A huszonegy éves Sydney Way már három éve a lábát sem tette be Jacksonvillebe. De egy nap, az édesanyja váratlan elhalálozása miatt nincs más választása, mint visszatérni. Épphogy átlépi az államhatárt, de egyből megbabonázzák az emlékek. És minden...
Elszaladt. Mint akkor. Én csak néztem utána, mint egy idióta. És ő miért megy el mindig. Már vagy fél órán át ott álltam a lakás előtt és vártam. Hogy mire azt magam se tudom. Talán a reményre. A reményre, hogy Sydneyvel újra összejövünk. Máig emlékszem minden napra, és hogy mennyire örömteli volt az az idő. Arra is emlékszem, hogy Sydney anyja milyen boldogan mesélt arról, hogy Sydneynek, milyen kedves és édes barátja volt. Ő tovább lépett. Ebben a hitben ringattam magam, míg én Sydney óta senkivel se voltam, mert túl nehéz lett volna számomra. Bármennyire és gonoszul hangzik, belül örültem, ha megtudtam, hogy Sydney újra szingli. Az az érzés felért egy teáskanálnyi reménnyel. Néha úgy éreztem magam, mint egy kamasz gyerek, aki nem teszi túl magát a csaján. De hát ez voltam és vagyok én. Sosem tudnám elfelejteni. És nem is akarom. Örökké szeretni fogom. Örökké.
- Jack! - Joseph félbeszakította a gondolataimat. Ránéztem az órámra. Már három órája kint ülök. Az úgy fasza. Ahogy ránéztem a testvéremre eszembe jutott az az este, mikor minden kiderült.
- 3 évvel ezelőtt -
Ma fog megjönni az eredmény. A klinika az e-mail címemre küldi a teszt eredményét, így a telefonom felhangosítva volt. A lakásban ücsörögtem és vártam az eredményt, egy kis piával. Sydney elhagyott és nem tudja, hogy ami miatt elhagyott, ahhoz nem sokára már semmi közöm. Egy hete már New Yorkban él. Még el sem köszönt. Josephtől kellett megtudnom, hogy elment. És ettől rohadtul dühös voltam. Egyszer csak Joseph bejött a lakásba.
- Áh, már csak te hiányoztál - dörmögtem az orrom alatt.
- Meg kaptad az eredményt? - tudtam, hogy hallotta amit mondtam, de szart rá. Tudja, hogy nem fog jó passzban látni mostanság.
- Még nem - motyogtam. Joseph kérdőn nézett a piás üvegre. - Kérsz? - egy pillanatnyi habozás után bólintott és csak úgy az üvegből ivott.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
- Kösz! - mondta, miközben én felhúzott szemöldökkel bámultam rá.
- Ember! Ismered a pohár fogalmát?
- Most leszarom! - mondta. - A keresztlányom New Yorkba költözött. A legjobb barátom is még dühös rám. És lehet felcsináltam az öcsém feleségét, de még nem is emlékszem rá! - mondta. - Úgy érzem minden kezd kicsúszni a kezeim közül
- Ha ez megnyugtat, életem szerelme elhagyott, mert azt hiszi gyerekem lesz
- Sosem hittem volna, hogy te meg megdugod a keresztlányomat
- Fejezd be ezt a keresztlányozást! - röhögtem fel. - Sydney meg sincs keresztelve.
- De ha meg lenne, akkor én lennék a keresztapja!
- Vagy én - vontam meg a vállam. Joseph elképedve nézett rám.
- Az úgy már végképp ciki lenne.
- Az biztos - egyetértek. Örülök, hogy nem én vagyok Syd keresztapja. Nagyon örülök.
- Mennyire szereted, Sydneyt? - meglepett a kérdés, hisz Josephnek többször mondtam, hogy ő az én életem szerelme.
- Mondtam. - néztem rá. - Ő életem szerelme. Senkit nem fogok és nem is tudok úgy szeretni mind őt.
- Sajnálom, Jack. - Joseph kezében már az üres üveg volt, vagyis jobb híján már egy kicsit be volt nyomva. A szemei könnyesek voltak. Tudom, hogy nem akarja hogy szeressem Sydneyt, tudom, hogy nem akar gyereket Jellától, tudom, hogy nem akarta ezt az egészet. Tudom. Az öccse vagyok. Így most csak rám tud támaszkodni. Odamentem és megöleltem. Legalább tudja engem nem veszít el egykönnyen.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Arra kaptam fel a fejem, hogy a telefonom egy új e-mailt jelzett. Josephel egyszerre értünk a telefonhoz, de csak én tudom feloldani. Megnéztem az e-mailt. Egy rakat szöveg volt - vagy csak én éreztem úgy - mielőtt megláttam volna az eredményt. Először Joseph nevét kerestem meg a listán. Hát igen, Jella nem a legjobb feleség. Joseph kérdőn nézett rám.
- Pozitív - mondtam. - Te vagy a gyerek apja. - Joseph a tenyerébe temette az arcát.
- Most mi lesz? - kérdezte. Nem is tudom, hogy tőlem, vagy magától kérdezte, de én válaszoltam helyette is.
- Megígértem Sydneynek, hogy nem szarom le a gyereket. És ez így is lesz. Ismerem annyira Jellát, hogy tudjam, most téged vesz célpontnak, így most kell cselekedned. - Sok mindent tudok Josephről, így tudom, nem hagyná hogy a gyereknek bizonytalan legyen a sorsa.
- Hívom az ügyvédet. - előhalászta a telefont a zsebéből és már tárcsázta is az ügyvédjét. Amíg ő telefonált én a háttérképemet néztem. Mi más lett volna, mint ő. Háttal állt a kamerának, és máig nem is tudja, hogy lefotóztam. Emlékszem arra a napra. Szörnyen esett és hajnalban kellett indulnunk, hogy elérjük a még hidegebb New Yorkot. Egy púder rózsaszín pulcsit viselt és egész nap, ahányszor átöleltem az illatába merültem. Hiányzol, Sydney.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
- Jelen -
Joseph csak egy pillanatra szállt ki a kocsiból, de láttam az arcán, hogy aggódik. Valami történt.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Mondd, hogy Sydney fent van! Kérlek! - Ne! Ne! Ne! Megráztam a fejem.
- Mi a f*sz történt?! - felültem a padról és már ordítottam Josephel. - Hol van Sydney?
