuki. Csak nem meg tetszett neki Koharu ?
- Todoroki Shouto -Hallatszot Shouto-tól a rideg válasz.
- Na Katsu-chan és Shoto-chan ő Koharu igaz mar mondta. De nem ez a lénnyeg. Ő velem dolgozik. -

- Egy szót se szóltak csak néztek hol rám hol Koharu-ra. - Te nem egyedül dolgozol ?! -Akadt ki Katsuki.
- Képzeld nem ! Mert Koharu is velem dolgozik. Ő az én segitőm/ helyetesem. - Vázoltam fel nekik a dolgot.
- Igen ! És ma én foglak titeket fotózni -lelkesedet Koharu. 
- És ha monden jól megy nem sokára az egész világ ismerni fog benneteket -kezdtem el vigyorogni.
- Annyiszor láttalak már az újságon Mira, nem értelek. - Nézet rám hirtelen Shouto.
- Mit nem értesz ? -Néztem rá érterlenül.
- A helyet hogy folytatnád a kariered sztárokat csinálsz átlag emberekből. Miért teszed ? - Nézet végig rám Shouto. Már megint kezdi a lelkembe hatol... minden apróságot meg akkar tudni. Miért teszi ? Néztem nèmán magam elé.
- Nem tudom mit érdekel ezt tèged meg hogy mi közöd hozzá ?! De elègedj meg annyival hogy jobban szeretek sztárt faragni mint sztár lenni. Koharu haza kell mennem... majd küld át kérlek a fotókat. Sziasztok - Néztem semmit sem mondó arcal Shouto-ra.
- Rendben, szia Vivi ! -Köszönt el Koharu és én haza mentem-

~Koharu szemszöge~

-Nem tudom mi lehet Vivivel még nem láttam ilyennek, kezdek aggódni miatta. Viszont most el kéne kezdeni a fotózást!
- Na akkor szerintem kezdjük.. -mondtam majd a fényképező képhez mentem.
- Jó - mondta Shouto tömören és kicsit lehangoltan. Lehet megtetszett neki Vivi? Lehet ezért akar róla ennyi mindent tudni? Különös..
- Hahó velünk vagy még?? - kérdezte kezét lóbálva előttem Katsuki. Egyből bele pirultam.
- I-igen! Kezdjük! - mondtam kicsit dadogva. El is kezdtük a fotózást. Majd amikor végeztünk elküldtem a képeket Vivinek. Nem írt vissza semmit és nem is nézte meg.. lehet át kéne hozzá mennem? Vagy hagyjam egyedül? Nem tudom mit csináljak.. de lehet, hogy tényleg dolga volt azért ment el!
- Visszaírt valamit?? - kérdezte Shouto de én csak megráztam a fejem.
- Majd biztos vissza ír nemsokárra! Kértek inni? - kérdeztem majd mind a két fiú csak bólintott egyet. Odaadtam nekik az üveget én megleültem és gondolkoztam h mit tegyek. Majd mellém ült Katsuki. - Lehet telefonszámot kéne cserélni, hogy tudjuk egymást hívna haa... esetleg lenen fotózás.. - mondta Katsuki egy nagyon kicsi pírrel az arcán.
- Oké! - Odaadtam neki a telómat ő meg nekem adta az övét. Amikor végeztünk ráirtam Vivi-re, hogy ma nála fogok aludni és kibeszéljük, hogy mi történt.
- Na szerintem én megyek! Már elég késő van - pillantottam órámra ami este 9-et mutatott.
- Haza kísérlek - mondta Katsuki teljes komolysággal.
- Vivihez megyek.. de ha akartok eljöhettek velem - mosolyogtam majd Shouto a Vivi szóra rám kapta a fejét.
- Megyünk - mondta Shouto Katsuki helyett is választ adva. Majd elindultunk Vivihez.

~Vivi sszemszöge ~

- Siettem haza, 10 perc alatt haza értem. Gyorsan pizsibe öltöztem. Aztán a gondolataimra hagyatkoztam. Miért törődik velem ?! Miért akar ttudn minden apróságot ? A múltam.... én el akarom felejteni a múltam ere ő bele tipor a világomba és olyat kérdez mely a múltban történt. Miért akar megismerni ?! - Gondolatomat az arcomon lefolyó forró könnycseppek és a telefonom rezgése zavarta meg. Nem néztem meg csak sírtam. -

- Már készülök aludni menni, vörösre sírt szemekel mikor a telefonom megrezent megnéztem. Koharu írt.... ma nálam akar  aludni. A szemem !!! Vörösre ki sírtam... nem tudhasa meg. Próbáltam eltűntetni de nem ment...

- Hirtelen csöngést hallotam. Itt van... gyorsan mentem és egy mosolyt erőltetve magamra néztem az ajtókban állókra. Nem egyedül jött... -

_____________________________

Hola a todo !
Meghoztuk a 2-dik részt !
Milyen lett ?
Ha tetszet csillagozd !
Vaaagy mond meg a véleményed.