A huszonegy éves Sydney Way már három éve a lábát sem tette be Jacksonvillebe. De egy nap, az édesanyja váratlan elhalálozása miatt nincs más választása, mint visszatérni. Épphogy átlépi az államhatárt, de egyből megbabonázzák az emlékek. És minden...
Az egész éjszakát Jacknél töltöttem. Alig aludtunk az éjjel és ha nem csináltuk azt, beszélgettünk. Kicsit sem túlzok, ha azt mondom fantasztikus és tökéletes volt. Reggel Jack karjai között ébredtem. Kigyúrt hasizma a hátamnak nyomódott, haja egy kicsit kószán áll, már látszódik a borostája és... igen... amit biológiából tanultunk a pasikról 100%-ig igaz. De kicsit sem zavart. Bármilyen furán is hangzik. Mélyen aludt, így óvatosan megfordultam, hogy egymással szemben lehessünk. Az ujjaimat gyengéden végigszántottam a hasizmán, a lábát összekulcsoltam az enyémmel és elmerengtem jóképű vonásain. Igen, határozottan szeretem. Jack lassan kinyitotta a szemét és ahogy meglátott elmosolyodott.
- Jó reggelt - nem tudtam nem vigyorogva mondani. A mosolyomra válaszul egy fáradt de annál inkább boldogabb mosolyt kaptam és egy csókot.
- Mennyi az idő? - kérdezte. Gyorsan rápillantottam az órára. Fél nyolc. Anyám! Két mázlim van. Egy: Anyáék elutaztak. Kettő: Nincs háziállatunk. Húúú! Inkább az egész napot itt tölteném vele. De tudom, hogy ma dolgoznia kell.
- Fél nyolc - mondtam. Jack összekulcsolta az ujjainkat a szájához emelve egyenként megcsókolta az ujjperceimet. Ahogy elnézem, nem én vagyok az egyetlen, aki az egész napot, az ágyban töltené.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Legkésőbb tízkor el kell indulnom. Vagyis van két és fél óránk. - rám mosolygott én pedig visszamosolyogtam. A mosolyból csók lett, a csókból... öhm igen, inkább nem részletezem. A lényeg, hogy az a két és fél óra, nagyon euforikus volt. Miután kikeltünk az ágyból, még mindig volt másfél óránk. Lezuhanyoztunk, együtt reggeliztünk, fogat mostunk és felöltöztünk, aminek néha az lett a vége, hogy le is vetkőztünk. Mindegy. Kihasználtunk minden percet. Miután Jack elindult dolgozni és előkaptam a telefonomat és felhívtam a barátaimat: Roland, Jennis és Meghan. Elhatároztuk, hogy elmegyünk moziba. Készülődés gyanánt berohantam Jack fürdőjébe, valami használhatót keresni, arcápoló vagy dezodor gyanánt. De semmi. Szerencsére a tusfürdőjének nagyon finom illata volt, és még mindig érződni rajtam. Tegnap a pólóm foltos lett az éjjeli vacsorától, így felvettem Jack egyik pólóját. Betűrtem a nadrágomba, így nem látszódott annyira, hogy a póló hord engem, nem én őt.
A barátaim eleinte furcsállották az öltözetemet, de egy vállrándítással letudták. Kivéve Rolandot, aki a plázában (a film után), mikor Meghan és Jennis elmentek vécézni rákérdezett.
- Syd, miért van rajtad férfipóló? És a legfontosabb kérdés, melyik általam jövőben szétrúgott segg tulajdona? - Igen, innen is látszik, hogy nagyon félt. Roland vitt el kórházba, miután megerőszakoltak és ő hívta a rendőrséget, velem maradt amikor a szüleimnek el kellett mondanom és szétrúgta Fred seggét. Mindig megbízhattam benne, és sosem tudtam neki hazudni.
- Nem fogod szétrúgni a seggét! - néztem rá. Roland drámaian a mellkasához kapott.
